Határozott gazdasági növekedést vár 2016-ra és 2017-re Csaba László akadémikus, aki szerint a bővülés üteme azonban kisebb lesz, mint az elmúlt két évben volt. A Közép-Európai Egyetem professzora lapunknak nyilatkozva kitért arra is: külön reformlépések nélkül a lassulás elkerülhetetlen.
„Miközben a reálteljesítmény indokolná a felminősítést, ezt nem jelezném előre” – hangsúlyozta a közgazdász, megjegyezvén azt is: a keresletélénkítő lépések nem pótolhatják az átmenetileg kieső uniós forrásokat.
– A Nemzetgazdasági Minisztérium által közölt makroszámok alapján tavaly is jó évet zárt a magyar gazdaság és a költségvetés. Látván az adatokat, nagyjából ekkora potenciál, vagyis két-három százalékos növekedés és alacsony hiány van „bennünk”?
– Ez derűlátó előrejelzés, amely feltételezi, hogy a világgazdaság és a világpolitika nagyobb megrázkódtatásai rendre elkerülik Magyarországot. Emellett az sem mellékes, hogy 2014–15-ben a GNI, vagyis a bruttó nemzeti jövedelem négy-hat százalékának megfelelő uniós forrás érkezett, ez megfeleződik. És bizonytalan a GDP (bruttó hazai termék) három százalékát kitevő hazautalások sorsa is. Ugyanakkor a kormányzat – 2012–15-höz hasonlóan – mindent megtesz a hiány három százalék alatt tartásáért.
– Mit érez a kisember a 2013 óta tartó gazdasági növekedésből? Mennyivel él jobban?
– Két éve nő a kiskereskedelmi forgalom, a legutóbbi negyedévben öt százalékot meghaladó mértékben – ez nem ideológia, hanem tény. A defláció mellett még a stagnáló bérek vásárlóereje is nő, mint a nyugdíjaké is. Az erősödő verseny számos piacon növeli a fogyasztói jólétet, a repülőjegyektől a biztosítási díjakig terjedően. És az sem mindegy, hogy 2009-hez képest több mint hatszázezer új munkahely jött létre, ahol bért fizetnek.
– Új intézkedéseket vet be a jegybank és a kormány. Mit remél a továbbra is „futó” monetáris lazítástól vagy éppen a lakásépítés áfájának csökkentésétől, a csok bevezetésétől?
– Attól tartok, hogy az áfa csökkentését – a korábbiakhoz hasonlóan – az érintett termelők „nyelik le” és nem adják át a fogyasztóknak. A monetáris lazításnak pedig az amerikai kamatpolitika fordulata szab majd határt. A jegybank vezetői is szóltak arról, hogy a nem szokványos megoldások időszaka a végéhez közeledik.
– Közbevetésként: a további amerikai kamatemelések miként fejtik ki hatásukat?
– Ennek kapcsán egyfajta szivattyúhatás várható. Az amerikai befektetések kamat- és árfolyamokokból is vonzóbbá válnak, miközben az amerikai növekedés lendületes. Ez eltéríti a befektetőket a feltörekvő piacoktól, hiszen biztonságosabb és magasabb hozamú az amerikai célpont.
– Visszatérve a hazai vizekre, a keresletélénkítő lépések pótolhatják-e az átmenetileg kieső ezermilliárdos uniós tőkeátutalást?
– Azt gondolnám, hogy nem, mert az uniós pénzek főképp beruházási célokat szolgáltak, továbbá a fogyasztás növekedésének korlátja a jövővel kapcsolatos bizonytalanság és az általános bizalmatlanság, amiről minden felmérés szól.
– Mindezzel együtt középtávon fenntarthatónak tartja-e a gazdasági növekedést hazánkban?
– Határozottan növekedést várok 2016-17-ben, aminek üteme azonban – a potenciális növekedés egyszázalékos szintje és a külpiacok lanyhasága okán – kisebb lesz, mint 2014-15-ben volt. Külön reformlépések nélkül a lassulás elkerülhetetlen lesz. Ez még mindig jó az EU-átlaghoz képest, de elmarad a társadalmi várakozástól.
– Kicsi, de nyitott a piacunk: mit remélhetünk a legfontosabb kereskedelmi partnertől, az eurózónától?
– Az euróövezetben nagyon eltérő teljesítmények vannak s lesznek is. A német, a luxemburgi vagy a balti gazdaság jól teljesít, miközben a görög, a portugál és a francia továbbra is gyengélkedik. Az euró gyengülni kezdett a dollárhoz képest, de ez rajtunk nem segít, mert a fő piacaink Európában maradtak.
– Pánik tört ki a napokban az ázsiai, de az amerikai tőzsdéken is. Kell-e aggódnunk a folyamat láttán?
– Igen, határozottan. A legnagyobb befektetők – a globális tőzsdék nagy játékosai – túlsúlyozták Kínát, mert elhitték, hogy ott a növekedés vég nélküli és bármekkora lehet. Ezzel szemben Kína modellváltásban van: a beruházás- és exportvezérelt modell helyett a fogyasztás és az innováció kerül előtérbe. Ez világszerte a növekedési ütem lassulásával járt. Emellett a kínai pénzügyi rendszer átláthatatlan és számos feszültséggel terhes – és ez jött most a felszínre. Nem múlik el egyhamar, és a tőzsdei hatáson át a világ pénzügyeit is megrázza.
– Ha már tőzsde, akkor nézzük, mit remél a jegybanktól mint a pesti börze új tulajdonosától.
– Nem tudok példát arra, hogy az állami tulajdonos inkább a megtérülést figyelné, mint a magán. Hiszen az állam közintézmény, épp nem a profit hajszolása a célja. Nehéz elképzelni, hogy ha egy nagy állami cég részvényeinek mondjuk húsz százalékát a tőzsdére viszik, ez megmozgatja a befektetők fantáziáját. Még kevésbé várható, hogy javítja az adott cég menedzsmentjének színvonalát.
– Ismét korai költségvetéssel rukkol majd ki a kormány: kell-e erőltetni, hogy ebből gyakorlat legyen?
– Régi motorosként emlékszem arra, gyakran fordult elő: amit áprilisban „tuti tippnek” gondoltunk, novemberre már emléknek is fájó volt. S messze nem pusztán 1973-ra, 1989-re vagy épp 2008-ra, vagyis a kivételes évekre gondolok. Nagy kockázatú döntés, hogy ha a hazai érdekcsoportok számításának megkönnyítése fontosabb, mint amit a vállalatirányításban stratégiai menedzsmentnek hívnak, vagyis a jövő több változatban történő, alternatív pályák mentén történő felvázolása. Én most sok bizonytalanságot érzékelek a világpolitikában és a világgazdaságban is, amire a hazai tervezőknek nincs hatásuk, de fordítva nem így van. A már említett kamatemelés vagy az elhúzódó katonai konfliktusok – Szíriától Ukrajnáig – mind ezt példázzák.
– Végül, de nem utolsósorban: az idei év már végre a magyar felminősítés jegyében telhet?
– Erre megvan a lehetőség, de a bizonyosságtól óvnék. Az ország általános megítélése nem jó, emellett a gazdaság középtávú kilátásait, valamint a döntéshozatal kiszámíthatóságát fenntartásokkal szemléli a legtöbb hitelminősítő. Miközben a reálteljesítmény indokolná a felminősítést, ezt nem jelezném előre.
