Külföld
Putyin, ha akarna sem tudna békét kötni, a háborúból túl sokan húznak hasznot
A szankcióknak köszönhetően Oroszország árnyékgazdasága kibővült, hogy biztosítsa az áruk beáramlását az országba
Vlagyimir Putyin orosz elnök komoly kockázatot vállalna, ha egyik napról a másikra hirtelen befejezné az ukrajnai háborút. Lehet, hogy ez a kijelentés hihetetlennek hangzik, de ha jobban belegondolunk, akkor nem az. A 2022-ben kitört konfliktus óta az orosz elnök az ország gazdaságát és társadalmát a háború köré szervezte, erről ír terjedelmes cikket a Foreign Affairs.
A bővülő árnyékgazdaságba – amely a csempészetből és a laza vámellenőrzésből áll – a szankciók ellenére most folyamatosan áramlanak a fogyasztási cikkek az országba, új kereskedelmi érdekeket és ellátási láncokat hozva létre a háború körül, amelyeket nem könnyű visszafordítani.
Az ország árnyékgazdasága, munkaerőpiacai, regionális költségvetései, társadalmi hierarchiái és politikai ösztönzői mind a konfliktus köré szerveződtek.
A folyamat során a háború egy önfenntartó intézményi és gazdasági rendet hozott létre, amely még Putyint is korlátozza.
Oroszország költségvetési és ipari bázisa strukturálisan függővé vált a katonai kiadásoktól, olyannyira, hogy egész régiók és ágazatok nem tudnak túlélni nélkülük. A megnövekedett bérek évek óta először adtak valódi jövedelemnövekedést az elmaradott régiókban élő oroszok millióinak.
A harcok mostani leállítása esetén ez gazdasági és társadalmi felfordulást jelentene, amelyre a kormányzat nincs felkészülve. Más szóval, Moszkva egy olyan háborús csapdába került, amelyet senki sem tervezett, és amelyből senki sem tud könnyen kilépni.
Mivel a védelmi költségvetés a konfliktus első két évében megháromszorozódott, az orosz gazdaság növekedett, és a bérek emelkedtek.
A reálbérek hivatalos számítások szerint körülbelül nyolc százalékkal emelkedtek 2023-ban, és kilenc százalékkal 2024-ben. A növekedés ezután 2025-ben lelassult, mindössze 4,4 százalékra. A hivatalos inflációs ráta ezekben az években 7,4 és majdnem 10 százalék között mozgott.
Seva Gunitsky, a Torontói Egyetem George Ignatieff Béke- és Konfliktuskutatási Tanszékének vezetője és Jeremy Morris, a dániai Aarhusi Egyetem orosz és globális tanulmányok professzora, arról értekezik, hogy az oroszok leggazdagabb öt százaléka birtokolja az ország összes vagyonának nagyjából 75 százalékát, ami rosszabb arány, mint az Egyesült Államokban van. Az USA-ban a leggazdagabb öt százalék az amerikai vagyon körülbelül 60 százalékát tulajdonolja.
Az állam két évtizede nem vetett ki örökösödési adót, és az ingatlanadók is elhanyagolhatóan alacsonyak, de az ÁFA, amely a háború előtt még csak 18 százalék volt, 2026-ra 22 százalékra emelkedett.
Ez az adónem jelenleg a szövetségi költségvetés közel felét adja.
A háború annyira átalakította a gazdaságot, hogy az a jelenlegi konfliktus nélkül összeomolhatna – állapíthatja meg az Egyesült Államok külpolitikájával foglalkozó folyóirat. A cikk két társszerzője az orosz gazdaságot jellemezve, a fogyasztási cikkek importját hozza fel példaként.
A szankcióknak köszönhetően Oroszország árnyékgazdasága kibővült, hogy biztosítsa az áruk beáramlását az ország piacaira. Szankcionált áruk és hamisított termékek jutnak be az országba. Az orosz kormány tolerálja a nyílt csempészetet, hogy segítsen a gazdaságnak betömnie azokat a réseket, amelyeket a hazai termelés nem tud kielégíteni. A kiskereskedelem teljes ágazatai „elszürkültek” az állam hallgatólagos áldásával, mivel e nélkül az egyetlen alternatíva az üres polcok és a politikai problémák lennének.
Ha a háború az azonnali szankciófeloldás és a globális piacokra való visszatérés nélkül ér véget, a kormánynak továbbra is hagynia kell, hogy ez a szürkegazdaság működjön. Oroszország korábban is tolerálta a csempészetet. A béke nem szüntetné meg az új torzulásokat. Egy közvetítői csoport most profitál a kerülő megoldásokból, és nem érdeke, hogy a legális kereskedelem ezt felváltsa. Minél inkább tolerálják a szürke zónát, annál inkább aláássák Putyin reményét, hogy a szénhidrogén-bevételeket fogyasztási és kereskedelmi adókkal váltsa fel.
A háborús gazdaságot más módokon is nehéz strukturálisan lebontani. A védelmi és biztonsági kiadások ma a szövetségi költségek mintegy 40 százalékát teszik ki, ami példátlan szint az orosz történelemben, és valószínűleg magasabb, mint a szovjet korszak militarizációjának idején, a ’70-es és ’80-as években volt. Az invázió óta az orosz katonai-ipari komplexumban működő vállalkozások száma nagyjából megháromszorozódott, és ezek a cégek ma már körülbelül négy és fél millió embert foglalkoztatnak.
A háborúhoz kapcsolódó feldolgozóipar csak 2025-ben 20 százalékkal nőtt.
A Foreign Affairs végezetül a következő konklúziót vonja le: A nyugati politikusok hajlamosak azt feltételezni, hogy a háborúk akkor érnek véget, amikor a vezetők úgy döntenek, hogy befejezik azokat. Oroszország háborúja azonban emberek milliói számára a mindennapi élet részévé vált. A befejezéséhez nemcsak Putyin ambícióival kell foglalkozni, hanem a béke által hozott felfordulástól való félelemmel is.
A Nyugat túl sok energiát pazarolt arra, hogy megpróbáljon olvasni Putyin gondolataiban. Jobb lenne ezt az energiát arra fordítani, hogy megkísérelje megérteni az általa felépített háborús gépezetet, és azt, hogy ez a struktúra hogyan irányítja most az országot, akár nélküle is.
