Az ukrán kisebbségi törvényért cserébe Budapest feloldotta vétóját, Zelenszkij pedig már konkrét gazdasági segítséget kért. A brüsszeli tárgyalás nem oldotta meg a magyar–ukrán vitákat, de végre használható menetrendet rajzolt köréjük.
Néhány nappal a találkozó előtt egy kárpátaljai magyar menyasszony és egy magyarországi vőlegény esküvőjéről írtunk. Arról az estéről, amikor senki nem kérte számon a másikon, hogy melyik oldalon áll az ukrán nyelvtörvény vitájában és a táncparkettre lépés előtt sem kellett megnyitni egy uniós tárgyalási fejezetet.
Brüsszelben természetesen nem volt menyasszonytánc és a diplomáciai vacsorát sem lehetett egy közösen elénekelt dallal lezárni. Mégis történt valami, ami az elmúlt évtized magyar–ukrán viszonyában szokatlannak számít, a találkozó előtt mindkét fél tett előre egy lépést, a találkozón pedig már nem azt próbálták eldönteni, ki sértette meg előbb a másikat.
Magyar Péter és Volodimir Zelenszkij október 16-i négyszemközti tárgyalásának legnagyobb eredménye ugyanis nem egy látványos szerződés, hanem egy működőképes sorrend megszületése lehet. Előbb vállalás, azután teljesítés, majd politikai ellenszolgáltatás, ellenőrzés és további tárgyalás. Ez első hallásra nem történelmi áttörés, csak diplomácia. A magyar–ukrán kapcsolatokban azonban az elmúlt években már a diplomácia is áttörésszámba ment.
A kézfogás előtt már megtörtént az alku fele
A brüsszeli találkozó nem a nulláról indult. Az ukrán parlament szeptemberben elítélte a kárpátaljai magyarokat és németeket 1944 és 1946 között sújtó szovjet kényszermunkát és tömeges deportálást. Október 12-én pedig elfogadta a kisebbségi oktatási jogokat bővítő törvényt.
A jogszabály nagyobb teret biztosít az Európai Unió hivatalos nyelveit beszélő nemzeti közösségek anyanyelvének az oktatásban és az iskolai kommunikációban. Lehetővé teszi kisebbségi státuszú intézmények működését, figyelembe veszi az adott közösség történelmét és kultúráját, illetve garanciákat ad arra, hogy egy iskola átszervezése után se szűnjön meg automatikusan az anyanyelvi oktatás. A törvény célját és fő elemeit az ukrán parlament hivatalos összefoglalója is rögzíti.
Magyarország ezután feloldotta ellenkezését, így az Európai Unió október 13-án megnyithatta Ukrajnával a belső piacról, valamint a versenyképességről és az inkluzív növekedésről szóló két új tárgyalási klasztert. Ez összesen tizenhét csatlakozási fejezetet érint. A folyamat tehát nem Ukrajna felvételét, még csak nem is a tárgyalások lezárását jelenti, hanem két újabb, hosszú feltétellista vizsgálatának kezdetét. A döntést az Európai Unió Tanácsa is részletesen dokumentálta.
A képlet egyértelmű és világos, Kijev kisebbségi ügyben engedett, Budapest pedig elmozdította az uniós sorompót. Ez nem baráti ajándékcsere, hanem érdekegyeztetés. Éppen ettől lehet tartósabb a korábbi mosolyoknál.
Mi történt bizonyíthatóan a zárt ajtó mögött?
A magyar és az ukrán hivatalos közlések együtt adják a viszonylag teljes képet. Magyar Péter és Zelenszkij megállapodott abban, hogy miniszteri szinten folytatják az egyeztetéseket és kiemelt figyelmet fordítanak a két országban élő nemzeti kisebbségekre. A magyar kormányfő teljes szolidaritásáról biztosította Ukrajnát az orosz agresszióval szemben és diplomáciai segítséget ajánlott egy tűzszünet, majd egy tartós béke eléréséhez.
Magyar Péter egyúttal jelezte, hogy Budapest a következő hetekben ellenőrizni fogja, hogy az oktatási megállapodás további pontjai is teljesülnek-e. Ez lényeges mondat. A TISZA-kormány nem egyszerűen győzelmet hirdetett, hanem fenntartotta az ellenőrzés jogát is. A törvény elfogadása ugyanis csak a kezdet, a valódi vizsga Beregszász, Nagydobrony és a többi magyar oktatási központ tantermeiben következik.
Zelenszkij közlése ehhez hozzátette Ukrajna uniós csatlakozását, a kétoldalú kereskedelmet, az agrártermékek ügyét és az orosz háború lezárására irányuló diplomáciai erőfeszítéseket. A felek kölcsönös látogatásokban is megállapodtak, bár ezek időpontja még nincs kijelölve. A következő csúcstalálkozó Budapest, Kijev vagy Beregszász lehet, előtte azonban a minisztereknek kórházi, iskolai és gazdasági együttműködéseket kell azonosítaniuk. A magyar kormány beszámolója és az ukrán elnöki hivatal közleménye ebben egybevág.
A kukoricavonat többet árul el, mint a közös fénykép
A találkozó legkézzelfoghatóbb részlete csak később vált ismertté. Zelenszkij azt kérte, hogy Ukrajna vasúton, Magyarországon keresztül szállíthasson kukoricát Nyugat-Európába. Magyar Péter válasza szerint ennek nincs akadálya, amennyiben az áru valóban csak áthalad Magyarországon és nem jelenik meg a magyar piacon.
Ez látszólag technikai részlet, valójában a kapcsolat egyik első komoly próbája. Az ukrán gabona beengedése érzékenyen érinthetné a magyar gazdákat, a tranzit engedélyezése viszont úgy segítheti Ukrajnát, hogy közben elvileg nem növeli a hazai piaci kínálatot. Az „elvileg” szó azonban itt több vagont elbír. Biztosítani kell a rakományok nyomon követését, a vasúti kapacitást, az állategészségügyi és növényvédelmi ellenőrzést, valamint azt, hogy a tranzitáru valóban elhagyja az országot.
A megállapodás tehát akkor ér valamit, ha a kukorica nem diplomáciai ködben, hanem lezárt vagonban utazik. A részletet Magyar Péter a találkozó utáni interjúban ismertette, amelyet a Portfolio is összefoglalt.
Ez az ügy azt is megmutatja, milyen irányba fejlődhet a viszony. A korábbi magyar–ukrán diplomácia gyakran elvi csatákban merült ki. Az új kapcsolat sorsa viszont vasúti menetrendeken, iskolai óraszámokon, határátkelőkön és beruházási engedélyeken dőlhet el. A külpolitika akkor válik valódivá, amikor már fuvarlevél is tartozik hozzá.
Amiről továbbra sem tudunk
Előzetes elemzésünkben valószínűsítettük, hogy előkerülhet a MOL és a Naftogaz korábban felvetett magyarországi üzemanyagtárolójának ügye. Erre azonban egyik hivatalos közlemény sem utal, és Magyar Péter későbbi nyilatkozataiban sem jelent meg. Nem állítható tehát, hogy a felek beszéltek róla. A „gazdasági együttműködés” általános fordulatából ezt kiolvasni már nem elemzés, hanem gondolatolvasás lenne.
Nem került nyilvánosságra új magyar katonai vállalás sem. Nincs adat fegyverszállításról, csapatküldésről vagy biztonsági garanciáról. Magyarország diplomáciai támogatást ajánlott, elítélte az orosz agressziót, de a katonai szerepvállalás határát nem tolta arrébb.
A tízpontos kisebbségi politikai megállapodás teljes szövege sem nyilvános. Tudjuk, hogy az oktatási törvény az első nagy teljesített elem, de nem tudjuk pontosan, milyen határidők, intézményi kötelezettségek és ellenőrzési mechanizmusok következnek. A valódi áttörést ezért nem a brüsszeli fénykép, hanem a megállapodás végrehajtásáról készülő első hiteles mérleg igazolhatja.
Mit talált el az előzetes elemzésünk?
Az előzetes cikk fő állítása bevált. Kárpátalja valóban a találkozó „harmadik résztvevője” lett. A kisebbségi oktatás végrehajtása, Ukrajna uniós csatlakozása, a háború megítélése és a gazdasági kapcsolatok újraindítása egyaránt az asztalra került.
Azt is pontosan jeleztük előre, hogy a találkozó értékét nem a sajtótájékoztató hangzatos mondatai, hanem a következő lépések adják majd. Valóban ez történt. Miniszteri tárgyalások, konkrét kárpátaljai projektek, megfigyelési időszak és későbbi vezetői találkozó következhet.
Az energetikai szálat ugyanakkor túlbecsültük. A nyilvánosságra került információk alapján nem az üzemanyagtároló, hanem az ukrán kukorica magyarországi tranzitja lett a konkrét gazdasági ügy. Ezt nem jósoltuk meg. Érdemes kimondani, mert a predikció nem akkor hiteles, ha utólag minden mondatáról bebizonyítjuk, hogy valahogy mégis igaza volt.
Nem barátság született, hanem ellenőrizhető viszony
Magyar Péter külpolitikájának első komoly ukrán eredménye az, hogy a kisebbségvédelem nem tűnt el az Orbán-kormány bukásával, csak más eszközt kapott. Budapest továbbra is feltételt szabott, de a feltétel teljesítése után megtette a maga lépését. A vétó nem állandó identitássá, hanem tárgyalási eszközzé vált.
Kijev számára Magyarország ezzel kiszámíthatóbb partner lehet, de nem feltétlenül könnyebb. A TISZA-kormány támogatja Ukrajna európai közeledését, miközben ellenőrizni akarja a kisebbségi vállalásokat, védi a magyar mezőgazdaságot, és nem adott biankó csekket sem a csatlakozásra, sem a gazdasági együttműködésre.
A brüsszeli találkozó tehát nem békülési finálé volt, hanem az első rendes munkanap egy hosszú intézményi szünet után. A következő hónapokban az derül ki, hogy megnyílnak-e újra az iskolai lehetőségek, elindulnak-e a közös projektek, és valóban eljut-e a két vezető Beregszászra.
Az esküvőn, amelyről előző cikkünkben írtunk, az embereknek sikerült természetesen együtt lenniük. A politikának ennél nehezebb dolga van, neki szabályokat, garanciákat és vasúti útvonalakat kell építenie ugyanehhez. Pénteken még nem érkezett meg a magyar–ukrán megbékélés. De hosszú idő után először legalább felszálltak egy közös szerelvényre.
