Összességében enyhe mértékben csökkent a hazai húsipar teljesítménye tavaly, ami nagyban a baromfiinfluenza pusztításának tulajdonítható. A képet azonban nagyban árnyalja, hogy egyes alágazatok, mint például a feldolgozó és tartósítóipar eközben csaknem tízszázalékos növekedést ért el.
A húságazat teljesítménye 2,9 százalékkal csökkent tavaly, a visszaesésben döntő szerepe volt a baromfiinfluenza gazdasági hatásainak – mondta Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének (Hússzövetség) társadalmi elnöke tegnap. Hozzátette, hogy a területek teljesítménye vegyes képet mutatott, a húsfeldolgozás és -tartósítás ágazat kibocsátása például 9,8 százalékkal növekedett, amelyet elsősorban a belföldi értékesítés 23,3 százalékos bővülése eredményezett.
A húságazat összesen 746 milliárd forint termelési értéket állított elő tavaly, ebből a készítménygyártás 179 milliárd forintot, a baromfihús-feldolgozás 281 milliárd forintot, a sertés- és marhahús-feldolgozás 285 milliárd forintot tett ki.
Az elnök kifejtette, hogy a sertésállomány tavaly 1,2 százalékkal, harmincezerrel csökkent és decemberben 2,87 millió volt. Az Európai Unióban kétszázalékos növekedés volt jellemző. A kocalétszám is csökkent, több mint négy százalékkal, az állomány nagysága 171,5 ezerre szűkült, az unióban háromszázalékos növekedés volt tapasztalható – tette hozzá.
Éder Tamás közölte, hogy tavaly 4,756 millió sertést vágtak le a húsipari cégek, ami 1,7 százalékos emelkedés egy év alatt, az unióban a vágásszám 260 millió körül alakult. Elmondta, 2014 óta, az élősertés és a félsertés áfájának csökkentését követően, a vágásszám egymillióval, 27 százalékkal nőtt, miközben a sertések száma 4,5 százalékkal csökkent. Kitért arra is, hogy az élősertés ára Magyarországon tavaly ismét meghaladta az uniós átlagárat, és a magyar vágósertés átlagára majd tizenegy százalékkal volt magasabb, mint 2016-ban.A szövetség elnöke kiemelte, hogy éves átlagban a legjobban a sertéscomb (kilenc százalék), a készítmények közül pedig az olasz felvágott (nyolc százalék) fogyasztói ára emelkedett. A rövidkaraj fogyasztói ára 5,7 százalékkal, a szárazkolbász, gépsonka, párizsi ára kilogrammonként négy-öt százalék körüli mértékben nőtt. Megjegyezte továbbá, hogy a magyar húsiparnak a nemzetközi versenytársak nagy többségénél drágább alapanyagból kell dolgoznia, a húságazat pedig képtelen az alapanyag és a munkabérek növekedéséből fakadó önköltség-növekedés teljes mértékű beépítésére a fogyasztói árakba.
A húságazat összesen 746 milliárd forint termelési értéket állított elő tavaly, ebből a készítménygyártás 179 milliárd forintot, a baromfihús-feldolgozás 281 milliárd forintot, a sertés- és marhahús-feldolgozás 285 milliárd forintot tett ki.
Az elnök kifejtette, hogy a sertésállomány tavaly 1,2 százalékkal, harmincezerrel csökkent és decemberben 2,87 millió volt. Az Európai Unióban kétszázalékos növekedés volt jellemző. A kocalétszám is csökkent, több mint négy százalékkal, az állomány nagysága 171,5 ezerre szűkült, az unióban háromszázalékos növekedés volt tapasztalható – tette hozzá.
Éder Tamás közölte, hogy tavaly 4,756 millió sertést vágtak le a húsipari cégek, ami 1,7 százalékos emelkedés egy év alatt, az unióban a vágásszám 260 millió körül alakult. Elmondta, 2014 óta, az élősertés és a félsertés áfájának csökkentését követően, a vágásszám egymillióval, 27 százalékkal nőtt, miközben a sertések száma 4,5 százalékkal csökkent. Kitért arra is, hogy az élősertés ára Magyarországon tavaly ismét meghaladta az uniós átlagárat, és a magyar vágósertés átlagára majd tizenegy százalékkal volt magasabb, mint 2016-ban.A szövetség elnöke kiemelte, hogy éves átlagban a legjobban a sertéscomb (kilenc százalék), a készítmények közül pedig az olasz felvágott (nyolc százalék) fogyasztói ára emelkedett. A rövidkaraj fogyasztói ára 5,7 százalékkal, a szárazkolbász, gépsonka, párizsi ára kilogrammonként négy-öt százalék körüli mértékben nőtt. Megjegyezte továbbá, hogy a magyar húsiparnak a nemzetközi versenytársak nagy többségénél drágább alapanyagból kell dolgoznia, a húságazat pedig képtelen az alapanyag és a munkabérek növekedéséből fakadó önköltség-növekedés teljes mértékű beépítésére a fogyasztói árakba.
