Egy új kutatás szerint az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatában a genetikai és biológiai tényezők mellett a koponya és az agy egyedi anatómiai felépítése is szerepet játszhat.
A tudósok azt feltételezik, hogy a fej formájából adódó különbségek hatással lehetnek arra, milyen mechanikai terhelés éri az agy bizonyos területeit az ember élete során. A mindennapi mozgások és a gravitáció évtizedeken keresztül apró, ismétlődő nyomást gyakorolhatnak az agyszövetre, ami egyes embereknél hozzájárulhat az idegsejtek károsodásához.
Az elképzelés John Crary, a New York-i Icahn School of Medicine neuropatológusa és Frank Provenzano, a Columbia Egyetem idegrendszeri képalkotással foglalkozó szakembere nevéhez fűződik. A kutatók arra keresték a választ, miért éppen bizonyos agyterületeken kezdődnek az olyan neurodegeneratív betegségek, mint az Alzheimer-kór, miközben más régiók hosszabb ideig épek maradnak. A betegség egyik korai érintett területe az agy alsó részén található entorhinális kéreg, ahol már évekkel az első memóriazavarok megjelenése előtt megkezdődhet a tau-fehérjék kóros felhalmozódása.
A kutatók figyelme egy különleges anatómiai képletre, a kisagysátor nyílására, vagyis a tentorium incisurára irányult. Ez az agyhártya egyik nyílása, amelyen keresztül bizonyos agyi struktúrák kapcsolódnak egymáshoz. Mérete és alakja egyénenként jelentősen eltérhet, ezért a tudósok azt feltételezték, hogy az eltérő anatómiai adottságok befolyásolhatják az agyszövetre nehezedő mechanikai hatásokat. Elképzelésük szerint a szűkebb térben elhelyezkedő agyterületek nagyobb terhelésnek lehetnek kitéve, ami hosszú idő alatt elősegítheti a káros folyamatokat.
Az elméletet egyelőre mindössze 47, enyhe kognitív zavarral élő ember orvosi felvételeinek elemzésével vizsgálták. A résztvevőknél már kimutathatók voltak a tau-fehérjékből kialakuló kóros lerakódások. A kutatók megmérték a kisagysátor nyílásának széle és az entorhinális kéreg közötti távolságot, majd összevetették az eredményeket a betegség későbbi alakulásával. Azt találták, hogy azoknál, akiknél ez a távolság kisebb volt, a veszélyeztetett agyterületen felhalmozódó tau-fehérjék összefüggést mutattak a következő három évben kialakuló demenciával.
A vizsgálat ugyanakkor nem bizonyította, hogy a koponya vagy az agy formája önmagában előre jelezné az Alzheimer-kór kialakulását. A kutatók sem tudták megállapítani, hogy az anatómiai különbségek közvetlenül okozzák-e a betegség előrehaladását, vagy csupán más, eddig nem ismert tényezőkkel állnak kapcsolatban. A kutatás külső szakértői is érdekesnek tartják az elképzelést, de hangsúlyozzák, hogy sokkal nagyobb betegcsoportokon végzett vizsgálatokra van szükség.
A tudósok szerint az új megközelítés azért lehet különösen fontos, mert az Alzheimer-kór kutatása hosszú ideig elsősorban a béta-amiloid fehérjék felhalmozódására, az utóbbi években pedig a tau-fehérjék szerepére összpontosított. Bár több, az amiloidlerakódásokat célzó gyógyszert is engedélyeztek, ezek a betegek számára egyelőre csak korlátozott előnyöket biztosítanak. Az agyat érő mechanikai hatások vizsgálata ezért új kutatási irányokat nyithat meg, és segíthet jobban megérteni, miért alakul ki egyes embereknél Alzheimer-kór, míg másoknál nem.
A szakemberek azonban óvatosságra intenek: a koponya formája alapján jelenleg nem lehet megállapítani, hogy valakinél kialakul-e a betegség. A mostani eredmények egyelőre egy érdekes tudományos feltevést támasztanak alá, amelynek valódi jelentőségét további kutatásoknak kell tisztázniuk - írja a New York Times.
