Nemrégiben ünnepelte a határnyitás 25. évfordulóját Hévíz. A lakosságszámot alapul véve ma is a legtöbb külföldi vendéget fogadó magyar város annak idején a vasfüggöny lebontásában – a Balaton-parti településekhez hasonlóan – aktív szerepet játszott, hiszen az NSZK és az NDK állampolgárainak állandó találkozóhelye volt.
Hévíz évről évre látványosan fejlődik, most éppen az egregyi városrész átalakításán van a sor. Az itteni Árpád-kori templomot újítják fel. Újult erővel, ezúttal már önállóan adja be a város pályázatát a világörökségi cím elnyerésére.
Emlékezetes, 1989. szeptember 10-én éjfélkor került sor a határnyitásra, amikor a keletnémet útlevéllel rendelkezők zöld jelzést kaptak Ausztria felé. A következő három nap alatt mintegy tizenkétezer, november végére pedig csaknem hetvenezer NDK-s állampolgár élt a történelmi lehetőséggel. A német újraegyesítésben kulcsszerepet játszó eseményre emlékeztek Hévízen, s Papp Gábor, a város polgármestere a Deák téren rendezett szabadtéri élménykiállítás retrokulisszái mellett idézte fel a huszonöt évvel ezelőtt történteket. Hévíz akkoriban komoly kockázatokat vállalt a két német állam polgárainak összehozásával. Most a nyolcvanas évek tárgyaiból összegyűjtött kiállításon a hévíziek ereklyéit láthattuk, akik egykori emlékeiket – lakókocsi, tévé, ruhadarabok, újság- és fotókivágások – bocsátották a szervezők rendelkezésére. S nem hiányzott persze a Trabant sem, sőt a kétütemű keletnémet „csodával” nosztalgiaautókázásra is volt lehetőség.
A hévízi rendszerváltozás dramaturgiája hasonlít az országosra: miként a Duna mentén a Duna-körösök álltak ki az erőműépítés ellen, Hévízen is környezetvédők tüntettek az egyre apadó tó megmentéséért. Ennek kézzelfogható eredménye lett, hogy 1989 áprilisában a kormány meghátrált, és bezáratta a bauxitbányákat.
Az élménykiállítás most szinte egybeforrott a magyar dal napjával, amelynek pályázatán Hévíz érdemelte ki a 2014-es „főváros” címet. A program egyik attrakciója Nagy Feró és a Beatrice fellépése volt, akik igazán autentikus szereplői ennek a történelmi visszaemlékezéssel összekapcsolódó gálának. Az 1950-től Veszprém megyéhez tartozó Hévízt 1978-ban csatolták vissza Zalához, ahova ma is tartozik. Fejlett turizmusa miatt sokszor emlegetik a leggazdagabb magyar települések között. Az 1992 óta városi ranggal is büszkélkedő település ékessége, kincse a tó, amely a világ legnagyobb vulkanikus eredetű, tőzegiszapos, biológiailag is aktív, természetes termáltava. Hőmérséklete télen sem csökken 22 fok alá, nyáron pedig még a 38 fokot is eléri. Gyógyító erejének kiaknázása folyik, s egyik újdonsága a tóban elkülönített iszapfürdő, amely elsősorban mozgásszervi és reumatikus betegségek kezelésére alkalmas. A gyógyközpontjelleg további erősítését tervezik, s nem kívánnak sem wellness-, sem strandirányban fejleszteni. A napi nyolcezres befogadóképesség még rejt lehetőségeket. Az idén egy augusztusi nap 5989 vendége volt a csúcs.
A németek és osztrákok mellett egyre több az orosz vendég, akiknek jelentős része a város üzemeltetésében lévő, sármelléki Hévíz-Balaton Airport repülőtérre érkezik. Kérdésünkre Papp Gábor polgármester leszögezi, hogy nem látszik semmilyen csökkenés az európai uniós embargós döntések hatására. Egyébként már a korábban kétkedők is belátták, hogy az orosz vendégek számának növekedése nem a németek kárára történik.
Hévíz tehát él és virul. Ismét találkozási pontja lett a keleti és nyugati vendégeknek, s a polgármester reményei szerint ez nem is változik. A város évről évre látványosan fejlődik. Most épp az egregyi városrész, „Hévíz Grinzingje” átalakításán a sor. Az Árpád-kori templom felújítása folyik. Ezúttal már önállóan adja be a város pályázatát a világörökségi cím elnyerésére. A tudományos anyag elkészítése azonban még évekbe kerülhet.
