Az olajkereskedőknek egyre kevesebb okuk van a megnyugvásra. Az elmúlt három hónapban a Brent típusú nyersolaj ára jócskán a márciusi és áprilisi 120 dolláros hordónkénti csúcs alatt maradt, a Hormuzi-szoros forgalmát érintő súlyos fennakadások ellenére is. Ez a viszonylagos nyugalom azonban három meglehetősen törékeny pilléren nyugodott: azon a reményen, hogy Washington és Teherán végül megállapodásra jut, a kormányzati vésztartalékok felszabadításán, valamint a gyengébb (különösen a Kína felől érkező) keresleten.
Szertefoszló remények és apadó tartalékok
Az első pillér tűnik a legingatagabbnak. Az amerikai-iráni megállapodásra rendelkezésre álló 60 napos ablak a múlt hétfőn egyezség nélkül zárult le, Donald Trump amerikai elnök pedig kijelentette, hogy nem terveznek további tárgyalásokat. Eközben Scott Bessent pénzügyminiszter átfogó pénzügyi offenzívát ígér, amely fokozhatja a nyomást a Teheránnal kereskedő országokon. Bár ez gazdaságilag valóban megterhelheti Iránt, valószínűleg nem vezet a Hormuzi-szoros teljes újranyitásához. Sőt, sokkal inkább további iráni megtorlást válthat ki.
Eközben a világ már felhasználta a háborús kockázatok ellensúlyozására mozgósított olajtartalékok nagy részét. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) tagországai még márciusban állapodtak meg 400 millió hordónyi vésztartalék felszabadításáról. Ebből júliusra mintegy 290 millió hordót már piacra dobtak – ez nagyjából öt hétnyi pótlására elegendő abból a napi 8 millió hordónyi közel-keleti exportból, amely az elemzők becslései szerint jelenleg hiányzik a piacról. Kína a kőolajimport jelentős visszafogásával segített tompítani a sokkot, míg a Perzsa-öböl menti kitermelők alternatív útvonalakon keresztül próbáltak több olajat célba juttatni. Ehhez Szaúd-Arábia a vörös-tengeri Janbu (Yanbu) kikötőjébe tartó vezetékét, az Egyesült Arab Emírségek pedig a Hormuzi-szorost elkerülő, Fudzsejrába (Fujairah) vezető csővezetékét használta.
Kettős nyomás a készleteken
Most azonban egyre nagyobb nyomás nehezedik a készletekre. A Vortexa elemzői szerint a tengeren szállított kőolaj mennyisége a július közepe óta eltelt 40 napban 211 millió hordóval, míg a szárazföldi tartályokban tárolt olaj mennyisége 94 millió hordóval csökkent. Ha a tengeri szállítások visszaesése csupán a tartályhajók célba érését és kirakodását jelentené, akkor a szárazföldi készleteknek nőniük kellett volna. Ehelyett azonban ezek is apadtak, ami arra utal, hogy a piac egyszerre éli fel mindkét tartalékot. Ez együttesen azt jelenti, hogy a kereslet kielégítésére mintegy 300 millió hordóval kevesebb olaj állt rendelkezésre. A szárazföldi készletek jelenleg mintegy 93 millió hordóval elmaradnak a szezonális átlagtól, miközben március végén még 127 millió hordóval meghaladták azt.
A kínálati kilátások továbbra is borúsak. A Lloyd's List adatai szerint a Hormuzi-szoros forgalma az augusztus 16-ával záruló héten mintegy 90 százalékkal maradt el a február végi szinttől, miközben a húszik fenyegetései miatt Szaúd-Arábia vörös-tengeri elkerülő útvonala is kevésbé megbízható. Ráadásul a finomítóknak sem érdekük a piaci nyomás enyhítése: a gázolaj és más üzemanyagok hiánya miatt a finomítói árrések szokatlanul magasak maradtak.
Bár az árcsökkenésre játszó piaci szereplők továbbra is érvelhetnek azzal, hogy Kína már bebizonyította, képes kevesebb olajat felhasználni és feldolgozni, a kormányok pedig továbbra is jelentős vésztartalékokon ülnek (illetve Trump is kompromisszumra kényszerülhet, ha a drága üzemanyag politikailag elviselhetetlenné válik), ezek a tényezők önmagukban nem oldják meg a Hormuzi-szoros lezárása miatti tartós piaci zavarokat.
Ha a készletek tovább apadnak, az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus eszkalálódása könnyen 100 dollár fölé lökheti a nyersolaj hordónkénti árát. Még egy ilyen kiélezett helyzet bekövetkezése nélkül is úgy tűnik, hogy a jelenlegi 92 dolláros ár tekinthető a piac új mélypontjának – írta a Reuters.
