Egy nemzetközi kutatócsoport áthajózott a Csendes-óceán déli részén, hogy a helyszínen vizsgáljon meg egy rejtélyes alakzatot, amely megoldhatja a repülés történetének egyik legnagyobb rejtélyét, Amelia Earhart eltűnését. Az expedíció tagjainak azonban nemcsak a zord körülményekkel, hanem a szigetet uraló óriási, húsevő rákokkal is meg kell küzdeniük.
Egy ötnapos hajóút után a Régészeti Örökség Intézetének (Archaeological Legacy Institute) és a Purdue Egyetem 17 fős legénysége hétfőn földet ért a Csendes-óceán déli részén található Nikumaroro-szigeten. Feltehetően a kutatók az elsők, akik az elmúlt legalább hét évben a lakatlan korallatollon jártak – ami a Csendes-óceán hatalmas kiterjedését figyelembe véve egyáltalán nem meglepő.
A csapat azért tett meg mintegy 830 tengeri mérföldet, hogy megvizsgálja a „Taraia objektumot” – egy légi- és műholdfelvételeken látható vizuális anomáliát a sziget egyik lagúnájában, amelynek körvonalai kísértetiesen egy repülőgépre emlékeztetnek.
Ez az eltérés nagy figyelmet keltett az Amelia Earhart rejtélyes eltűnését vizsgáló szakértők és internetes detektívek körében. A repülés úttörője 1937 júliusában, Fred Noonan navigátorral együtt tűnt el a Csendes-óceán déli része felett, miközben nagyjából az Egyenlítő mentén próbálta megkerülni a Földet.
Míg a szkeptikusok szerint a Taraia-objektum csupán egy kidőlt fa vagy egy szikla, a legújabb expedíció célja, hogy a helyszínen vizsgálja meg a lehetséges roncsot.
„A távérzékelési munkát magnetométerek és szonár segítségével kezdjük meg, hogy pontosabb képet kapjunk az objektumról, még a tényleges feltárás előtt. Ha ezzel megvagyunk, egy hidraulikus kotrógéppel fogjuk kiemelni” – magyarázta egy közleményben Rick Pettigrew, az expedíció vezetője és a Régészeti Örökség Intézetének ügyvezető igazgatója.
A kókuszrákok
A csapat az első éjszakát a Marin Mainiku névre keresztelt hajón töltötte, a partot ugyanis szó szerint ellepték a kókuszrákok. A Föld legnagyobb szárazföldi ízeltlábúi félelmetes szorítóerővel rendelkeznek.
Bár ez a faj (Birgus latro) nem vadászik aktívan emberre, egyáltalán nem válogatós mindenevők, szinte bármit megesznek, amibe a karmaikat bele tudják akasztani, a patkányoktól és teknősöktől kezdve egészen a saját fajtársaikig. Ritkán, de az is előfordul, hogy fára másznak, és élő madarakat támadnak meg.
Szerencsére ezek a tekintélyt parancsoló rákfélék nem akadályozták túlságosan a csapat munkáját. Másnap a legénység egy része kisebb csónakokkal a Taraia-félsziget lagúnájába evezett, ahol tábort vertek, és elkezdték előkészíteni a terepet a kutatás megkezdéséhez.
Egy friss közlemény szerint a csapat macheték és kézi láncfűrészek segítségével alig két óra alatt utat vágott a lagúnához. „Útközben legalább négy kókuszrákot észleltünk, de nem jelentettek veszélyt a műveletre” – tették hozzá.
Earhart rejtélyes eltűnése
Az első nőként, aki leszállás nélkül, egyedül repülte át az Atlanti-óceánon, Earhart korának legnagyobb sztárja és a repülés igazi úttörője volt. Hirtelen és megmagyarázhatatlan eltűnése világszerte felkeltette az emberek kíváncsiságát, és a történet a mai napig izgalomban tartja a közvéleményt.
A legelterjedtebb elmélet szerint Earhart és Noonan a Howland-sziget környékén zuhant a tengerbe, de egyes kutatók úgy vélik, hogy a több mint 600 kilométerre fekvő Nikumaroro-sziget is megérdemli a figyelmet.
Ez az elképzelés egy 1940-es esetből táplálkozik, amikor brit gyarmatosítók 13 emberi csontra bukkantak a szigeten. A csontváz többi részét vélhetően a kókuszrákok hordták szét. Mivel a sziget viszonylag közel fekszik az Egyenlítőhöz, sokan gyanították, hogy a maradványok Earhartéi lehettek.
Egy későbbi elemzés ugyan kimutatta, hogy a megtalált csontok egy férfihoz tartoztak – ami látszólag cáfolja az elméletet –, a teóriát mégsem vetették el teljesen.
Mindez persze csak egy a sok elképzelés közül arról, hogy mi történhetett azon a végzetes nyári napon 1937-ben. Vannak, akik szerint a páros hajótöröttként túlélte a zuhanást, és a Csendes-óceán egy másik részén vesztették életüket, míg a legvadabb összeesküvés-elméletek szerint a japán császári erők fogták el őket a Marshall-szigeteken.
Természetesen fennáll annak a komor, kevésbé regényes forgatókönyvnek is a komoly esélye, hogy a repülőgép egyszerűen a Csendes-óceán végtelenjébe zuhant, és nyomtalanul elnyelték a hullámok – írta az IFLScience.
