Az ember Ázsiában vagy Észak-Amerikában gyanútlanul beül egy étkezdébe, s azt látja, hogy a szomszédja éppen egy forró vagy kihűlt hüllőt falatoz...
A kígyósült egy egzotikus étel, amelyet főleg Ázsiában fogyasztanak - de azért az Egyesült Államokban sem ismeretlen e kulináris élmény. A gyomorba szánt hüllők húsát persze csak a legritkább esetben sütik a „saját levében" - hanem gyakoribb az olajos, zsíros vagy vajas módi. Mivel a csúszó-mászók ízvilága magában nem túl elementáris, így - járjunk bárhol is a világon - fűszer nélkül kár kikérni az asztalunkra. Sütni - talán nem meglepő módon - vastepsikben szokás, de levesekhez és pörköltekhez is bevetik, ha úgy hozza a sor - vagy a látogatónak erre szottyan kedve. A kígyók amúgy leginkább a csirkére hajaznak, míg a húsuk textúrája a halakhoz áll közelebb.
Ha az ember valami távoli országba látogat, óhatatlanul belefuthat egy olyan vendéglátóipari egységbe, ahol ilyenféle egzotikumokat is szerepeltetnek a kínálatban. Mivel a tücsök és bogár igencsak távol áll a mi gyomrunktól, így a turista figyelme automatikusan terelődhet az olyan különlegességek irányába, melyeket legalább „nagyjából" el bír képzelni a tányérján. Ez utóbbira a kígyó - mondhatni kissé szabadszájúan - remek lehetőséget kínál. Olyannyira, hogy ha van rá mód, mindenképpen érdemes rápróbálni.
A statisztika szerint tízből kilenc embernek amúgy bejön a hüllőkoszt - de azért e téren is akadnak vaskos különbségek. Hiszen ahogy a szabad levegőn rothasztott skandináv halhús sem való bárkinek, úgy (például) a kígyólikőrre sem húznánk rá rögvest, hogy „ide véle". Ott ugyanis az a szokás, hogy ha az ember leitta a palack (alkoholos) tartalmát, akkor a végén az üvegben lévő kígyót kivarázsolja a nyíláson, majd jó ízűen elszopogatja a terméket...
