Némi képzavarral élve leszögezhető: jól tejel a dió. A kereslet egyre nő e csonthéjas termény iránt, s ez újabb és újabb befektetésekre ösztönzi a mezőgazdászokat.
Ha valamire igaz a régi mondás, akkor a dióra mindenképp ráhúzható: Sok kicsi sokra megy. A globális piac éves értéke 9,1 és 10,2 milliárd dollár között hullámzik. Bizonnyal unalmas, de ez forintban sem lenne megvetendő, nem hogy az aktuális, 225,50 forintos árfolyammal fölszorozva. A szegmens egyébként évek óta stabil felfelé ívelő pályát mutat, és az előrejelzések szerint a 2035 környékén eléri a 13–17 milliárdos szintet. A Földön amúgy esztendőnként durván 2,7 millió tonnányit ráznak le a fákról - mármint úgy, hogy ebben a tömegben a csonthéj is benne foglaltatik.
Ha a termelői oldalról tekintjük, akkor - semmiféle meglepetést nem okozva - Kínáé a vezető szerep, lévén a Peking uralta tájon a mennyiség ötvennyolc százalékát gyűjtik be. Ezt követi az Egyesült Államok, azon belül is főrészt Kalifornia, ahol a globális tétel huszonkét-huszonnégy százaléka terem meg. Nagyban játszanak még Chile, (hat), az EU tagállamai (öt) és Ukrajna (három percenttel).
A szegmens stabil, már-már kiszámíthatónak titulálható szárnyalását szinte kizárólag az egészséges életmód iránti (fel)fokozott érdeklődés - modernebb jelzővel: hájp - hajtja. A dió kiemelkedő omega-3 zsírsav- és antioxidáns-tartalma okán igencsak népszerű a növényi alapú étrend híveinek körében. A gyomorba kerülő tíz-és százezer tonnák nagy részét a nassolnivalók teszik ki, de az élelmiszeripar mellett a kozmetikai- és a gyógyszergyárak is egyre „szebb" készleteket használnak föl alapanyagként.
Kissé hazabeszélve azt találjuk, hogy az itteni piac komoly szerkezeti és környezeti átalakuláson megy keresztül. Hiába ugyanis a növekvő, tíz év alatt 3,1-ről 7,8 ezer hektárra hízott termőterület, ha a klímaváltozás és a kártevők megteszik a hatásukat. Mindennek nyomán pedig a termésmennyiség ingadozó, s az árak folyamatosan a szívszélhűdés közeli helyzetbe hozzák a vásárlókat. A termelésünk olyan hétezer tonna, s átlagosan 4,1 és 5,9 milliárd forint körül hullámzik attól függően, hogy éppen mifélére sikeresett a szezon.
A legjobb magyar termelők hatvan százaléka három megyében található: a termés felét adó Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Somogy. A leghíresebb és legértékesebb hazai nemesítésű fajta amúgy a „Milotai 10" névre hallgat.
