Iránban van egy szám, amely újra és újra visszatér: napi mintegy 20 millió liter üzemanyag. Teheráni tisztviselők szerint körülbelül ennyit csempészhetnek ki az országból, milliárdos veszteséget okozva. Csakhogy amikor az ember követni kezdi a benzint és a gázolajat a finomítótól a határig, a látszólag egyszerű történet kuszábbá válik.
Iránban naponta hatalmas mennyiségű üzemanyag tűnik el a hivatalos ellátási rendszerből, az iráni hatóságok pedig rendszeresen azt állítják, hogy mintegy 20 millió liter üzemanyagot csempésznek ki az országból minden egyes nap. Ennek éves gazdasági veszteségét 4–5,2 milliárd dollárra becsülik. Az Iran International elemzése szerint azonban a helyzet ennél jóval összetettebb: a rendelkezésre álló adatok nem bizonyítják, hogy valóban napi 20 millió liter benzin távozna illegálisan az országból, és arra utaló jelek vannak, hogy az üzemanyag jelentős része már az iráni elosztási rendszeren belül szervezetten eltérülhet - írja az iranintl.com.
A hivatalos iráni nyilatkozatok ráadásul általában nem kizárólag benzinről, hanem összességében üzemanyagról beszélnek, amelybe a dízel és más kőolajtermékek is beletartoznak. Keramat Veisz-Karami, az iráni Nemzeti Olajtermék-elosztó Vállalat vezetője 2026 júliusában azt mondta, hogy a benzin kevésbé kitett a csempészetnek, mint a dízel, és az egyik legfontosabb problémát a közlekedési szektor számára biztosított üzemanyag-mennyiségek jelentik. Az iráni kormány ugyanakkor nem tett közzé olyan részletes adatokat a finomítókról, raktárakról, tartálykocsikról, vámokról és benzinkutakról, amelyek alapján pontosan meg lehetne állapítani, valóban mennyi üzemanyag tűnik el naponta.
A nyilvánosságra hozott adatok szerint 2026 márciusa és július közepe között az iráni finomítók naponta körülbelül 109 millió liter benzint állítottak elő, amelyhez további 12 millió liter keveréssel előállított üzemanyag társult. Eközben az átlagos napi fogyasztás 129 millió liter volt. Június végén és július elején a napi elosztás 134,5 millió literre emelkedett, részben a megnövekedett közúti forgalom és Irán elöregedett járműállománya miatt.
Az üzemanyagkártyák rendszere szintén jelentős eltéréseket mutatott. A 2025 decemberében bevezetett háromlépcsős árképzési reform előtt mintegy 32 millió jogosult jármű kártyájára összesen napi 172 millió liternek megfelelő üzemanyagkeretet töltöttek fel, miközben a tényleges fogyasztás körülbelül 131 millió liter volt. A reform után a kiosztott keret nagyjából napi 135 millió literre csökkent, a fogyasztás pedig hat százalékkal esett vissza. Az elemzés szerint azonban a korábbi, több mint 40 millió literes különbség nem azt jelentette, hogy ennyi üzemanyag fizikailag eltűnt vagy kicsempészték az országból: a különbség az elméletileg felhasználható keret és a tényleges fogyasztás között állt fenn.
A határ menti tartományok szerepe sem magyarázza önmagában az állítólagos napi 20 millió literes veszteséget. Az elemzés szerint nincs olyan nyilvánosan elérhető 2025–2026-os hivatalos adatsor, amely igazolná azt az állítást, hogy Kermán, Hormozgán, Kurdisztán, valamint Szisztán és Beludzsisztán együttesen napi 17,5 millió liter üzemanyagot kapna. Azt sem lehet megfelelő adatok nélkül meghatározni, hogy ezeknek a területeknek pontosan mekkora lenne a normális fogyasztása, hiszen ehhez figyelembe kellene venni a járművek számát, az üzemanyagkártyák használatát, a mezőgazdasági igényeket és a tartományok közötti közlekedést is.
Sokkal egyértelműbb jelek vannak ugyanakkor arra, hogy nagyszabású, szervezett üzemanyagcsempészet valóban működik. Pakisztáni kereskedők és fuvarozók 2026 májusában arról számoltak be, hogy naponta legalább hatmillió liter iráni benzin és dízel érkezik Pakisztánba. Egy kiszivárgott pakisztáni hírszerzési jelentés körülbelül kétezer járművet és 1300 hajót kapcsolt ehhez a kereskedelemhez, a pénzmozgások pedig informális hawala-hálózatokon keresztül történtek. Még ez a hatmillió liter is kevesebb azonban az iráni hatóságok által emlegetett napi húszmillió liter egyharmadánál.
Iránon belül is találtak szervezett hálózatokra utaló nyomokat. Hormozgán tartomány igazságügyi tisztviselői 2025 végén azt közölték, hogy a Toofan néven ismert nyomozás során 35 egymással összekapcsolódó csempészhálózatot tártak fel, amelyek a gyanú szerint több év alatt négymilliárd liternél is több üzemanyagot mozgattak meg. Az ügyben 753, a hatóságok által jelentős szereplőnek tekintett ember ellen indult eljárás. Ezek egyelőre hatósági állítások, nem jogerős megállapítások, de a nyomozók által leírt méretek jóval nagyobb rendszert rajzolnak ki, mint a szegény határ menti lakosság kisebb léptékű csempészete.
A rendszer egyik legfontosabb gyenge pontja a közlekedési szektor lehet. Az iráni olajtermék-elosztó vállalat szerint naponta körülbelül 60 millió liter dízelüzemanyagot osztanak ki fuvarozóknak elektronikus fuvarlevelek alapján, és maga a vállalat is elismeri, hogy a végfelhasználókra vonatkozó pontatlan információk lehetőséget teremtenek az üzemanyag eltérítésére.
Az Iran International elemzése szerint ezért valószínűleg nem egyetlen csempészútvonalról vagy csoportról van szó, hanem egymással párhuzamosan működő módszerekről: manipulált üzemanyagkeretekről, közlekedési dokumentumokról, tartálykocsikkal történő szállításokról, tengeri csempészetről és informális pénzügyi hálózatokról. Ez önmagában nem bizonyítja, hogy az iráni hatóságok napi húszmillió literes becslése téves, de jelenleg nem állnak rendelkezésre azok a részletes adatok, amelyekből meg lehetne állapítani, pontosan milyen üzemanyag tűnik el, hol kerül ki a hivatalos rendszerből, és mekkora része jut ténylegesen külföldre. Az elemzés szerint ehhez a raktárkészletek, a tartálykocsik GPS-adatai, a benzinkutak értékesítési adatai és a tartományonkénti üzemanyag-elosztás részletes nyilvánosságra hozatalára lenne szükség.
