Véget értek a próbák a nagymarosi Művelődési Házban, a három-négy éves kárpátaljai gyerekektől kezdve a felnőttekig egy kicsit most mindenki megpihenhet a dunai fürdőzés közben.
A kétórás megszakítás után folytatódik a munka, hiszen ma, egy nagyszabású gálaműsorban mutatják be az elmúlt két évtized közös munkájából született oratorikus művet, a Tiszavirágot. Egy családias, emberségből és kitartásból egyaránt példát mutató kezdeményezésen vettünk részt: a Credo Művészeti Fesztiválon.
Kéthetes Kodály-kurzuson vett részt a kilencvenes évek elején Ivaskovics József, a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetetett zenepedagógus, az idén a fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő kárpátaljai Credo Együttes vezetője. A szakember részben ennek folyományaként az utóbbi évtizedben négy kárpátaljai magyarlakta településen ismertette meg a gyerekekkel a zenetanulás új élményét, és szervezett népzenei tábort, ezzel segítve őket, hogy „megtalálhassák kapcsolatukat önmagukkal és a külvilággal”. Az idén először Nagymaroson tartják meg a szombatig tartó Credo Művészeti Fesztivált, százhúsz gyermekkel.
Ottjártunkkor meggyőződhettünk arról, hogy nem is annyira fesztivál ez a rendezvény, mint inkább egy tábor, amely akaratlanul is céljává tette az elmúlt évtizedben, hogy összekovácsolja az anyaországgal a kárpátaljai magyarságot, főként a zeneszerető gyermekeket és fiatalokat. Az eseményt most először rendezték Nagymaroson, miután az elmúlt évek alatt szoros kapcsolat alakult ki a várossal. „Tíz éve egy ismerősöm ajánlotta fel akkoriban, hogy húsz-harminc gyermeket fogadnának az itteni családok, minden évben éltünk a lehetőséggel, mintegy jutalomkirándulást adva a kárpátaljai gyerekeknek” – mesélt a kezdetekről Ivaskovics József. Végül az idén döntöttek amellett, hogy a művészeti tábort is itt tartják. Az eddig másutt rendezett programot a Credo Alapítvány szervezi, az első időkben még inkább egyházi énekekkel dolgoztak, illetve a Credo Együttes profiljából adódóan verseket énekeltek a résztvevőkkel.
Nyolc évvel ezelőtt aztán megalapították a Kisgejőci Népzene- és Néptánctábort a Bartina Zenekarral. Két évvel később megismerkedtek a Zurgó Együttessel, ők a csángó zenébe vezették be a fiatalokat. A táborban folyamatosan közös énekléseket, tánc- és hangszeroktatásokat szerveznek, a nap legfontosabb pillanata pedig az, amikor összejönnek a résztvevők, és közösen próbálják a műveket.
A Credo Alapítványt annak idején pontosan azzal a céllal alapították, hogy eldugott falvakban egy kicsit megmozgassák a zenei életet, ennek a folyamatos építkezésnek eredménye az idei nagymarosi tábor, amely már százhúsz tanulót von be a közös munkába.
Varga Katalinnal, a Credo Együttes ének- és furulyaművészével a gyerekektől nyüzsgő Duna partján találkoztunk, ahol elmondta: a tábor mind zeneileg, mind lelkileg segít fejlődni mind a tanulóknak, mind a foglalkozást vezetőknek. „Úgy mennek innen haza, otthon is úgy viselkednek, hogy látszik rajtuk: várják őket Magyarországon, szeretik őket az anyaországban” – hangsúlyozta.
Mira, a ráti gyermekotthon egyik lakója lelkesen mesélte nekünk: Ivaskovics a zenepedagógiai módszerével olyan eredményeket hoz ki belőlük, amelyről korábban nem hitték, hogy meg tudják valósítani. „Három-négy éve énekelünk, és amikor megkaptuk az első nagymarosi meghívást, érdeklődve tekintettünk a lehetőségre. Nekünk már az is sokat jelentő újdonság volt, hogy vízparton lehetünk és családok fogadnak be minket. Szépen lassan kialakult egy nagyon jó ismeretség az itteni lakókkal” – idézi fel. Mira a legfontosabbnak azt érzi, hogy ebben a kezdeményezésben mindannyian együtt vannak. Lényegesnek tartotta azonban megjegyezni, hogy több ilyen lehetőségre lenne szükség. „Kárpátalján egyedül mi vagyunk családi típusú gyermekotthon. Ukrajnában a háború miatt sok gyermek marad árván, és szükség lenne arra, hogy őket is lehessen táboroztatni. Lelkileg segítene a folyamatok feldolgozásában, a gondoktól egy kicsit elszakadni. A kárpátaljai gyerekek számára emellett azért is lényeges lenne, hogy ráébredhessenek: megvan a lehetőség, hogy kihozzák a legtöbbet a magyarságukból és abból, hogy magyarul beszélgetnek egymással” – tette hozzá.
Úgy mondják a tábor vezetői, hogy ezek a gyerekek itt kicsit másmilyenek, mint otthon. „Látjuk, hogy a gyerekek kapcsolatot találnak és erősítenek az anyaországgal, és mindezt a zenén keresztül tudják megtenni. A zene az az erő, ami által kiegyenesednek, megszépülnek, magabiztosak lesznek, és megtalálják a kapcsolatot a külvilággal” – fogalmazott a tábor vezetője.
Kodály országához képest a szomszédban egészen más a zenei oktatás helyzete. „Ukrajnában a zeneoktatás lóversenyszerű, lasszóval fogják a gyerekeket a zeneiskolákba. A magyarországi túljelentkezések fényében nehéz ezt elképzelni. Ugyanakkor a Kodály-módszer alapján tanított gyermekeinkből mára sokan neves szólisták lettek, énekesként vagy pedagógusként helyezkedtek el” – emelte ki Ivaskovics József.
A zenepedagógus nem látja biztatónak a kárpátaljai magyarság jövőjét, mert bár vannak kezdeményezések, azt érzik, hogy „tetőket építenek alap nélkül”. Vannak táncházak, jönnek együttesek, de amikor az előadók hazamennek, a fiatalok ottmaradnak magukban – mondta.
