Miután IV. Béla király feleségével, Laszkarisz Mária bizánci hercegnővel együtt Dalmáciába menekült, Klissza várában született meg 1242. január 27-én Margit leányuk.

A tatárjárás miatt szülei felajánlották Istennek Magyarország megmeneküléséért, ezért apácának adták. A dunai Nyulak szigetén lévő zárdában élt, később róla nevezték el Margit-szigetnek. Visszautasította a cseh és a lengyel király házassági ajánlatát is, a kereszténységben az önfegyelmezés és a szeretet példaképének tekintik. Legendája szerint az 1270-ben bekövetkezett halála után holtteste rózsaillatot árasztott (képünkön Molnár József 1857-es festménye). Később boldoggá avatták, de szentté csak 1943-ban emelték.



