Milliárdos mentőövek a legnagyobb olasz bankok megsegítésére

Újabb lépést tesz a gazdasági-pénzügyi növekedését korlátozó, gyengélkedő bankrendszer bajainak megoldására Olaszország, az eurozóna harmadik legnagyobb gazdasága. Amellett, hogy 8,8 milliárd eurót költenek az ország harmadik legnagyobb, ám legrégebbi bankjának, a Monte dei Paschi di Siena megmentésére, most a Veneto Bancát és a Banca Popolare di Vicenzát akarják válságukon átsegíteni. Erre ötmillliárd eurót költenének. A Financial Times forrásai szerint megelőző jellegű újratőkésítésre kerülne sor, amelynek köszönhetően az olaszok úgy tudják kihúzni a bajból a bankjaikat állami pénz segítségével, hogy az nem ütközik az uniós bankmentési szabályokba – számolt be a Portfolio.hu. Az utóbbi két bankot a decemberben létrehozott húszmilliárd eurós bankmentő alapból tőkésítenék újra.

A Veneto Banca és a Banca Popolare di Vicenza várhatóan össze is olvad. Tavaly ugyanis többségi tulajdonrészt szerzett bennük az Atlante, az olasz kormány által szponzorált, de magánbefektetők által támogatott mentőalap. Ennek ellenére a betétesek továbbra is őrült tempóban menekítették ki a pénzüket a bankokból, amivel a pénzintézetek tőkehelyzete tovább romlott.

Napjainkban az olasz gazdaságot bruttó kétszázmilliárd euró nem teljesítő hitel terheli, céltartalékkal nettósítva az állomány 85 milliárd euró.

Várhatóan márciusban zárul a szintén olasz UniCredit 13 milliárd eurós, piaci alapú feltőkésítése is. Ez utóbbi a legnagyobb olasz bank, és a napokban állapodott meg a szakszervezetekkel, hogy elbocsátja csaknem négyezer olaszországi alkalmazottját. Az olasz anyabank 2019-ig egyébként tizennégyezer dolgozójától válik meg. A magyarországi UniCredit azt közölte a távirati irodával, hogy a cégcsoport tervében szereplő létszámleépítés Nyugat-Európát érinti, magyarországi érdekeltségét nem.

Ideje lenne kinőni a pénzintézetek gyermekéveit
5 perces interjú: Kecskés András, Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető docense

– Mennyire rázza meg az olasz költségvetést, ha az állam kisegíti a bajba jutott pénzintézeteket?

– Az olasz költségvetés százharminc százalék feletti adósságráta mellett működik. Ezért elmondhatjuk, a további kiadások már drámai terhet jelentenek. Más kérdés viszont, hogy amennyiben a bankok nem jutnak segítséghez, az nemzetgazdasági szinten még nagyobb károkat okozhat, mint az államadósság kiszámítható növekedése. A probléma az, hogy Olaszország továbbra sem mentesült az uniós szabályok alól, így a szavatoló tőke mértékéig a bankok feltőkésítése tulajdonos, kötvényes és betétes oldalról történhet, az állam csak ezt követően segíthet. Érzékeny kérdésről van szó, mert az ő forrásaik elvesztésével csökkenhet a likviditás az olasz gazdaságban. Az amúgy is labilis politikai helyzet így tovább bizonytalanodhat az ország.

– Ha mégis segít az állam, úgy az adófizetők pénzét kell banksegélyre fordítani?

– Azok a pénzintézetek, amelyek hajlandók voltak finanszírozásra a rossz hitelek megvásárlásával, korábban léptek. Mivel ezt a kártyát az olasz bankrendszer már kijátszotta, a kérdésre egyértelműen igen a válasz: marad a költségvetési beavatkozás, tehát az adófizetők terheinek növekedése.

– Mennyi idő telhet el, amíg a folyamat végbemegy?

– Már így is késében vannak az olasz bankok, hiszen az eredeti határidő 2016 decemberében lejárt. A meghosszabbított határidő is rövidesen eltelik, hiszen február végéig meg kell történnie a tőkésítésnek. Nagyobb baj, hogy amennyiben a kezelt rossz hitelállomány tovább is veszít az értékéből, akkor további forrásokra lesz szükség, amelyek újabb idődimenziókat nyitnak meg, egyre kiszámíthatatlanabb lejárattal.

– Hogyan zajlik pontosan ez az eljárás?

– Nagy a fejetlenség az unióban. Olaszországban még három olyan pénzintézet van, amely meg sem kapta az engedélyt arra, hogy az állam részükre segítséget nyújtson. Esetükre nézve Olaszország kérte az Európai Bizottságot és az Európai Központi Bankot, hogy engedélyezzék a folyamatot. A gyengébben teljesítő déli országok szeretnék, ha az Európai Központi Bank még az eddigieknél is nagyobb áldozatokat vállalna egy úgynevezett közös európai „rossz bank” létrehozása útján, mely az elértéktelenedő eszközöket megvásárolná a tagállamok bankjaitól. Németország ellenzi ezt, hiszen ez a politika már nagyrészt elérte végső határait. Az is kérdés, hogy egy ilyen megoldás pénzügyi karanténba szorítaná a kontinens rossz döntéseit, avagy szétterítené az érintettek felelősségét. Álláspontom az, hogy Olaszországban is ideje lenne hátrahagyni a bankszféra hosszúra nyúlt gyermekéveit, és szembenézni a rossz pénzügyi döntések következményeivel.