Ötvenhét éve, 1962. november 23-án, 15 óra 6 perckor Párizs Le Bourget repülőtér közelében lezuhant a Malév IL-18V típusú repülőgépe.
A katasztrófát senki sem élte túl: a Budapest–Frankfurt–Párizs útvonalon közlekedő menetrend szerinti járat nyolcfős személyzete és tizenhárom utasa életét vesztette. A parancsnok és a személyzet egyik tagja a földet éréskor kivágódott a pilótafülkéből, míg a többiek holttestét a roncs első felében, az utasokat pedig a gép középső részén találták meg. A tragikus baleset okának felderítésében jelentős presztízsszempontok játszottak közre. A franciáknak nyilván az volt az érdekük, hogy a légi irányítást semmilyen okból ne lehessen hibáztatni, így inkább a gépre terelték a gyanút, a szovjeteknek meg az, hogy a gép „tiszta” maradjon, mondván, hogy többek között a tragédiát okozható jegesedési probléma ezzel a típussal nem fordulhatott elő, így a személyzetet hibáztatták. Pedig a Malév Il-18-asait ebben az időben ötfős személyzet irányította. A gép parancsnoka Kapitány István – akinek ezen a napon volt a 33. születésnapja - tapasztalt pilóta volt, a többiek is kitűnő kvalitású szakemberek voltak. A Malév szerint a gép értéke akkori árfolyamon 72 millió 644 ezer forint volt. Az elhunyt utasok után a hozzátartozók fejenként mintegy kétszázezer forintra számíthattak. A személyzet esetében az egyszeri, százezer forintos kifizetés mellett további kártérítés, özvegyi nyugdíj és gyermektámogatás járt. A Malév dolgozóinak átlagfizetése ebben az időben a 2750 forint volt.
