Gazdaság
Alapjaiban változik a világgazdaság
Ötmillió munkahely keletkezik és tűnik el az Egyesült Államokban évente – Nem tudni, hogy mire készül a kínai kommunista párt
- Kezdjük egy általánossággal: milyen irányba halad most a világgazdaság?
- A legfontosabb, hogy generális lassulás érzékelhető, ráadásul az a korábbi, jól bevált tézis, hogy a kereskedelem bővülése megelőzte a növekedés mértékét, ma már nem érvényes. A bővülés makacsul alacsony mértékű. Ez rossz hír, még akkor is, ha olyan gigantikus szereplők léptek be, mint Kína, India és Brazília. Korábban a nemzetközi kereskedelem másfélszer, ha nem kétszer olyan gyorsan nőtt, mint a világ összkibocsátása. Ez önmagában is jólétnövelő volt, de e különbség eltűnt. Ugyan vannak olyan ágazatok szerte a világban, amelyek dinamikusan fejlődnek, mint például a forradalmasított, új anyagokat, új technológiákat használó iparágak, de a növekedési összkép nem rózsás.
- Melyek ezek az iparágak?
- Például az elektromosautó-gyártás, vagy az ehhez való akkumulátorok és speciális anyagok előállítása, amelyek kisebb autótömeget eredményeznek. Ezeken a területeken látszik a fejlődés. De mindez akkor lesz robbanásszerű, ha majd érezzük például a Tesla áttörését a nagyvárosi forgalomban. Az a korábbi gazdaságbővülési trend is megfordult, amelyben a fejlett ipari országok húzták magukkal a többieket. Ez már a két- ezres évek elején látszott, a fordulat mostanra viszont bizonyossá vált. Új Lokomotív-országokat látunk. Az új húzó országok nevükben nem véletlenül feltörekvők. Ezek közül a legnagyobbakban is, például Brazíliá-ban, Mexikóban, Dél-Afrikában vagy Indiában azonban szintén látens gazdasági, politikai problémák vannak, amelyek globálisan lehetnek veszélyesek.
- Milyen gondra, intő jelre gondol?
- Brazíliáról már bebizonyosodott, hiába nagy erőforrással bíró ország, a korrupció egyszerűen darabokra tépte. A mostani elnök ellen számtalan per indult. A pénz a rendszeres tőkeinjekciók ellenére elfolyik, a növekedés már a második évben negatív. Hiába kapnak masszív beruházási hiteleket, alig látszik a hozadék. A gazdaság éves bővülésének mértéke másfél-két százalékkal zsugorodott. Kilábalásnak a recesszióból egyelőre nyoma sincs.
- Az olimpia hatása?
- Az idei olimpia hatását utólag nem lehet majd beszámítani. A turizmus sem menti meg Brazíliát, oda nem megy majd annyi turista, mint Londonba vagy Barcelonába. Jósolható: hatalmas csalódás lesz, mert sokan az olimpiától várnak csodát. Ezt nemcsak én mondom, számos szakértő is így látja. A brazil problémát nehezíti, hogy a környező országokban, például Venezuelában is, súlyos gazdaságműködési gondok vannak. Amíg magasak voltak az olajárak, szinte dőlt a pénz. Most meg jegyrendszerközeli állapot van, sokszor már áram sincs. Hiába indult Chavez reformpolitikusnak, három éve meghalt, és a reformfolyamatok megszakadtak. Pedig Kubával is jobb kapcsolatot ápolt, akkor ez is élénkítően hatott még a gazdaságra. Egymást segítették, de ennek vége.
- Említette Kubát. Hogyan alakul a gazdasága?
- Az, hogy Obama elnök ellátogatott oda, több mint jelzésértékű. Kuba ma már nem a korábbi segítségadagot kapja, új partnerek kellenek, Amerika is szóba jöhet. Így tehát „kinyitották ezt a kaput”. Ez az Egyesült Államoknak is jó, komoly promóciós üzenete van az elnökválasztás szempontjából, hiszen sok az ott élő kubai. Így mindkét táborban hirtelen fontossá váltak a kapcsolatok. Az amerikai sajtó is szereti ezt a helyzetet, hiszen remek hír lehet abból, hogy Havannában Obama tangót táncol. Az amerikai média imádja az ilyen képeket, és a politikusok azonnal saját magukra terelik a figyelmet. Kubában egyébként a republikánusok a népszerűbbek. Ha pánamerikai relációban a szén- és vasércbányászat beindulhat, újra felfuthat az alumíniumgyártás, akkor ezek az exportcikkek máris alapjai lehetnek az amerikai elektromosautó-iparnak. Amikor az egykor erős kereskedelmi kapcsolatok felélednek, akkor lesz tartósan kedvező a helyzet. Ám most nem itt tartunk. Hatalmas mértékben visszaestek az egyik legnagyobb nyersanyagpiacon a megrendelések. Mondanom sem kell, Kínáról van szó.
- Sokat hallani a kínai gazdaság gyengélkedéséről. Miként vélekedik az egyik ázsiai „Lokomotívról”?
- Kína mostanában kevés helyről rendel nagy hajókat, gépeket, azaz visszaesett az ipari rendelésállomány. Ezt mindenki megérzi, aki korábban Kínának szállított. Azért ne felejtsük el, Kína a 2015-ben elért 6,9 százalékos GDP-növekedésével is a világgazdasági növekedés huszonöt százalékát adta. A legnagyobb kockázati tényező, hogy nem tudjuk, mit csinál a kommunista párt. Annyit látunk, tartós a lassulás. Ettől függetlenül mondhatjuk, Kína és az Egyesült Államok a legnagyobb gazdasági szereplő marad még sokáig. Ez a két nagyhatalom erős „kölcsönfüggésben” is van, hiszen a kínai kereskedelem jelentős része dollárban történik. Kína éppen ezért azt szeretné, hogy kereskedelmét jüanba terelje át, azaz abban fizethessen. Kína megerősödött a Nemzetközi Valutaalapban, több mint tíz százalékkal az SDR alkotórészévé vált. Azaz igény szerint a Nemzetközi Valutaalap tagjainak szabadon használható pénzneme lett a jüan. Így a kínai nemzeti valuta „hivatalosan” is erősebb tartalék valuta.
- Mit jelent az SDR?
- Az SDR-t, azaz a különleges lehívási, hitelfelvételi jogokat az IMF, azaz a Nemzetközi Valutaalap 1969-ben hozta létre egy „szintetikus” nemzetközi tartalék valutával. Ma már minden komoly jegybank elkezdett jüanban is tartalékolni az SDR-en keresztül is. Az SDR stabilabb más tartalék valutákhoz képest.
- Éppen Kínának csökkent drasztikusan a devizatartaléka. Ennek mi az oka?
- Egymásnak ellentmondóak a hivatalos adatok az összeg nagyságáról. A követelésük a négyezermilliárd dollárt is elérheti. Három éve nem látott szint. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy egy teremben hegyekben áll a pénzük. Ez más bankokkal szembeni kihelyezett összeget jelent. Van emellett aranyfedezetük is, hatalmas tételben. Ám a pénzügyi rendszerükben gigantikus méretű lyukak tátonganak. Túlzottak a költségvetési kiadások és magas az adósságállomány. Mindezzel nő a gazdaság külső sérülékenysége. Ráadásul rég nem látott ingatlanpiaci válság is tetőz. Valóságos szellemvárosok alakultak ki. Hatalmas építkezések voltak, ám nincs, aki fizesse a bérleti díjakat, tehát megnőtt az úgynevezett nem működő portfolió. Ezt pedig a kommunista kormányzat el akarja kendőzni. Úgy, hogy pénzt szeretne pumpálni a rendszerbe, hogy ne legyen robbanás.
- Talpra állhat-e belátható időn belül a kínai gazdaság?
- Kína nem esett össze, csak lassul. Ezért ezt csak akkor lehet megmondani, ha látjuk azon ágazatok fejlődését, amelyeket a külföldiek jobban érzékelnek. Ilyen például az autógyártás vagy a távközlés. Ha olyan ütemben indulnak újra a fejlesztések, ahogy az elmúlt öt évben látszódtak, akkor mondhatjuk azt, visszaáll a konjunktúra. Amikor a sajtó majd megírja, onnan lesz újra „boom”.
- A sajtó irányítja a kínai eseményeket?
- Egy-egy távoli megfigyelő, sajnos, jobban látja a folyamatokat. A kínaiak ugyanis igyekeznek a saját statisztikájukon kozmetikázni, ezért mondtam, ellentmondó jelentések érkeznek. A párt azt hangoztatja: nincs akkora baj, mint ahogyan azt a Nyugat látja. Az aggodalom azért nagy, mert ha egy ekkora ország bajban van, hajlamos a katonai erejét „saját jogon” fitogtatni. Ez náluk is, Észak-Koreánál is igaz. Tessék megnézni a Dél-kínai-tengert. Tele van hadihajókkal, a korallzátonyokon pedig leszállópályákat építettek.
- Kína után az Egyesült Államokról is beszélni kell, hiszen szintén feltételeket diktáló, vezető nagyhatalom.
- Amerika esetében is az a helyzet, hogy a korábban megszokott gazdaságbővülés nem érkezik. A munkaerőpiac ugyan javul - legalábbis a számok ezt mutatják. A munkanélküliség kilenc százalékról lement 6,9-re. A lakásépítési piac is csak éledezik: az újonnan kiadott építési engedélyek száma nem úgy növekszik, ahogyan korábban. Most ez körülbelül a fele a régi adatnak. Amennyiben ez visszamegy a régi szintre, akkor lesz erős az amerikai konjunktúra. Éppen ezért lehet, hogy korai volt az alapkamat megemelése. Viszont a hosszú távra vonatkozó kamatoknak emelkedniük kell. Minden kormányzat azt szeretné, hogy hosszú távra, azaz öt éven túlra kapjon olcsó pénzt. Az Egyesült Államok is akkor kap ilyet, ha kellően vonzó hozamot tud felmutatni hosszú távon. Ritkán emlegetik ugyan, de Amerikánál is gond, hogy a hosszú futamidejű papíroknál nem úgy adják el a friss adósságot, ahogy szeretnék, minél alacsonyabb hozammal. És itt a lényeg: az a sok friss pénz, amely Amerikában teremtődik, elfolyik. Például Európába, Brazíliába. Pedig otthon kellene tartani, hogy a gazdaság fejlődését segítse a friss tőke. Ráadásul a kamat sem magas. Nem érződik kellő mértékben a GDP-ben a mennyiségi lazítás, könnyítés.
- A közelgő elnökválasztás pezsdíthet a helyzeten.
- Annyira ez nem jellemző. Téves felfogás, ha demokrata párti elnök van, akkor nagyobbak a közkiadások. Bárki győz, az egészségügyi, szociális rendszert akkor is modernizálni kell. Amennyiben republikánus nyer, azt általában a pénzpiacok, tőzsdék „szeretik”, azért, mert kisebb a kormány, feszesebb a büdzsé. Most viszont olyan jelölt van az élen Trump személyében, aki remek üzletember, politikusnak viszont „szabadszájú”, durván populista, főként az iszlám és a latin ajkú népesség visszatelepítésének ügyében. Ez nem az én véleményem, hanem a szakértőké.
- Említette a visszatelepítést. Az illegális bevándorlásnak milyen gazdasági hatásai lehetnek?
- Amit korábban megélhetési-munkavállalási migrációnak neveztünk, az is csak tervezéssel és globális koordinációval lenne fenntartható. De folyamatosan szigorodnak a feltételek, ez a nyolcvanas évektől így van. Például az Egyesült Államokban lelassult az olcsó kínai munkaerő alkalmazása. Saját munkás, saját munkahely kell, az emberek nagyon óvják az állásukat. Gyakorlatilag nem engedik, hogy a munkahelyeket exportálják. Hiába termelődnek új álláslehetőségek, ötmillió munkahely keletkezik és tűnik el Amerikában éves szinten. Ez sokkoló. A gond az, hogy a megszűnt munkahelyek helyébe nem azonnal lép új, az állásteremtés hosszú folyamat. A migráció még jobban nehezíti ezt a folyamatot. Viszont a multinak hiába van egy adott országban a központja, a beszállítók tucatnyi országból viszik az alkatrészeket. Mondhatom példaként Seattle-ben a repülőgépgyártást, vagy Detroitban az autógyártást. A tömeges be- és elvándorlás ezt az EU-ban is meglévő átállási folyamatot boríthatja fel, kvázi háborús helyzethez közelítve szinte háborús költségvetést igényelve. A lakosság nem látja, milyen méretű katonai költségvetést kellett átcsoportosítani szinte minden országban. Törökország például hatmilliárd dollárt kapott menekültügyi, védelmi, biztonságtechnikai célokra. És ez nem számít hatalmas összegnek a védelmi büdzsék között. Ráadásul nemcsak az illegális bevándorlókat kell ellátni, hanem azt az országot is támogatni, ahonnan jönnek. Ott kell, és nem máshol megteremteni számukra a normális élet lehetőségét, hogy ne jöjjenek el. Arról már nem is beszélve, hogy a háborús viszonyokat is rendezni kell. Egy stabil, posztmigrációs helyzet kialakítása igen fáradságos és drága művelet, amelyben az összes, köztük a nagy és kis, a fő- és mellékszereplő anyagi, erkölcsi áldozatvállalására van szükség. A régről kialakult geopolitikai pozíciókat teljesen átírni rendkívül kockázatos lenne. Az átalakuló világ gazdasága is a békét szereti.