Genetika vagy nevelés

Képtelen fogadni bármiféle kritikát? Állandóan róla kell szólnia mindennek? Szándékosan befolyásolja a körülötte lévőket? Könnyen lehet, hogy egy nárcisztikus személyiséggel van dolgunk. De vajon hogyan vált ilyenné? Úgy tűnik, az is lehet, hogy a szüleitől örökölte a nárcizmust.

A nárcisztikus személyiségzavar – szakmai nevén NPD – egy olyan összetett állapot, amelyben az érintett megszállottan hajszolja a elismerést és mások csodálatát. Gyakran jellemző rájuk az empátia teljes hiánya és a túlzott önértékelés. Kielégíthetetlen vágyat éreznek a figyelem iránt, amit gyakran különböző manipulációs technikákkal szereznek meg.

Felmerül a kérdés, hogy ez a sokszor emlegetett, démonizált személyiségzavar öröklődhet-e? A rövid válasz, hogy bizonyos szintig igen. A hosszú válasz az, hogy a tudomány jelenlegi állapota szerint a genetika szerepet játszhat, de önmagában nem magyarázza a nárcizmust. A kutatások szerint a családban jelenlévő NPD növelheti a kialakulás esélyeit, de a személyiségzavar több tényező együttes jelenléte révén jelenik meg.

A gyermekkor egy rendkívül érzékeny és meghatározó időszak az ember életében. Az ekkor megélt elhanyagolás, erős kritika vagy az érzelmi támogatás hiánya szerepet játszhat a nárcisztikus jegyek kialakulásában. A negatív szülői minták nem vezetnek automatikusan nárcizmushoz, de képesek növelni a kockázatát. A korai traumatikus élmények is szerepet játszhatnak, amik hatására a nárcisztikus működés tulajdonképpen egy védekezési mechanizmusként jelenik meg: az érintett így próbál kontrollt szerezni annak érdekében, hogy elkerülje a további lelki sérüléseket. Ugyanígy indikátor lehet az erős bizonytalanságérzet és az önértékelési problémák, de a kultúra és a kortárs csoport hatásai sem elhanyagolható tényezők.

A nárcizmus kialakulása csak ritkán vezethető vissza egyetlen okra. A genetikai hajlam, gyermekkori tapasztalatok, kultúra, társas környezet hatásai együttesen alakítják a személyiséget – írta meg a Bors.