Körbelövi az USA Madurot

Legutóbb Panama kapcsán mozgolódott annyit az Egyesült Államok a karibi térségben, mint mostanság Venezuela körül. Az első aggasztó jelek az év közepe táján mutatkoztak, amikor az Egyesült Államok - sokak számára váratlanul - elkezdte ismét megszállni és felújítani a hidegháború idején létesített, majd az 1990-es évek végén elhagyott karibi bázisait. Az állomásokra repülőgépek, tengerészgyalogosok, radarok és légvédelmi alakulatok bútoroztak be, majd ősz végén jött a hír, hogy az egyik legmodernebb csapásmérő egység, az USS Gerald Ford és kiszolgáló hajói is elindultak Venezuela felé.

Miközben ezek a kevéssé nyilvános lépések zajlottak, az USA nyíltan is elkezdte fölszámolni a Nicolas Maduro vezette, latin-amerikai szinten is elképesztően korrupt és elnyomó rezsimjének létalapját képező kábítószer-kereskedelmet. Egyrészt sorra semmisítette - és pusztítja ma is - a drogszállító hajókat, s még arra sem veszi a fáradtságot, hogy az esetleges túlélőket kimentse a vízből. Másrészt légtérzárat rendelt el Venezuela fölött. Utóbbi intézedéssel Washington gyakorlatilag „kivégezte” a polgári légiközlekedést, ugyanis a magukra valamit is adó társaságok azonnali hatállyal fölfüggesztették az országba tartó járataikat.

S ha mindez nem lenne elég, a minap már a nyílt háború első jele is bekövetkezett, amikor az amerikai tengerészgyalogosok megszállták a hamis zászló alatt közlekedő, de venezuelai tulajdonú a Skipper nevű nyersolajszállítót. A tett értékelése végett érdemes lejegyezni, hazánk napi olajtermelése olyan harmincezer, míg fogyasztása 155 ezer hordó körül jár, tehát Skipper gyomrában pihenő 1,6 milliós készlet igen sokáig elég lenne a szükségleteink finanszírozására. Arról nem is szólva, hogy manapság egy hordó, kicsit több, mint hatvan dollárba kerülő Brent-tel számolva pusztán a hajó beltartalma 97,6 millió dollárt, azaz 31,8 milliárd forint tesz ki. S ehhez hozzájön még maga a tanker értéke, illetve az amerikai elkobzás miatti veszteség, hogy e fuvarozóeszköz elveszett Caracas számára.

Donald Trump és kabinetje azzal vádolja Nicolas Madurot, hogy nem csak az állam, hanem az úgynevezett Napok Kartell vezetője is egyben. E bűnszervezet állítólag a venezuelai hadsereg legfelsőbb vezetéséből és annak volt tagjaiból áll. Ugyanakkor számos szakértő megkérdőjelezi, hogy egy valódi kartellel állunk szemben. Utóbbiak szerint ez a korrupt tisztviselők laza szövetsége, akik kábítószerek és a természeti erőforrások - azaz leginkább a kőolaj - helyi kikötőkön keresztül történő csempészetéből gazdagodtak meg.

Maduro természetesen vehemensen tagadja a a bűnözői kapcsolatokat. Az ő narratívája szerint Washington bármit hajlandó kitalálni, hogy őt eltávolítsa a hatalomból, illetve az USA úgy működik, mint valami klasszikus hódító és gyarmattartó nagyhatalom.

Mindettől függetlenül azonban akadnak olyas jelek, hogy Washington ezúttal tényleg jogosan háborog, s állítja azt, hogy a területére csempészett kábítószerek egyik fő forrása Venezuela. Maduro két unokaöccsét 2015-ben tartóztatták le Haitin az Egyesült Államok Kábítószer-ellenes Hivatala egyik titkos akciója során. Az elnök felesége húgának gyermekei „csekélyke” nyolcszáz kilogrammnyi kokót' próbáltak az Egyesült Államokba vinni - persze illegálisan, ahogy a nagy fekete könyvben meg van írva.

A nemzetközi sajtóban gyakorta csak szimplán „narkounokaöccsökként” emlegetett Francisco Flores de Freitas és Efrain Antonio Campo Flores több esztendőt senyvedett egy szövetségi börtönben, mielőtt 2022-ben visszavitték őket Venezuelába. Utóbbi lépés a Biden-kormányzat alatt végrehajtott fogolycsere része volt. Ám a Trump-adminisztráció most újabb szankciókkal sújtotta a két politikust, valamint egy újabb Maduro rokont, Carlos Erik Malpica Florest is fölvett melléjük.

Jelen pillanatban nem látszik a konfliktus vége, de egyes megfigyelők attól tartanak, hogy ha valóban sikerül lezárni az orosz-ukrán háborút, akkor az USA záros határidőn belül szárazföldi műveleteket kezd Venezuelában...