Életmód
89 éves és mégis fiatalabb, mint mi
A „superager” jelenség, ami reményt ad mindenkinek
A nemzetközi kutatók „superagernek” hívják őket, olyan 80 év feletti emberek, akiknek az emlékezete és szellemi teljesítménye a fiatalabbak szintjét hozza. A Guardian egyik friss portréja egy 89 éves asszonyt, Lajuanát mutatja be. A mindennapjait látva az ember inkább azt tippelné, hogy egy jó formában lévő 60-as, semmint inkább a 90-hez van közel.
És itt jön az a mondat, amire minden korosodó embernek gondolnia kell: ha neki megy, akkor talán nekünk is van esélyünk.
Kik ők, és miért nem „csodabogarak”?
A superager nem egy újabb internetes csodatípus, hanem tényleg egy mérhető jelenség. A Northwestern Egyetem kutatói például úgy írják le, hogy superager az, aki 80 felett is olyan memóriateszt-eredményt produkál, mint egy átlagos 50–60 éves.
Tehát nem arról van szó, hogy „jól tartja magát”, hanem arról, hogy az agya nem úgy öregszik, mint ahogy a többségé.
És ami igazán meglepő az az, hogy ezek az emberek nem mind „bio-ateista maratonisták”, akik 1982 óta csak kelkáposztán élnek. A beszámolók szerint köztük van olyan, aki későn kezdett edzeni, későn váltott életmódot, és mégis látványosan nyert vele.
Vagyis nem csak a születéskor megnyert gének számítanak.
Mi történik az agyukban? (Spoiler, nem varázslat, hanem biológia)
A kutatók évek óta próbálják megfejteni ezt a titkot és egyre több adat mutat egy irányba. A superagerek agyában több terület kevésbé használódik el az évek során.
Egy korai, sokat idézett vizsgálat szerint a superagerek agykérge vastagabb, mint a velük egykorú, átlagos memóriájú társaiké és bizonyos mintákban alig mutat „öregedő” sorvadást.
Különösen érdekes egy agyi régió, az elülső cinguláris kéreg, amely a döntések, a motiváció, az érzelmi szabályozás és a társas működés környékén játszik kulcsszerepet. Ennél a területnél superagereknél akár fiatalabbakra jellemző, vagy néha még kedvezőbb mintázat is látható.
Egyszerűbben fogalmazva, lehet, hogy ők nem „nem felejtenek”, hanem jobban összerakják és jobban őrzik az információt és az agyuk bizonyos részei tovább maradnak formában.
Persze könnyű legyinteni, „jó génjei vannak”. És igen, a genetika is számít. De a történetekből és a kutatói megfigyelésekből újra és újra három hétköznapi dolog levezethető, amitől az egész hirtelen nem misztikum, hanem útiterv:
Mozgás. Nem feltétlen triatlon, inkább rendszeresség. Séta, futás, erősítés, kert, lépcső. A lényeg, hogy a test folyamatosan kapjon jelet, hogy még szükség van rá.
Kapcsolatok. A superagerek gyakran ápolnak társas kapcsolatokat, aktívabbak, „benne vannak az életben”. Mert az agy nem csak gondolkodó szerv, hanem társas motor is.
Cél és kíváncsiság. Tanulni valamit, kézben tartani a napot, beleállni a feladatokba. Nem hősködésből, hanem mert ettől az ember belül nem „leáll”, csak átkapcsol más tempóra.
A kutatók szerint sokan nem a tökéletes életmód gyakorlásával lettek superagerek, hanem azzal, hogy nem adták oda az éveiket ingyen. Nem dramatizálták túl a korukat, nem is tagadták, egyszerűen csak mentek tovább.
A legfontosabb mondat 50 felett (de akár 20 felett is)
A superager jelenség valójában nem azt üzeni, hogy „mindenki lehet 90 évesen szuperhős”. Hanem azt, hogy az öregedés nem egyetlen, mindenki számára kötelező forgatókönyv. Igenis van benne mozgástér.
És ha van reménycikk, amit tényleg érdemes megosztani a családi chatben, akkor ez az: nem az a cél, hogy fiatalabb legyél, hanem hogy sokáig maradj a fiatalkori önmagad.
Még egyszer tehát, hogyan válhatunk superager nyugdíjassá, ezek a szokások, amelyek késleltethetik a leépülést:
napi 20–30 perc séta
heti 2× könnyű erősítés
minden nap 1 beszélgetés „igazi emberrel”
heti 1 új dolog tanulása
alvás fix időablakkal
