Február 7-én távozik posztjáról Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke. A lépés – amely elemzők szerint a francia belpolitikai ambícióival állhat összefüggésben – épp akkor éri a kontinenst, amikor a növekvő gazdasági bizonytalanság, az újabb kamatemelési kényszer és az egekbe szökő államadósság-terhek feszítik az eurózónát. Az utódkeresés azonnal megkezdődik.
Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke csütörtökön hivatalosan is bejelentette lemondását, véget vetve a jövőjével kapcsolatos, hónapok óta tartó találgatásoknak. A távozás egy olyan kritikus időszakban történik, amikor Európa a növekvő gazdasági volatilitás és a mélyen megosztó választási politika fázisába lép.
Lagarde a tervek szerint február 7-én adja át a stafétát. Ezzel az időzítéssel az Európai Unió jelenlegi vezetői még azelőtt választhatják ki az utódját, hogy megrendeznék a francia elnökválasztást (ahol a közvélemény-kutatások szerint a szélsőjobboldali Marine Le Pen komoly esélyekkel indul).
A bejelentésre akkor kerül sor, amikor az EKB egyrészt az iráni krízis okozta olajválság inflációs kockázataival küzd, másrészt pedig az államkötvény-hozamok (különösen Franciaországban tapasztalható) meredek emelkedését próbálja kezelni, ami a gazdasági növekedés súlyos lefékezésével fenyeget.
„A jól elvégzett munka, és a jövőre felkészült EKB érzésével távozom ebből az intézményből” – fogalmazott Lagarde egy közösségi médiában közzétett rövid videóüzenetben.
Egy, az ügyre közvetlenül rálátó forrás szerint Lagarde azért döntött a lemondás mellett, hogy aktívabban beleszólhasson a politikai ügyekbe szülőhazájában, Franciaországban és a globális porondon egyaránt (az EKB elnökeként szigorú semlegességet vártak el tőle az intézmény függetlenségének védelme érdekében).
António Costa, az Európai Tanács elnöke közleményben jelezte: azonnal megkezdődik a megfelelő utód keresése. Elemzői körökben jelenleg Klaas Knot volt holland, valamint Pablo Hernandez de Cos korábbi spanyol jegybankelnököt tartják a legesélyesebb jelölteknek.
A pénzügyi piacok a bejelentést követően alig mozdultak. Simon Dangoor, a Goldman Sachs kötvénypiaci makrobefektetésekért felelős vezetője szerint az EKB mára egy „kiszámítható, jól bevált intézmény”, és a piac tisztában van a működésével. „Véleményünk szerint az intézményi viselkedés túléli Lagarde-ot, és a monetáris politika nagyon hasonló marad, bárki is veszi át az irányítást” – tette hozzá. Hasonlóan vélekedett Piet Haines Christiansen, a Danske Bank közgazdásza is, aki szerint a pletykált utódok mindketten elismert, kompetens jegybanki szakemberek, így a piacok számára a váltás nem okoz majd komoly megrázkódtatást.
Lagarde mandátuma eredetileg 2027 októberéig szólt volna. Korai távozásáról már hónapok óta keringtek pletykák; a sajtó korábban a Világgazdasági Fórumot jelölte meg legvalószínűbb következő célállomásaként.
Kamatemelések és kötvénypiaci nyomás
Az EKB jelenleg egy folyamatban lévő kamatemelési ciklus közepén jár, melynek elsődleges célja megakadályozni, hogy az iráni fegyveres konfliktushoz köthető olajár-sokk begyűrűzzön az általános fogyasztói árakba és a bérkövetelésekbe. Ugyanakkor a jegybanknak kezelnie kell az államkötvényhozamok robbanásszerű emelkedését is – különösen a súlyosan eladósodott Franciaországban. Ez a hozamemelkedés drasztikusan megnövelte a háztartások és a vállalatok hitelfelvételi költségeit, ami (ahogy arra korábban Lagarde is figyelmeztetett) jelentősen fékezni fogja a gazdasági növekedést.
Az energiaárak újbóli emelkedése által fűtött tartós infláció, valamint a romló finanszírozási feltételek szorításában az EKB várhatóan csütörtökön 2,5 százalékon tartja az irányadó betéti kamatot, miközben minden bizonnyal jelezni fogja: egy újabb emelés akár már decemberben is asztalra kerülhet.
„Rendkívül alacsony a küszöb egy decemberi újabb emelés előtt, különös tekintettel arra, hogy a magasabb energiaárak miatt az EKB szinte biztosan ismét felfelé módosítja az inflációs előrejelzéseit” – mutatott rá Oliver Rakau, az Oxford Economics elemzője. (Az EKB csütörtökön 13:15-kor – GMT – jelenti be a hivatalos kamatdöntést, amelyet Lagarde szokásos sajtótájékoztatója követ 13:45-kor). A pénzpiacok jelenleg további három kamatemelést áraznak az EKB részéről a jövő év végéig, ami a betéti rátát 3,25 százalékra emelné (ezt a szintet a szakértők már a gazdasági növekedést érdemben korlátozó sávnak tartják).
Francia piaci zavarok a fókuszban
A politikai döntéshozók számára a legégetőbb kihívást azonban a kötvénypiacokon tapasztalható zavarok jelentik. A hozamok globális emelkedése – amelyet az erősebb növekedési várakozások, a masszív adósságkibocsátások és a mesterséges intelligenciához kapcsolódó irdatlan beruházási igények is fűtenek – világszerte drágítja a hitelfelvételt a kormányok, a háztartások és a vállalati szektor számára.
A helyzet különösen Franciaországban válságos: a befektetők egyre nyugtalanabbak az ország növekvő adósságterhei és a választásokat követő bizonytalan költségvetési kilátások miatt. A piaci aggodalmakat csak fokozták azok az – elsősorban a politikai baloldal egyes szárnyai felől érkező – javaslatok, amelyek az EKB által tartott francia államadósság esetleges leírását szorgalmazzák.
Ennek eredményeként a francia állam hitelfelvételi költségei meredeken megugrottak. Jelenleg a párizsi kormánynak negyed évszázada nem látott, rekordmagas hozamokat kell fizetnie, hogy friss forráshoz jusson a kötvénypiacokon. A befektetők most magasabb kockázati prémiumot követelnek a francia adósságfinanszírozásért a német referencia-kötvényekhez képest, mint bármely más euróövezeti ország esetében.
Ez a piaci feszültség felerősítette azokat a várakozásokat, hogy az EKB kénytelen lesz beavatkozni, még ha egyelőre csak verbális intervenció formájában is.
„Általában a jegybank ilyenkor egy új, az adott körülményekre szabott eszközzel áll elő” – jelezte Simon Dangoor a Goldman Sachstól. Szakértők szerint az EKB első védelmi vonala valószínűleg a korábbi (az előző évtized során felhalmozott) masszív eszközvásárlási programokból származó kötvénybevételek rugalmas újrabefektetése lenne. Ha ez nem bizonyulna elegendőnek, az intézmény aktiválhatja a még soha nem használt Transzmisszióvédelmi Eszközét (TPI) is; ez a mechanizmus kifejezetten arra szolgál, hogy ellensúlyozza azokat a piaci mozgásokat, amelyeket a jegybanki döntéshozók indokolatlan és spekulatív nyomásnak tartanak – írta a Reuters.
