Egyetlen nap alatt hat kereskedelmi hajó ellen jelentettek támadást a Hormuzi-szoros térségében. A tankerek és konténerszállítók elleni csapások az olajellátást fenyegetik, de szakértők szerint politikai céljuk is lehet. Teherán a november 3-i amerikai félidős választások előtt próbálhatja kihasználni Washington katonai visszafogottságát.
Az Iran International elemzése szerint a támadások azt az exportélénkülést is veszélyeztetik, amely gyengítette Irán képességét a Perzsa-öböl olajforgalmán keresztüli nyomásgyakorlásra.
Tizenkét megtámadott hajó egy hét alatt
A brit tengerészeti biztonsági szolgálat, az UKMTO figyelmeztetéseinek összesítése szerint október 5. és 11. között tizenkét kereskedelmi hajót ért támadás a szorosban és a Perzsa-öböl térségében. Ebből hat esetet vasárnapra jelentettek. Október 13-án egy tanker és egy konténerszállító elleni, ismeretlen eredetű lövedékekkel végrehajtott támadásról is hírt adtak.
A bejelentések egy része késve érkezett, ezért az összesítések változhatnak. Az ismeretlen lövedékekről szóló jelentés önmagában nem azonosítja az elkövetőt, még ha az eseményeket az elemzők az iráni nyomásgyakorlás részeként értékelik is.
A fenyegetés nem korlátozódik a szoros áthaladási útvonalaira: az ománi Szohár horgonyzóhelyének közelében és a Perzsa-öböl más részein is történtek támadások. Ali Azmaei, az iráni Forradalmi Gárda haditengerészetének ellentengernagya közben a Hormuzhoz közeledő amerikai hadihajók elsüllyesztésével fenyegetett.
A benzinárakon keresztül is nyomást gyakorolhatnak
Charlie Brown, a United Against Nuclear Iran szervezet tengeri biztonsági szakértője szerint Teherán ösztönzést láthat abban, hogy a legutóbbi hajótámadásokat nem követte közvetlen amerikai megtorlás. Értelmezését Trump azon kijelentéséhez kapcsolja, amely szerint az Egyesült Államok a novemberi választások előtt nem indít új csapásokat Irán ellen.
A számításnak gazdasági oldala is van. Bár az Egyesült Államok kevésbé függ a Perzsa-öböl olajától, mint több ázsiai ország, a globális kínálat zavarai az amerikai üzemanyagárakat is befolyásolhatják. A dráguló benzin politikailag érzékeny pillanatban növelheti a Fehér Házra nehezedő nyomást.
A választási időzítés szerepe ugyanakkor szakértői értelmezés: a támadások mögötti teljes döntési folyamat nem ismert.
Kevesebb hajóval szállították a több olajat
A Kpler adatai szerint szeptemberben naponta átlagosan 15,5 millió hordó olaj áramlott ki a Perzsa-öbölből, ami a háború kezdete óta a legmagasabb havi átlag volt. Október 11-én viszont csak 2,9 millió hordó haladt át Hormuzon.
A két adat eltérő időszakot mér, havi átlagot és egyetlen nap forgalmát. A napi ingadozásból ezért nem lehet tartós visszaesést levezetni, és az sem állapítható meg belőle, mekkora részt okoztak közvetlenül a támadások.
Tom Sharpe, a brit Királyi Haditengerészet korábbi parancsnoka szerint az olajmennyiség helyreállása elfedte a hajózás veszélyeit. Nagyobb tankerek, fokozott amerikai védelem és biztonságosabb vizeken végzett rakományátrakások segítették a szállításokat. A védelem azonban nem tette kockázatmentessé az átkelést.
A bizalom megrendítéséhez nem kell lezárni a szorost
Brown szerint Iránnak nem szükséges minden hajót feltartóztatnia. Már a veszély kiszámíthatatlansága is elég lehet ahhoz, hogy egyes üzemeltetők visszalépjenek. A magas bérleti díjak másokat továbbra is kockázatvállalásra ösztönözhetnek, de a hajók és a legénység biztonsága korlátot szab ennek.
Shahram Kholdi Irán-történész egy választás előtti „októberi meglepetés” lehetőségét látja a háttérben. Figyelmeztetése szerint azonban Teherán súlyosan tévedhet, ha az amerikai visszafogottságot a válaszcsapás elutasításának tekinti.
Egy jelentős veszteségeket okozó vagy amerikai hadihajót érő támadás közvetlen megtorlást válthat ki. Hormuznál így a tankerek mellett a politikai számítások is veszélyes vizeken haladnak.
