A stressz és a mentális kimerültség nem új keletű jelenség – lévén az efféle betegségek a középkorban is elterjedtek voltak. Ugyanakkor a régiek bölcsessége a kiégés kezelésével kapcsolatban meglepően igaz ma is.
Nem új keletű élmény a kiégés. Az ó- és a középkor emberét már bőven érték olyan hatások, amelyeket ma a fenti szóval jelölünk – csak annyi a különbség,hogy ez nem igazán szerepel a köztudatban – írja friss cikkében a BBC. Mint olvasható, Peter Jones történész új könyve, az Önsegítés a középkorból lenyűgöző betekintést nyújt azokba a folyamatokba, melyek révén megtudhatjuk, miként vezették ki a „terapeuta papok” híveiket a lelki gyötrelmekből.
Az író kutatása feltárja, hogy a kimerültség érzése mennyire gyakori volt a történelem során. Mint a BBC megjegyzi, ez a felismerés már önmagában is vigaszt nyújthat bármelyikünk számára, aki a lélek sötét éjszakájával néz szembe. „Annyi bölcsesség van a középkorban” – mondja Jones. Szerinte már elég olyan „életmódfilozófiai” kiadványt láttunk, melyek az ókori sztoikusok műveit kutatták. Így talán itt az ideje, hogy példát vegyünk néhány középkori kéziratból is – fogalmazott a lapnak.
A szerző emlékeztet, a XIII. századra egy sor népszerű kézikönyv jelent meg, amelyek célja, hogy a papokat a lehető legjobban eligazítsák a hívek gyónás közbeni problémáinak leküzdése során. „Ha megnézzük az anyagokat, a kép nagyon hasonlít a mai terápiára” – mondja Jones. Ahelyett, hogy intenék a gyülekezetet, egy meglehetősen mélyreható és árnyalt beszélgetésre ösztönöznek – a bőr alá hatolnak – tette hozzá Jones.
