Az európai futballelit csapatai szinte mind magántulajdonosok kezében vannak. Pedig egy klubot szinte lehetetlen nyereségesen működtetni – mondta lapunknak Szabados Gábor sportközgazdász. A szakember szerint a profit csak közvetve, a beruházás által teremtett lehetőségeken keresztül realizálódik.
Ismét elhalasztották az olasz első osztályú labdarúgó-bajnokságban szereplő AC Milan eladását. Olaszország egyik legsikeresebb futballcsapatának tulajdonosa, a volt kormányfő, Silvio Berlusconi és a kínai vevő, a Sino-Europe Sports decemberben már eltolta az adásvétel dátumát, amelyet pénteken is elhalasztottak és március 31-ét tűzték ki új határidőként. Pedig a megállapodás legfontosabb paramétere már adott: a távirati iroda szerint a vételár összesen 740 millió euró. Olaszország és Milánó egy másik büszkesége, az Inter Milan már tavaly június óta kétharmad részt kínai, egyharmad részt indonéz tulajdonban van, az ország nagycsapatai közül a Juventus a kivétel, amely a Fiat- konszernt is birtokló Agnelli család kezében van.
Angliában elég egyhangú a kép: szinte az összes csapat magánkézben van. A nagyok közül a Chelsea FC Roman Abramovics orosz, az Arsenal FC kétharmada Stan Kroenke amerikai üzletemberé, a Liverpool FC egy amerikai befektetési csoporté, Manchester városának két csapata közül a City az abu-dzabi uralkodócsalád tagjáé, Manszúr sejké, míg a United a szintén tengerentúli Glazer családé.
A három spanyol nagycsapat közül csak az Atlético Madrid tulajdonjoga van három üzletembernél, de a Barcelona és a Real Madrid egyesületi formában működik, nem pedig gazdasági társaságként. Rajtuk kívül azonban gyakorlatilag minden más csapat magánbefektetőé. Németországban speciális szabály érvényesül: a klub tulajdonjogának többsége az egyesület tulajdonában kell, hogy legyen, a többi lehet magánszemélynél vagy szponzornál is. Vannak kivételek, hagyományos összefonódások, a Bayer AG gyógyszergyáré például a Bayer Leverkusen, vagy a VfL Wolfsburg, amely a Volkswagen-csoporté.
A kérdés adja magát: mennyire éri meg focicsapatot vásárolni, mekkora profitot képes egy klub termelni, hogy megérje rá 740 millió eurót kiadni. Szabados Gábor sportközgazdász szerint a megtérülés nem a klub bevételeiből fakad, hanem másodlagos formában, közvetve jelenik meg. Számít továbbá a kapcsolatépítés, a szakember emlékeztetett, hogy az orosz üzletember, Roman Abramovics 2003-ban a Chelsea megvételével vásárolta be magát a londoni üzleti életbe, ahol azóta eurómilliárdokat keresett.
Kevés az olyan klub, amely képes hosszabb távon nyereséges maradni, és ez nem méretfüggő, kisebb csapatoknál ugyanez a helyzet – szögezte le Szabados Gábor, majd hozzátette: a klubok üzleti modellje nem ad lehetőséget a nyereségre, a focisták fizetése ugyanis majdnem minden pénzt elvisz. A csapatok annyit költenek játékosokra, amennyit csak tudnak, és erős bérnyomás is tapasztalható, amely miatt rohamosan nőnek a bérek és az átigazolási összegek – hívta fel a figyelmet a szakértő, és hangsúlyozta, hogy ha bevételi többlet jelentkezik egy csapatnál, gyakran azonnal fizetésekre költik azt is. Az angol élvonal, a Premier League kínálja a legmagasabb bérezést a sportágban, az angol szövetség adatai szerint egy Manchester United-játékosnak átlagosan 5,77 millió eurós, azaz 1,7 milliárd forintos az éves fizetése, de a második Manchester City is 5,42 millió eurót ad átlagban a focistáinak.
Szabados Gábor megemlítette, hogy a futballba való befektetés általában kockázatosabb, mint a hagyományos üzleti döntések, és így fogalmazott: „sok üzletember számára nehezen kezelhető a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság, amelyet a sport rejt magában”. Nem egyértelmű ugyanis, hogy a nagy, kockázatos beruházás nagyobb profitot is termel: a sportban a drágább csapat nem feltétlenül nyer, a drága játékos nem feltétlenül játszik jól. De nem is a csapat eredményessége önmagában az, ami miatt megtérül a befektetés, hanem a befektetés és az üzleti modell helyes pozicionálása.
A szakember megemlítette, hogy a magyar labdarúgásban a 2000-es években kezdtek megjelenni a befektetők, és mára egy-két olyan klub maradt, ahol az eredeti egyesület maradt a tulajdonos. Példaként hozta a Paks csapatát, amely az eredeti egyesület tulajdonában van, ám itt a szponzor éveken át a Magyar Villamos Műveken át az atomerőmű volt, az tartotta el a csapatot. Ha nem áll olyan tulajdonos a csapat mögött, aki kockáztatná a pénzét, akkor a gazdasági racionalitás is kevésbé érvényesül a döntésekben – mondta Szabados Gábor.
