Életmód

Miért rák a rák?

Már az ókorban felismerték, hogy lassan, de biztosan halálhoz vezet

Egyre többen küzdenek daganatos betegségekkel. Számtalan esetben ráknak nevezik a betegséget. Utána jártunk, hogy miért pont erről az álatról nevezték el ezt a szörnyű kórt.

Miért rák a rák?
A daganatos betegség kinézete leginkább a rákokhoz hasonlítható (képünk illusztráció)
Fotó: NorthFoto

Azért hívják ráknak a daganatos betegséget, mert az ókori orvosok a daganat alakját és viselkedését a rákhoz hasonlították.

Az elnevezés Hippokratésztől (Kr. e. 4. század) származik, aki a görög „karkinosz” szót használta, ami rákot jelent. A görög orvoslás volt az első, amely rendszeresen megfigyelésen és leíráson alapult. Hippokratész többféle daganatot különböztetett meg, és észrevette, hogy egyesek: kemények, terjednek és „belekapaszkodnak” a szövetekbe.

A latin orvosi nyelv átvette ezt. A görög karkinosz szóból lett a latin cancer (szintén rák), amiből az angol cancer és sok más nyelvi forma ered. Magyarul a „rák” szó ugyanebből az ősi képből származik.

Ez csupán egy szemléletes hasonlat, amely több mint 2000 éve megmaradt az orvostudományban. Nagyon korán rájöttek, hogy a „rák” gyakran halálos, de hogy mennyire az, azt csak jóval később, a modern statisztika és boncolások korában értették meg.

Már az ókorban felismerték, hogy a rák többnyire nem gyógyul, lassan, de biztosan halálhoz vezet.

Hippokratész híres állítása: „A rejtett rákot jobb nem kezelni; ha kezelik, a beteg hamarabb meghal.” Ez azt mutatja, hogy a halálos kimenetel tapasztalati tény volt.

A Római korban (Kr. u. 1–2. század) Celsus és Galenosz megerősítették, hogy a rák gyakran visszatér, műtét után is rossz a túlélés. Galenosz szerint a rák „belső romlás”, ami előbb-utóbb megöl. A halálosság orvosi konszenzus lett.

A középkorban tilos volt a boncolás, így kevés új tudás szereztek a szakemberek. A rákot „Isten büntetésének” vagy gyógyíthatatlan fekélynek tartották. A halálosságot nem kérdőjelezték meg, inkább elfogadták.

A 17–18. században újra lehetett boncolásokat végezni. Elkezdték összekötni a daganatot a halál okával. Megfigyelték az áttétek jelenlétét és a szervi összeomlást. Ekkor válik világossá, hogy nem helyi a baj, hanem az egész szervezetet érinti.

A 19. század megjelentek az első halálozási statisztikák. Kiderült, hogy a rák az egyik vezető halálok, sokkal gyakoribb, mint hitték.

Virchow (sejttan) kimondja, hogy a rák sejtszintű betegség, ezért nehéz megállítani.

Kapcsolódó írásaink