Aligha hihető, hogy hazánktól északra, közvetlen szomszédságunkon túl, igencsak őrzik, büszkén őrzik a magyar emlékeket. Ennek egyik bizonysága a történelmi lengyel–magyar határon fekvő Nedec vára.
A várat Károly Róbert nádora építtette 1330 körül, majd folyamatosan fejlesztették (Forrás: Wikimedia.org)
A várat Károly Róbert nádora 1330-ban építtette, akkori nevét pedig az alatta fekvő, azóta rég elpusztult Dunajec községről kapta. A várat urai folyamatosan építtették, így a környék reprezentánsává vált, ennek köszönhető, hogy Károly Róbert 1412-ben itt zálogosította a tizenhat szepesi várost (amelyeket aztán csak háromszázhatvan év múltával sikerült kiváltani).
Magyar urai voltak, kivéve Giskra, tőle vette át magyar kézbe Mátyás király. Palocsai-Horváth István 1589-ben vásárolta meg, ekkor említették először a Nedec nevet. Ha leányági örökösödéssel is, de napjainkig a leszármazottaké a vár, hiszen a lengyel törvények a kommunizmus által eltulajdonított ingatlanokat visszaadták a leszármazottaknak.
A várat 1945-ig tulajdonosai lakták, akkor azonban előbb a németek fosztották meg őket javaiktól, majd amit ők ott hagytak, azt az oroszok megsemmisítették. Mai tulajdonosainak köszönhetően szorgos munka, gyűjtés révén a vár régi pompájában várja a látogatókat. A bútorokat, az eszközöket, sőt a várbörtön kínzóeszközeit, ha másolatban is, de beszerezték. Felújították az udvaron lévő 60,5 méter mély kutat: a hajdan ott raboskodók főleg télen építettek, rést véstek a sziklába, amelybe faéket vertek, s ezt vízzel lelocsolták, az pedig megfagyott és szétfeszítette a sziklát.
Az idegenvezető végig hangsúlyozza az épület magyar történetét, s felhívja a figyelmet a magyar családok falon függő címereire. Mosolyogva mondja el, hogy 1822-ben utoljára építették át a várat, a tulajdonos az avatásra kétszáz vendéget hívott meg, és a látogatók távozásakor, emlékeztetőül megfenekeltette őket.
Trianon után a vár Lengyelországhoz került, így hangozhat el, bemutathatva a valós történetet. Aligha lehet Nedecről beszélni, ha nem említjük meg a Dunajec folyót, amely szintén bővelkedik magyar emlékekben.
A legenda szerinti Kinga, IV. Béla leánya menekült a tatárok elől, s közben pedig elhagyta sálját, amelyből aztán a kanyargó Dunajec, fésűjéből pedig az áthatolhatatlan, végeláthatatlan erdők nőttek ki. Aztán a 19. század elején, az oda települt, magyar származású lengyel hazafinak Szalai Józsefnek köszönhetően indult meg, majd vált világhírűvé a „Dunajeci-tutajozás”. Szalai alapítója volt a Magyarországi Kárpát Egyesületnek, útikönyvekkel, újságcikkel népszerűsítettek a folyót és káprázatos környékét, megszervezte a tutajozást. A folyó partján sétautat épített, amelyen napjainkban kerékpárosok tömege közlekedik. Számtalan különlegesen szép madár vonja magára a figyelmet, a tutajokat vadkacsák kísérik némi élelem reményében.
Nedec vára háromszáz kilométerre fekszik a fővárosunktól. Hangulatát a feledhetetlen látványon kívül, számtalan, olcsó, ízléses ételt kínáló étterem is emlékezetessé teszi.
