Az emberi emlékezet sokkal könnyebben befolyásolható, mint azt sokan gondolnák. Aki rendszeresen hazudik, megváltoztatja a történteket, vagy következetesen letagad bizonyos eseményeket, idővel akár maga is elbizonytalanodhat abban, hogy mi történt valójában. A pszichológusok szerint ugyanis előfordulhat, hogy az ismételgetett hazugságok fokozatosan átalakítják az ember saját emlékeit.
Joern Kettler pszichológus, mimikaelemző és bestselleríró a FOCUS Online hasábjain arra hívta fel a figyelmet, hogy az emlékezet nem úgy működik, mint egy videofelvétel, amelyet bármikor változatlan formában vissza lehet játszani. Amikor felidézünk egy eseményt, agyunk részben újraalkotja az emléket. Ezért előfordulhat, hogy az eredeti történethez idővel olyan részletek keverednek, amelyeket később találtunk ki, vagy amelyeket sokszor elismételtünk.
Egy korábbi, 2012-es kutatás során a résztvevőket arra kérték, hogy próbálják meggyőzni a kutatókat arról, hogy bizonyos, valójában kitalált gyermekkori események valóban megtörténtek velük. A vizsgálat eredménye szerint azok, akik hazudtak ezekről az eseményekről, később nagyobb eséllyel kezdtek maguk is kételkedni abban, hogy az általuk kitalált történetek valóban nem történtek meg. A hamis történetek részletes kiszínezése tehát befolyásolhatja azt is, mennyire tűnnek később hihetőnek saját magunk számára.
Nemcsak a kitalált történetek ismételgetése, hanem a valós események következetes letagadása is megváltoztathatja az emlékezetet. Egy 121 résztvevővel végzett kísérletben a kutatók egy videót mutattak az alanyoknak, majd arra kérték őket, hogy bizonyos részletekről vagy mondják el az igazat, vagy találjanak ki valamit, esetleg tagadják le a valóban megtörtént eseményeket. Egyes állításokat több napon keresztül ismételniük kellett.
A kutatók azt tapasztalták, hogy a valótlan tagadás különösen kedvezőtlenül hathatott az eredeti események felidézésére. A jelenséget a szakirodalom „tagadás által kiváltott felejtésnek” nevezi. Ez azt jelenti, hogy az ismételt hazugságok következtében az ember idővel valóban elveszítheti a hozzáférést bizonyos emlékekhez. Így a kezdetben tudatosan kimondott „ez nem történt meg” állításból később akár őszinte „nem emlékszem rá” is lehet.
A jelenség azonban nem minden esetben működik ugyanígy. Egy 2020-as vizsgálatban a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy egy kitalált személyes életrajz bizonyos eseményeit saját múltjuk részeként kezeljék. A különböző módszerekkel megpróbálták elérni, hogy az alanyok elhiggyék a velük soha meg nem történt eseményeket. Az eredmények azonban nem igazolták, hogy a résztvevők erősebben hittek volna ezekben a kitalált emlékekben. A kutatók még egy év elteltével sem találtak ilyen hatást.
Egy 2023-as metaanalízis ugyanakkor arra jutott, hogy az olyan helyzetekben, amikor az embereknek olyan kérdésekre kell választ kitalálniuk, amelyekre valójában nem tudják a választ, a hamis információk később valódi emlékként jelenhetnek meg. Ebben az időbeli eltelt idő és a megerősítő visszajelzések is szerepet játszhatnak.
A kutatások összességében arra utalnak, hogy a hazugság, a valós események letagadása és a kitalált történetek ismételgetése egyaránt elősegítheti a felejtést és a hamis emlékek kialakulását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki automatikusan elhiszi a saját hazugságait. Egyesek pontosan tisztában vannak azzal, hogy valótlanságot állítanak, másoknál viszont idővel valóban átalakulhat az emlékezet.
A pszichológiai jelenség egyik legérdekesebb és egyben legnyugtalanítóbb következménye, hogy a hazugság idővel nemcsak mások megtévesztésére szolgálhat. Előfordulhat, hogy az ember saját maga számára is átírja a múltját, és egy idő után már nem tudja pontosan megkülönböztetni, mi történt meg valójában, és mit talált ki korábban.







