Az iráni lapnak író irániak nem diplomáciai látogatásként tekintettek az eseményekre. Azt látták, hogy a januári mészárlásért felelősnek tartott férfiak szabadon sétálnak New Yorkban, és magyarázatot követeltek a város polgármesterétől, aki korábban megígérte Netanjahu letartóztatását.
Amikor Maszúd Peszeskján elnök és Abbász Aragcsi külügyminiszter megérkezett az ENSZ-közgyűlésre, a beérkező üzenetekben egy kifejezés annyiszor ismétlődött, hogy végül a történet címévé vált: az „öltönyös gyilkosok”. A hozzá fűzött követelés pedig szinte minden alkalommal ugyanaz volt: tartóztassák le őket.
A követelés
Egy, a Karadzs nyugati peremén fekvő Fardisból származó levélíró a legfrissebb emberi jogi jelentésekre hivatkozva azt kérdezte: miért nem veszik őrizetbe New Yorkban azokat a tisztviselőket, akik januárban 40 ezer tüntető eltiprásáért voltak felelősek.
Egy másik levélíró egyszerűen csak annyit jegyzett meg: most, hogy már ott vannak, ez egy kiváló alkalom lenne Peszeskján és Aragcsi letartóztatására.
Az ENSZ Iránnal foglalkozó tényfeltáró missziója új jelentésében megállapította, hogy a 2026. januári tüntetések leverése során elkövetett jogsértések közül sok – köztük a gyilkosságok, a bebörtönzések és a súlyos szabadságvesztések – emberiesség elleni bűncselekménynek minősül. A misszió vezetője, Sara Hossain elmondta, hogy az áldozatok tényleges száma „jelentősen” magasabb lehet a kormány által hivatalosan közölt adatoknál.
Egy levélíró azt javasolta, hogy amíg a tisztviselők az ENSZ-nél tartózkodnak, a gyilkosságokról szóló felvételeket és dokumentumokat át kellene adni a testületnek. Mások közvetlenül Donald Trumphoz szóltak, arra kérve őt, hogy a delegáció fogadása vagy a velük való tárgyalás helyett lépjen fel a megtorlások ügyében.
Többen Zohran Mamdanihoz fordultak, aki New York-i polgármesterjelöltként azt mondta: letartóztatná Benjámin Netanjahut, ha az izraeli miniszterelnök betenné a lábát a városba, hivatkozva a Nemzetközi Büntetőbíróság ellene kiadott elfogatóparancsára.
„New York polgármestere, aki le akarta tartóztatni Netanjahut” – írta egyikük –, „véletlenül nem áll szándékában letartóztatni azokat az öltönyös bűnözőket is, akik a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsban ülnek, és akiknek az aláírása ott szerepel a január 8-i és 9-i mészárláson?”
A vízumok
Egy másik visszatérő téma a Nyugat kettős mércéje miatti harag volt: a nyugati államok elítélik az elnyomást, miközben fogadják az azzal vádolt vezetőket.
„A kérdésem a következő” – írta az egyik beküldő. „Nem arról beszélt mindig Trump úr, hogy mi történt a januári mészárláskor? Akkor miért adott vízumot az iráni gyermekek gyilkosait irányító vezetőknek?”
Az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy az iráni delegáció kulcsembereinek beengedése Washington kötelezettsége az ENSZ házigazdájaként, ugyanakkor hozzátették, hogy a delegáció mozgását korlátozták. Az amerikai kormány emellett helyt adott Aragcsi kérésének is, amelyben biztonsági kíséretet igényelt a tartózkodása idejére.
„Az ENSZ-hez kötődő testületek szerint az Iszlám Köztársaság vezetői emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el” – fordult az elnökhöz egy másik levélíró. „Akkor miért lehetnek most szabadon, sőt, az önök kíséretében Amerikában és az ENSZ-ben?”
Nem mindenki számított letartóztatásra. Egy író szerint a tisztviselők őrizetbe vétele valószínűleg meghaladja a Nyugat képességeit, és ehelyett azt javasolta, hogy a külföldön élő irániak gyülekezzenek az ENSZ székháza előtt.
„Egy báb”
Az üzenetek másik állandó eleme az volt, hogy Pezeskian valójában semmiről sem dönt, és az ENSZ-beli jelenléte csupán a döntéseket a háttérből meghozó rendszer színjátéka.
Az írók marionettfigurának, felhúzható babának és a hatalmi maffia teahordó fiújának nevezték az elnököt, az utazást pedig a legitimitás érdekében megrendezett cirkusznak titulálták.
Néhányan arra mutattak rá, milyen kevés eredményt hozott a látogatás. Egyikük megírta, hogy az Iszlám Köztársaság számára éveken át az egyetlen hasznot az ENSZ-részvételből a New York-i bevásárlás jelentette, és Trump most még ezt is elvette tőlük. Tavaly szeptemberben az amerikai külügyminisztérium megtiltotta az iráni delegáció számára, hogy tartózkodásuk alatt nagykereskedelmi és luxusüzleteket látogassanak.
A gúnyolódás mögött azonban félelem lappangott. Több író is amiatt aggódott, hogy esetleg a háttérben alkut kötnek a küldöttséggel, és ennek érdekében a gyilkosságokról szóló aktákat egyszerűen félresöprik – írta az Iranintl.
