A gazdaság döntheti el az iráni-amerikai patthelyzet kimenetelét

Az továbbra sem világos, hogy ez a nyomás hogyan fog érvényesülni. Vajon az emelkedő üzemanyagárak és az Egyesült Államok piaci instabilitása kompromisszumra készteti-e Donald Trump elnököt, vagy Irán növekvő gazdasági nyomása arra kényszeríti-e Teheránt, hogy elfogadja az amerikai követeléseket?

„Irán gazdasága katasztrófa. Majd meglátjuk, meddig bírják” – mondta Trump csütörtökön újságíróknak.

Iránban és az Egyesült Államokban is a politikai üzenetek már a győzelem végső ígéretére utalnak. Az átlag irániak számára azonban az egyetlen pozitív eredmény az, ha javul a megélhetésük.

Ali Asghar Zargar teheráni politikatudományi professzor a jelenlegi helyzetet „olyan veszélyesnek írja le, mint maga a háború”. A reformpárti Fararu weboldalnak adott interjújában arra figyelmeztetett, hogy „amikor a diplomácia összeomlik, a katonai akciók valószínűsége megnő”.

Megjegyezte azonban, hogy a haladás hiánya ellenére „a párbeszéd útja még nem zárult le teljesen”.

Zargar a jelenlegi félig aktív diplomáciai állapotot egyfajta biztonsági szelepként jellemezte, amely lassítja a nyílt konfliktus felé való elcsúszást. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy „bármelyik fél hibája bármikor összecsapást válthat ki”, rámutatva a Hormuzi-szorosban uralkodó helyzet ingatagságára.

A Teherán és Washington között fennálló kéthetes tűzszünet a múlt héten járt le, és egyelőre nem utalt egyértelmű jel arra, hogy a tárgyalások hamarosan folytatódnak.

Az iráni diplomáciai tevékenység, különösen Abbász Araghcsi külügyminiszter pakisztáni, ománi és oroszországi látogatásai, táplálták a találgatásokat mind a megújult tárgyalásokkal, mind a további eszkaláció lehetőségével kapcsolatban.

Egyes iráni elemzők úgy vélik, hogy nem zárható ki egy újabb amerikai és izraeli csapássorozat.

Izrael Katz védelmi miniszter csütörtökön kijelentette, hogy Iránt „nagyon súlyos csapások” érték az elmúlt évben, és figyelmeztetett, hogy további intézkedésekre lehet szükség „céljaink elérésének biztosítása érdekében”.

Szintén csütörtökön Mohammad Bagher Ghalibaf, az iráni parlament elnöke és a főtárgyaló kijelentette, hogy Teherán a Hormuzi-szorossal kapcsolatos pozícióját felhasználhatja a regionális dinamika átalakítására és az Egyesült Államok befolyásának csökkentésére.

„Irán a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés gyakorlásával biztosítja, hogy ő és szomszédai élvezhessék az Amerika jelenlététől és beavatkozásától mentes jövő értékes áldását” – írta az X-en.

Abbas Abdi, a reformista kommentátor, aki az elmúlt hónapokban nagyrészt kerülte a belpolitikai írásokat, ezen a héten kemény értékeléssel tért vissza: „Kivételes helyzetben vagyunk, ahol minden a túlélésről szól.”

Azt állította, hogy Iránnak új keretrendszerre van szüksége, amely mindenekelőtt a háború befejezését helyezi előtérbe.

A patthelyzet gazdasági költsége már most is jelentős mindkét oldalon. Az Egyesült Államokban megnőtt az ellenállás a háborúval és annak pénzügyi következményeivel szemben, míg Trump azt állította, hogy Irán „naponta 500 millió dollárt veszít” a Hormuzi-szoros amerikai blokádja alatt.

Miközben Teherán és Washington próbára teszi egymás ellenálló képességét, a bizalmatlanság tovább mélyül. Egy Fararu-elemzés a helyzetet „aktív felfüggesztésként” írta le: a kapcsolatok sem a teljes konfrontáció felé nem haladnak, sem a megállapodáshoz vezető egyértelmű utat nem mutatnak – írja az Iranintl.

Egyelőre úgy tűnik, mindkét fél azt vizsgálja, hogy a másik mekkora nyomást bír el anélkül, hogy megtörne. De minél tovább folytatódik ez a számítás, annál nagyobb a kockázata annak, hogy a gazdasági feszültség – és egyetlen hiba – a kompromisszum helyett az eszkaláció felé billenti a mérleget.