Ki pálinkát, ki sót párol le

Manapság a hírekben rengeteget lehet olvasni arról, hogy az iráni háború nyomán sorra állnak le a közel-keleti sólepárló üzemek. E tény természetesen sajnálatos, s nem csak azért, mert így rengeteg ember veszíti el a munkáját - hanem azért is, mert így eleve kevesebb lesz e termékből is a piacon. A fotón egy szicíliai létesítmény szemlélhető Marsala közelében

Nem csak a vad bulikról, a turizmusról, a csinos hölgyekről és jó zenékről szól a napfényes Ibiza, hanem folyik ott némi komolyabb gazdasági tevékenység is. Például sólepárlás, amely a vendéglátás mellett ugyancsak jelentős bevételi forrást biztosít a szigetnek

Színes sakktáblák a levegőből. A tarkaság foka a lepárlás épp aktuális fokozatáról árulkodik

Sós mocsár hasznosítása Franciaországban, La Trinite-sur-Mer közelében. A módszer az antikvitás idejére nyúlik vissza, a helyi hagyomány pedig a középkorra. A víz elpárologtatása több lépcsőben zajlik. Először az anyag összesűrűsödik, majd miután a víz teljesen eltávozik belőle, a só kikristályosodik. Igaz, az eredmény még nem tiszta, ugyanis magnéziumszulfátot, vasat, kalciumot és más „szennyezőanyagokat” is tartalmaz, amit el kell távolítani belőle

Több ezer esztendős sólepárló teknők Máltán. Az emberek igen korán rájöttek, hogy e termék nem csak az étel ízesítése és tartósítása, hanem az egészség megőrzése, rendbentartása terén is nélkülözhetetlen

Az olaszos, szicíliai lazasághoz képest a Kanári-szigetek létesítményei szinte katonás rendnek hatnak. A tengervíz sótartalma átlagosan 3,5 százalék, ami annyit tesz, hogy minden literben 35 gramm nátrium-klorid található oldott állapotban. Az ókorban Plinius írta le legrészletesebben a lepárlás módszereit és helyszíneit

Ilyen is van: Sómuzeum. Az ember lefizeti a csekély belépti díjat majd szakavatott emberek végigkísérik a telepen, s részletesen elmagyarázzák, mi miért s hogyan történik. A cet csontváza amolyan kiegészítőelem...