A búza már az állami raktárakban van, az ára azonban még nem jutott el minden iráni termelőhöz. Közben kezdődik az őszi vetés: vetőmagot, műtrágyát és növényvédő szert kellene vásárolni, munkabért és öntözést fizetni. A gazdák az előző termés bevételére várnak, miközben a következő költségei már jelentkeznek – derül ki az Iran International beszámolójából.
A késedelem önmagában is megnehezíti a gazdálkodást, az infláció és a rial gyengülése azonban tovább mélyíti a gondot. Mire megérkezik a pénz, kevesebb termelési eszközt és alapanyagot lehet belőle vásárolni.
A búza ára ugyanannyi, a pénz értéke egyre kisebb
Egy nyugat-iráni, Kermánsáh tartomány Szandzsábi térségében dolgozó gazda így foglalta össze a helyzetét az Iran Internationalnek: „A gazdálkodási költségeim nagy részét készpénzben kell fizetnem, míg a kormány részletekben fizeti nekünk a saját pénzünket”.
A garantált állami felvásárlási ár az előző mezőgazdasági évben a búza típusától és minőségétől függően tonnánként 475–495 millió rial volt. A beszámolóban szereplő korábbi szabadpiaci árfolyamon a felső összeg hozzávetőleg 298 dollárt ért. Az októberi összevetésben használt, dolláronként 2,615 millió rialos árfolyamnál már csak 189 dollárt.
Ez körülbelül 36 százalékos dollárérték-veszteség, miközben az állam rialban nyilvántartott tartozása nem változott. A szám nem azonos a gazdák belföldi vásárlóerejének csökkenésével. Azt a vetőmagok, a műtrágya, a munkabér és más kiadások tényleges drágulása határozza meg. Az árfolyamváltozás mégis érzékletesen mutatja, mit jelent hónapokig várni egy rögzített összegre.
Milliárdos tartozás, bizonytalan határidő
Az Iran International által ismertetett október 9-i adatok szerint a búzatermesztőket megillető 4100 billió rialból mintegy 3920 billiót fizettek ki. Körülbelül 180 billió rial maradt rendezetlen, ami a beszámoló árfolyamán nagyjából 69 millió dollár.
Az országos összesítés így hozzávetőleg 4,4 százalékos elmaradást mutat. Ghadam Borbor, az iráni Nemzeti Búzaalapítvány helyettes vezetője ugyanakkor egyes tartományokban 10–30 százaléknyi kifizetetlen követelésről beszélt. A két adat eltérő területi összesítésre vonatkozik.
Hasszan Noruzi, a támogatási kifizetésekért felelős szervezet vezetője nyilvántartási eltérésekkel indokolta a fennakadások egy részét. Egy másik iráni beszámoló szerint a fennmaradó összeg fedezetét biztosítottnak nevezte, a teljes rendezést azonban további adminisztratív lépésekhez kötötte. A gazdák számára a pénz rendelkezésre állása és tényleges megérkezése között továbbra is fontos különbség van.
Az azonnali fizetésért a bevételükből engednek
A következő szezon elindítása jelentős készpénzt igényel. A közölt minisztériumi árak alapján a búzavetőmag kilogrammonként 720–756 ezer rialba kerül, miközben a betakarított búza legmagasabb garantált felvásárlási ára 495 ezer rial.
A vetésre előkészített mag és az étkezési búza eltérő termék, ezért az árkülönbség önmagában nem bizonyít indokolatlan árazást. A gazdák pénzügyi helyzetét azonban jól megvilágítja: egy kilogramm eladott búza árából egy kilogramm vetőmag sem vásárolható.
A sürgős pénzigény egyes termelőket a közvetítőkhöz terel. Peyman Alemi agrárérdekképviseleti vezető szerint kilogrammonként 380–440 ezer rialért is értékesítenek búzát, hogy azonnal bevételhez jussanak. Ez a legmagasabb állami árnál mintegy 11–23 százalékkal alacsonyabb összeg. A biztosan megérkező pénzért tehát a lehetséges jövedelmük egy részéről mondanak le.
A kenyér drágulása mögött még nincs bizonyított kapcsolat
Miközben egyes gazdák várják a termés árát, a vásárlók többet fizetnek a kenyérért. A beszámolóban szereplő teheráni hatósági ár szerint a hagyományos szangak lepénykenyér darabja 155 ezer, a barbarié 100 ezer rial. A támogatott rendszeren kívül működő pékségekben egyes szangakfajták ára az 500 ezer rialt is elérte.
A jelenlegi kenyérdrágulást nem lehet közvetlenül a késedelmes búzakifizetéseknek tulajdonítani. A termelők pénzügyi gondjainak lehetséges következménye elsősorban a következő szezonban jelentkezhet. Kevesebben vállalkozhatnak búzavetésre vagy állami értékesítésre.
Borbor szerint a 2026–2027-es mezőgazdasági év ráadásul úgy indult, hogy az új garantált felvásárlási ár még nem volt ismert. Így a termelőknek a kiadásaikról már dönteniük kell, a várható bevételüket viszont nehezen számíthatják ki.
Ha csökkenne a hazai termelés, nőhetne az importigény, amelyet a gyenge rial tovább drágítana. Ez egyelőre kockázat, nem bekövetkezett következmény. A gazdák gondja azonban már nagyon is valós: az állami raktárba beérkezett a búza, de a következő vetéshez szükséges pénz még úton van.
