Sötét, iszapos kék folt, amely elüt az óceán többi részétől; ezüstösfehér, kanyargós csík; fémes, fényvisszaverő felszín – ezek mind olyan jelek lehetnek a műholdfelvételeken, amelyek arra utalnak, hogy olaj került a vízbe.
A szakértők számos ilyen vizuális ismertetőjegyet azonosítottak a Hormuzi-szoros térségében. A felvételek alapján a térségben súlyos környezeti válság bontakozhat ki az amerikai–iráni háború közepette: a tartályhajókat rakétatámadások érik, kigyulladnak vagy elsüllyednek, ami olajszennyezéshez vezethet.
Júniusban például egy mintegy 800 ezer hordó olajat szállító orosz tartályhajó futott zátonyra Omán partjainál, jelentős olajszivárgást okozva.
A háború kezdetén akár 85, olajjal megrakott nagy tartályhajó is rekedt a szorosban. A Greenpeace szerint számuk azóta 13-ra csökkent. Minden veszteglő tartályhajó, valamint minden olyan hajó, amely megpróbál áthaladni a vízi útvonalon, újabb kockázatot jelent: egy támadás könnyen olajszennyezéshez vezethet. A háború kezdete óta a környezetvédelmi szervezet műholdfelvételek alapján több mint száz olajszennyezést követett nyomon.
A tényleges szennyezés mértéke azonban ennél jóval nagyobb is lehet. A térségben elterjedt GPS-hamisítás miatt ugyanis a hajók hamis helyadatokat sugározhatnak, ami megnehezíti a mozgásuk követését. A Greenpeace a héten közzétett jelentésében „ökológiai katasztrófának” nevezte a helyzetet, és több olyan olajfoltot is azonosított, amelyek védett, sérülékeny ökoszisztémákat fenyegetnek.
„Az embereknek aggódniuk kellene” – mondta a DW-nek Nina Noelle, a Greenpeace környezeti katasztrófák elhárításával foglalkozó szakértője. Szerinte a háború „nagyon, nagyon súlyos károkat okozott a környezetnek”, és a pusztítás most újabb méreteket ölt.
Merre terjed az olaj?
A Greenpeace a hét elején öt nagyobb olajfoltot azonosított a Hormuzi-szorosban. Ezek együttes, látható kiterjedése mintegy 240 négyzetkilométer – körülbelül négyszer akkora terület, mint Manhattan.
A legfrissebb műholdfelvételek szerint az óceán felszínén úszó olajfoltok összterülete azóta mintegy 80 négyzetkilométerre csökkent. Ennek oka feltehetően az, hogy az időjárási viszonyok szétoszlatták a szennyeződést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a környezeti károk enyhültek volna – figyelmeztetett Noelle.
„Az olaj az üledékbe is lesüllyedhet, és akár éveken át károsíthatja az ökoszisztémákat” – mondta.
Különösen aggasztó, hogy hol jelentek meg az olajfoltok. Az egyiket az ománi Musandam Nemzeti Park közelében észlelték. A védett terület korallzátonyoknak, gazdag tengeri élővilágnak és fontos tengeri madárköltőhelyeknek ad otthont. Egy másik szennyeződést Iránban, a Minab folyó deltájának közelében azonosítottak, ahol védett árapályos iszapmezők és mangroveerdők találhatók.
Az ilyen élőhelyeket ért károk után akár évtizedekbe is telhet, mire az ökoszisztémák helyreállnak.
Nehéz felmérni a károkat
Egyelőre nehéz pontosan megállapítani, milyen messzire jutott az olaj, és mekkora pusztítást okozott.
„Az általunk közzétett adatok konzervatív becslésen alapulnak” – mondta Noelle. „A helyzet lehet rosszabb is. Jobb biztosan nem.”
A Greenpeace és más környezetvédelmi szervezetek a Copernicus program Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdjainak felvételeit használják. Ezek az Európai Unió Földmegfigyelési programjának részei, és adataik nyilvánosan hozzáférhetők.
Magán műholdas szolgáltatók – például a Planet Labs – rendszerint nagyobb felbontású felvételeket is készítenek. A háború alatt azonban korlátozták a hozzáférést egyes műholdképekhez, hogy megakadályozzák az adatok katonai célú felhasználását. A helyszínről érkező beszámolók is hiányosak.
„Nem sok információnk van közvetlenül az érintett országokból, sem Iránból, sem az Öböl menti államokból” – mondta a DW-nek Wim Zwijnenburg, a holland PAX békeszervezet nyílt forrású adatokkal dolgozó környezetkutatója. Hozzátette: szigorú korlátozások vonatkoznak arra, hogy az emberek milyen felvételeket tehetnek közzé a partvidéken történtekről.
A vadvilág és az emberek is veszélyben vannak
Az Öböl vizébe jutó olaj súlyos veszélyt jelent a biológiai sokféleségre és az ott élő emberekre egyaránt.
A tengeri madarak számára az olaj akár halálos is lehet. Bevonja a tollazatukat, rontja annak vízlepergető képességét és a madarak felhajtóerejét. Emiatt nehezebben maradnak a víz felszínén, repülnek és jutnak táplálékhoz. Már kis mennyiségű olaj is károsíthatja a tojásokat: előfordulhat, hogy a fiókák ki sem kelnek, vagy fejlődési rendellenességgel jönnek világra.
A mangroveerdők szintén különösen sérülékenyek. Ezek az élőhelyek számos part menti fajnak nyújtanak menedéket.
„A mangrovefáknak léggyökereik vannak. Ha ezeket olajréteg borítja be, akadályozottá válik a gázcsere” – magyarázta Noelle. „Az olaj gyakorlatilag megfojtja a fákat, ami sok esetben a pusztulásukhoz vezet.”
A szennyezés az emberek egészségét és megélhetését is veszélyeztetheti. A part menti közösségek sok helyen a halászatra támaszkodnak, az olajnak kitett halak azonban elpusztulhatnak. Az olajszennyezés emellett az Öböl menti országok ivóvízellátását is fenyegeti, különösen azért, mert ezek az államok jelentős mértékben támaszkodnak a tengervíz sótalanítására.
Kuvait ivóvizének mintegy 90 százaléka, Ománénak körülbelül 86 százaléka, Szaúd-Arábiáénak pedig 70 százaléka származik sótalanított tengervízből.
A szennyezés felszámolása sem egyszerű feladat.
„A háború miatt nem valószínű, hogy gyorsan kezelni tudják a problémát” – mondta Zwijnenburg. A katonai mozgás korlátozása és az aknák jelenléte jelentősen megnehezíti, hogy a térségbe hajókat küldjenek, és megkezdjék a tisztítási munkálatokat.
A környezetvédelmi szervezetek az iráni háborút és az annak nyomán kialakuló olajszennyezéseket újabb érvként hozzák fel amellett, hogy a világnak csökkentenie kell a fosszilis energiahordozóktól való függőségét.
„Az ilyen károk megelőzésének leghatékonyabb, hosszú távú módja az lenne, ha csökkentenénk, majd végül megszüntetnénk az olajtól és a földgáztól való függőségünket” – mondta Noelle. „Amíg az energiarendszereink és a közlekedési útvonalaink a fosszilis tüzelőanyagokra épülnek, addig a környezeti kockázat is velünk marad.”
