Külföld
Nyílt háborúra készülhet az USA
Bombaként robbant csütörtökön a hír, mi szerint Donald Trump utasítására az amerikai haderő lecsapott a Venezuela legfőbb bevételi forrását biztosító olajbizniszre - azaz lefoglaltatta az ország egyik szupertankerét, a Skipper nevű nyersolajszállítót. A jármű az úgynevezett VLCC besorolásba esik, amely gyakorlatilag annyit tesz, hogy kétmilliónál is több hordó nyersolajat képes befogadni a gyomrába. (A sajtóinformációk szerint az elkobzás pillanatában 1,6 millió hordónyi fekete aranyat fuvarozott.) A Skipper guyanai zászló alatt hajózott - ugyanakkor kínos szépséghiba, hogy erről az érintett állam hivatalos szerve, azaz a Guyana Maritime Administration Department nem igazán tudott.
Magyarul mondva itt bizony nem csekélyke tódítás esete forog fönn.
A miheztartás végett érdemes azt is lejegyezni, hazánk napi olajtermelése olyan harmincezer, míg fogyasztása 155 ezer hordó körül jár, tehát a szóban forgó 1,6 milliós készlet igen sokáig elég lenne a szükségleteink finanszírozására. Arról nem is szólva, hogy manapság egy hordó, kicsit több, mint hatvan dollárba kerülő Brent-tel számolva pusztán a hajó beltartalma 97,6 millió dollárt, azaz 31,8 milliárd forint tesz ki. S ehhez hozzájön még maga a tanker értéke, illetve a veszteség, hogy e fuvarozóeszköz gyakorlatilag elveszett Venezuela számára.
Igaz ami igaz, az USA és Magyarország nem egy pénzügyi/GDP liga, de ettől még áll, arrafelé is jól jön egy efféle zsíros ajándék. Utóbbira adott példát a kiváló üzleti érzékéről ismert Donald Trump, amikor arra a kérdésre, hogy mit terveznek a cuccal tömören azt felelte: „Gondolom megtartjuk".
Az pedig már csak amolyan keserű hab a tortán, hogy borítékolható, az USA nem áll meg. Azaz lesz még bőven, akár ennél durvább folyománya is a Washington és Caracas közötti csörtének. Természetesen Venezuela sem kell, hogy tétlen maradjon - így például megpróbálhat lelőni olyan amerikai harci gépeket, melyek az ország fölött a Washington által bevezetett légtérzárat ellenőrzik.
A latin-amerikai állam nagyjából százezer fős hadereje Budapestről nézve ugyan jelentősnek tűnhet, de ugye a papír türelmes, bármit elvisel, amit rárónak. Az állam - „hála" Nicolas Maduro korrupt rendszerének - permanens és egyre posványosabb válságban él, így eleve alig jut forrás a katonai rendszerek életben tartására. Az infláció az eget ostromolja, s nem csak élelmiszerekből, de a gyógyszerekből, iható vízből és a fajsúlyosabb közszükségleti cikkekből is durva hiány mutatkozik. E mellett a mindennapokat áram- és üzemanyaghiány jellemzi. Utóbbi pedig azért pikáns paradoxon, mert a föld mélye amúgy dugig van nyersolajjal, olyannyira, hogy a világ egyik legnagyobb bizonyított készlete hever a nép talpa alatt.
Csak éppen ezt a tételt az elképzelhetetlenül korrupt, csapnivaló műszaki színvonalon dolgozó állami tulajdonú Petróleos de Venezuela, S.A. (PDVSA) kezeli, amely gyakorlatilag nem más, mint Nicolas Maduro és drogterjesztésben érdekelt hívei házipénztáraként üzemel.
Visszakanyarodva Venezuela katonai lehetőségeire, bár azok kétségtelenül eléggé korlátozottak, de ennek ellenére képesek lennének kellemetlenséget okozni. Kérdés persze, hogy az USA valóban tervez-e a közeljövőben szárazföldi hadműveleteket vagy (egyelőre) megelégszik a drogcsempészek módszeres elpusztításával, a légtérzár fenntartásával és esetleg újabb tankerek lefoglalásával. Ha az utóbbi mellett szavazna, akkor azzal valójában úgy lökné a pénzügyi szakadékba Caracast, hogy egyetlen katonájának sem muszáj ott partra szállnia...
