67 milliárdot bukhatott a magyar költségvetés, miközben a pénz és a végső haszonhúzók után két éve nyomoznak. Akár 300 milliárd forint áramolhatott ki Magyarországról egy rendkívül összetett, gázkereskedelemre épített áfacsalási konstrukcióban. A nyomozati iratokat ismerő forrásokra hivatkozó sajtóértesülések szerint a pénz előbb szlovák, majd brit bankszámlákra került, további útját azonban eddig nem sikerült teljes egészében feltárni.
Az ügyben már 41 gyanúsított van, két cégvezető letartóztatásban van, miközben továbbra is az egyik legfontosabb kérdés, hogy kik szervezhették és finanszírozhatták a gigantikus pénzügyi konstrukciót.
A magyar gazdasági bűnügyek között is egészen rendkívüli méretű történet kezd kibontakozni.
Az ügyet a sajtóban gyakran „gázmaffiaként” emlegetik, ez azonban valamelyest félrevezető elnevezés. A földgáz valóban kulcsszerepet játszott a konstrukcióban, de a gyanú szerint az adócsalás lényegi része már fiktív elektronikai kereskedelemmel történt.
A történet nagyságrendjét három szám mutatja meg igazán: Több, mint száz vállalkozás, mintegy 67 milliárd forintnyi elcsalt ÁFA és akár 300 milliárd forintnyi, Magyarországról kiáramló pénz.
Utóbbi összeg azonban nem azonos az állam veszteségével. A 300 milliárd forint a nyomozati iratok alapján a konstrukcióban külföldre utalt teljes pénzmennyiséget jelentheti.
A NAV már 2025 elején lecsapott
A történet első hivatalos részleteit maga a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hozta nyilvánosságra 2025. január 29-én.
A NAV akkor azt közölte, hogy egy száznál több cégből álló láncolatot tártak fel, amelynek célja az Európai Unióból érkező földgáz után fizetendő áfa jogellenes csökkentése lehetett.
A művelet mérete már akkor is rendkívüli volt.
Összesen 220 pénzügyi nyomozó és hatvan pénzügyőr egyszerre hetven helyszínen tartott kutatást. Ügyvédi irodákban, könyvelőknél, társaságok telephelyein és magánlakásokban is bizonyítékokat foglaltak le.
A NAV első közlése még legalább tízmilliárd forintnyi elcsalt áfáról szólt.
Emellett több mint 23 milliárd forint értékű vagyont sikerült biztosítani és lefoglalni. Hét embert hallgattak ki gyanúsítottként, két feltételezett szervezőt őrizetbe vettek.
Azóta azonban az ügy nagyságrendje jelentősen nőtt. A legutóbbi adatok szerint már 41 gyanúsítottja van az eljárásnak. Az ügyészség júniusi hivatalos közlése szerint öt személyt különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalással, további 36 embert pedig közokirat-hamisítással gyanúsítanak.
De hogyan lehetett gázzal áfát csalni?
A konstrukció első pillantásra bonyolultnak tűnik, a logikája azonban viszonylag egyszerű. A gyanú szerint Magyarországon működő társaságok külföldről jelentős mennyiségű földgázt vásároltak. A gázt Magyarországon továbbértékesítették, amivel jelentős áfafizetési kötelezettség keletkezett.
Ezt kellett valahogy eltüntetni.
A nyomozás szerint ekkor jelent meg a történetben az elektronikai kereskedelem. Az érintett vállalkozások papíron hatalmas mennyiségben vásároltak műszaki cikkeket magyar cégektől, majd ezeket ugyancsak papíron más uniós tagállamokban működő vállalkozásoknak értékesítették tovább.
Csakhogy az ügyészség szerint ezek az elektronikai ügyletek fiktívek voltak.
A műszaki cikkek sok esetben valójában nem mozogtak. Papíron viszont megteremtették azt az ÁFA-t, amellyel a gázkereskedelemből keletkezett fizetési kötelezettséget csökkenteni lehetett. Vagyis a gáz volt az a valódi, nagy értékű termék, amely hatalmas forgalmat és áfakötelezettséget generált, az elektronikai termékek pedig a gyanú szerint az adófizetés eltüntetéséhez kellettek.
Papíron szinte egész Magyarországot el lehetett volna látni okosórával
Az ügy abszurditását jól mutatja a fiktív műszaki kereskedelem mérete.
A sajtó által megismert iratok szerint papíron olyan mennyiségű okosóra, vezeték nélküli fülhallgató, merevlemez, inverter és egyéb elektronikai eszköz cserélt gazdát, amelynek valós gazdasági indokoltsága legalábbis komoly kérdéseket vet fel.
A cégláncban számos, minimális tőkével létrehozott, rövid életű vállalkozás jelent meg. Egy részük mögött a sajtó beszámolói szerint olyan strómanok álltak, akik névleg vállalták a társaságok vezetését, miközben a tényleges döntéshozók mások lehettek.
És ezen a ponton érkezünk el a történet legfontosabb kérdéséhez.
Ki adott ehhez ennyi pénzt?
Egy hétköznapi számlagyár működtetéséhez nincs feltétlenül szükség több százmillió eurós pénzügyi háttérre. Ehhez a konstrukcióhoz azonban igen. A földgáz nagy értékű árucikk. Ahhoz, hogy egy frissen létrehozott kereskedő hatalmas mennyiségű gázt vásároljon, jelentős forgótőke, banki háttér és kereskedelmi hitelesség szükséges.
Éppen ezért több energiapiaci szakértő szerint az ügy kulcskérdése nem az, hogy kik szerepeltek a társaságok papírjain ügyvezetőként.
Hanem az, hogy ki finanszírozta az egész rendszert, ki szervezte meg és végül kinél landolt a pénz?
A 444 csütörtöki tényfeltárása szerint a nyomozati iratokból az derülhet ki, hogy a teljes konstrukción keresztül nagyjából 300 milliárd forint áramlott ki Magyarországról.
A pénz előbb szlovák, majd brit bankszámlákra kerülhetett. A lap értesülése szerint a hatóságoknak a pénz végső útját egyelőre nem sikerült teljes egészében feltárniuk.
A Fővárosi Főügyészség ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a nyomozás a további elkövetők azonosítására, a külföldi szálak feltárására és az okozott vagyoni hátrány visszaszerzésére is kiterjed.
300 milliárd nem egyenlő 300 milliárdos állami kárral
Ezt a különbséget különösen fontos tisztázni.
A nyilvánosságra került 300 milliárd forintos összeg nem azt jelenti, hogy ennyit loptak el közvetlenül a magyar költségvetésből.
A sajtóértesülések szerint ez az az összeg, amely a teljes tranzakciós rendszerben külföldi bankszámlákra kerülhetett. A magyar államot érő közvetlen áfakár becsült összege körülbelül 67 milliárd forint.
Ez azonban önmagában is hatalmas összeg.
Hatvanhét milliárd forintból több száz kilométernyi mellékutat lehetne felújítani, számos iskola vagy egészségügyi intézmény korszerűsítését lehetne finanszírozni, vagy több tízezer családnak lehetne jelentős támogatást biztosítani. Éppen ezért az áfacsalás nem valamiféle könyvelési trükk, amelynek nincs valódi áldozata.
Minden elcsalt adóforint a közös költségvetésből hiányzik.
Hogyan nem vette észre senki?
Az ügy másik súlyos kérdése, hogyan működhetett ilyen méretű rendszer ilyen hosszú időn keresztül. Gázkereskedőként ugyanis nem lehet egyszerűen egyik napról a másikra megjelenni a piacon.
Engedélyek szükségesek, bankszámlák kellenek, jelentős pénzmozgások történnek. A kereskedelem bekerül különböző adózási és energetikai nyilvántartásokba. A tranzakciókban pedig más, sokszor teljesen legálisan működő energiapiaci társaságok is megjelenhetnek partnerként.
A Telex által megszólaltatott szakértők ezért több intézményi kérdést is felvetettek: Hogyan juthattak a frissen létrehozott társaságok energiakereskedelmi engedélyekhez, hogyan nyithattak bankszámlákat, miért nem váltott ki korábban riasztást a rendkívüli pénzforgalom, és hogyan kerülhette el hosszabb ideig a figyelmet a különös áfabevallási gyakorlat.
Ezekre a kérdésekre jelenleg nincs teljes körű nyilvános válasz.
Önmagában az sem bizonyít szabálytalanságot egy hatóság vagy bank részéről, hogy egy később bűncselekménnyel összefüggésbe hozott társaság korábban engedélyhez vagy bankszámlához jutott.
A történtek azonban indokolttá teszik annak vizsgálatát, hogy működtek-e megfelelően a pénzmosás-, adó- és piacfelügyeleti szűrők.
A szabályokat közben megváltoztatták
Figyelemre méltó, hogy 2025. január 1-jétől megváltozott a földgázkereskedelem áfaszabályozása.
A NAV tájékoztatása szerint 2025 és 2026 között fordított adózás vonatkozik a belföldi adóalany-kereskedők egymás közötti földgázértékesítésére.
Fordított adózásnál nem az eladó szedi be és fizeti tovább az áfát, hanem a vevő vallja be azt.
A rendszer egyik legfontosabb előnye éppen az, hogy csökkentheti az olyan típusú visszaélések lehetőségét, amelyeknél egy köztes vállalkozás beszedi az áfát, majd eltűnik anélkül, hogy befizetné az államnak.
Két ember továbbra is letartóztatásban
Az ügy egyik sajátos fejleménye két gázkereskedelmi cégvezető fogva tartása.
Őket 2025 januárjában tartóztatták le. 2026 májusában az első fokon eljáró nyomozási bíró megszüntette letartóztatásukat, és bűnügyi felügyeletet rendelt el.
Az ügyészség azonban fellebbezett.
A Fővárosi Törvényszék másodfokon megváltoztatta a döntést, és ismét elrendelte letartóztatásukat. A Fővárosi Főügyészség szerint az eljárás céljai enyhébb kényszerintézkedéssel nem biztosíthatók. A védelem ugyanakkor több eljárási kifogást is megfogalmazott. A sajtóban ismertetett dokumentumok alapján az egyik másodfokú eljárás során egy ügyészségi beadvány kézbesítésével kapcsolatban is felmerült probléma.
Mindez azonban nem változtat azon, hogy a gyanúsítottakat, ahogy minden büntetőeljárás alá vont személyt, jogerős bírósági ítéletig megilleti az ártatlanság vélelme.
Két év után még mindig hiányzik a legfontosabb válasz
Az ügyben folyó nyomozás 2024 augusztusában indult. Azóta több mint negyven gyanúsítottig jutottak el a hatóságok, több milliárd forintnyi vagyont biztosítottak, feltérképeztek egy száznál is több társaságból álló hálózatot, és külföldi társhatóságokat is bevontak. Mindez jelentős nyomozati teljesítmény, azonban a legfontosabb kérdések továbbra is nyitottak.
Ki találta ki a rendszert?
Ki biztosította hozzá a hatalmas indulótőkét?
Kik voltak a tényleges haszonhúzók?
És hol van az a pénz, amely a nyomozati iratok szerint akár 300 milliárd forintos nagyságrendben hagyhatta el Magyarországot?
A Fővárosi Főügyészség szerint ezek felderítésére továbbra is zajlik a nyomozás, beleértve annak külföldi vonatkozásait és az okozott vagyoni hátrány visszaszerzését is. Éppen ezért korai lenne azt állítani, hogy a hatóságok már elvesztették a pénz nyomát, vagy hogy a végső szervezők büntetlenül maradnak. De egy ekkora ügyben az időnek különös jelentősége van. Minél több országon, cégen és bankszámlán keresztül mozog a pénz, annál nehezebb visszakövetni és visszaszerezni.
És ha valóban 67 milliárd forintnyi adó tűnt el, miközben mintegy 300 milliárd forintnyi pénz mozgott keresztül a rendszeren, akkor az ügy feltárása már messze nem csupán egy büntetőeljárás kérdése.
Arról is szól, képes-e az állam megvédeni a közpénzt azoktól, akik rendkívüli tőkével, nemzetközi céghálóval és professzionálisan megszervezett konstrukciókkal próbálják kijátszani a rendszert.
A 41 gyanúsított fontos eredmény. A valódi áttörést azonban az jelentené, ha kiderülne, kik álltak a hálózat tetején és hová került a pénz.
