Donald Trump amerikai elnök új szintre emelné az Iránnal szembeni gazdasági nyomásgyakorlást, és „gazdasági D-napként” hivatkozik arra a szankciós kampányra, amelynek célja, hogy Teheránt engedményekre kényszerítse.
Washington nemcsak az iráni gazdaságot sújtaná, hanem azokat az országokat, vállalatokat és pénzintézeteket is, amelyek továbbra is üzletelnek Iránnal. A stratégia középpontjában az áll, hogy elvágják az iráni rezsim nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatait, különösen az olajexportból származó bevételeit - írja a Financial Times.
A Financial Times elemzése szerint azonban korántsem biztos, hogy a példátlan gazdasági nyomás meghátrálásra készteti az iráni vezetést. Az Egyesült Államok korábban is alkalmazott „maximális nyomásgyakorlást” Iránnal szemben, ám az nem hozta meg a kívánt politikai eredményt. Teherán jelentős tapasztalatot szerzett a szankciók kijátszásában: árnyékcégek, közvetítők és alternatív kereskedelmi útvonalak segítségével képes volt fenntartani gazdasági kapcsolatait a külvilággal.
Irán gazdasági helyzete ugyanakkor rendkívül nehéz. Az országot magas infláció, a nemzeti valuta jelentős gyengülése és a külkereskedelmi lehetőségek beszűkülése sújtja, miközben az amerikai intézkedések célja az utolsó megmaradt gazdasági lifeline-ok felszámolása. Az Egyesült Arab Emírségek kereskedelmi kapcsolatok felfüggesztésével tovább növelheti a Teheránra nehezedő nyomást, hiszen az ország korábban fontos kereskedelmi és újraexport-központ volt Irán számára.
A kérdés azonban az, hogy a gazdasági összeomlás veszélye valóban tárgyalóasztalhoz ülteti-e az iráni vezetést. Egyes amerikai szakértők szerint a jelenlegi helyzet eltér a korábbi szankciós kampányoktól, mivel a gazdasági nyomás katonai csapásokkal és tengeri blokáddal is párosul. Más elemzők viszont arra figyelmeztetnek, hogy a fokozódó nyomás éppen ellenkező hatást válthat ki: Teherán még keményebben ragaszkodhat álláspontjához, és a megadás helyett további eszkalációval válaszolhat.
Az iráni vezetés számára ugyanis nem pusztán gazdasági kérdésről van szó. Teherán attól tarthat, hogy az amerikai követelések teljesítése után Washington újabb feltételeket támasztana, ezért a meghátrálást a rezsim túlélését fenyegető veszélynek tekintheti. Ali Vaez, az International Crisis Group iráni programjának igazgatója szerint a nyomás önmagában kevés lehet, ha nincs mellette olyan diplomáciai lehetőség, amelyet Irán elfogadható kiútként értékelhet.
Trump „gazdasági D-napja” így komoly próbatétel lehet mindkét fél számára. Washington azt reméli, hogy a pénzügyi és kereskedelmi elszigetelés végül meghátrálásra kényszeríti Teheránt, miközben Irán arra építhet, hogy a szankciók kijátszásában szerzett tapasztalatai, valamint az esetleges ellenlépések révén képes lesz átvészelni a nyomást. Ha azonban a gazdasági hadjárat nem hoz gyors politikai eredményt, fennáll a veszélye annak, hogy a konfliktus újabb katonai vagy regionális eszkalációba torkollik.
