Szervezett sétán lehet betekinteni a középkori Budavár hajdani életébe egy civilszervezet kezdeményezésére: a Budapesti Történeti Múzeum főmuzeológusa, Végh András vezeti a csoportokat, bemutatva a kevesek által ismert, egykor itt volt két zsidónegyed históriáját is, az első imaházaktól kezdve a föld alatt rejtőző, de rekonstruálható gótikus zsinagógáig a mai Táncsics Mihály utcában.
Megállapodást kötött a Budapesti Történeti Múzeum és a Szembenézés Alapítvány, hogy közösen szervezett sétákon mutatják be az érdeklődőknek a budai Vár középkori történetét, benne az egykori két zsidónegyed kevesek által ismert emlékeivel. Az egy hónapja zajló programról tegnap sajtótájékoztatón számoltak be a szervezők: az alapítvány kuratóriumának elnöke, Pap Ágnes elmondta, hogy az eddigi öt séta is telt házzal zajlott, és a meghirdetett következő tizenhárom alkalom is már csaknem betelt. Látható tehát, hogy nagy az igény az olyan történelmi-kulturális programra, amely nemcsak az átlagember, hanem még az idegenvezetők többsége előtt is ismeretlen világot tár fel – hiszen a fővárosi zsidóságot nagyrészt Pesthez köti mindenki. Az elnök felidézte, az alapítványt azért hozták létre, hogy közös örökségünket megismertessék az emberekkel. 2012-ben indult első történelmi-kulturális sétájuk az 1956-os forradalom és szabadságharc helyszíneit és eseményeit mutatja be. Az utóbbi évek fejleményei, kutatásai a budai Vár zsidóságáról arra indította őket, hogy az idén megkeressék a fővárosi működtetésű Budapesti Történeti Múzeumot, amely örömmel fogadta a kezdeményezést.
A Vár középkori életét felidéző séta vezetésére a múzeum az utóbbi húsz év itteni ásatásaiban is markáns szerepet vállaló Végh András történész-régészt, a középkori osztály főmuzeológusát delegálta. A szakember az előadásában emlékeztetett arra, hogy miután IV. Béla a tatárjárás után megalapította Budát, kiváltságlevélben biztosított letelepedést a zsidóságnak, amely a következő évszázadokban a lakosság meghatározó csoportja lett. Az első emlékük, amely előkerült, egy 1278-ra datálható sírkő – a Várhegy nyugati lejtőjének alján találták a múlt századfordulón –, de a Képes Krónika és más dokumentumok is említik a zsidónegyedet a mai Szent György tér nyugati oldalán, ahol most rommező terül el. Az 1994 és 2005 közötti ásatások során, mint arról lapunk már beszámolt, találták itt egy zsidó rituális fürdőt, azaz mikvét, majd később a cukrászda előtti útpálya alatt az első zsinagóga maradványait. Mindkét maradvány jellegzetességei bebizonyították, hogy ez volt a funkciójuk, nem más, a romterület alatti egykori pincék kútjaiból pedig előkerült néhány, a zsidósághoz köthető tárgyi lelet is – tette hozzá Végh András. Az izraeliták feltehetően Zsigmond király uralkodása idején költöztek át a hegy északi részére, a mai Táncsics utca környékére, mivel a palotát ekkor kezdték el építeni mai helyén, a hegy déli területén. Az új negyedben előbb egy kisebb imaterem létesült – ez szerencsésen fennmaradt, boltívein 17. századi zsidó motívumokkal –, majd a 15. század közepén egy nagyobb, gótikus zsinagóga épült.
Ez Buda visszafoglalása nyomán semmisült meg, Zolnay László régész 1964-ben fedezte fel, teljes feltárása még várat magára, bár szerepel a kerület elképzelései között. A főmuzeológus kérdésünkre elmondta: tudható, hogy egy boltívszakasz szinte épségben megvan, így nagy valószínűséggel teljesen újjáépíthető – kulturális-történelmi, de idegenforgalmi jelentősége is felbecsülhetetlen volna. A sétát egyébként a Szent György térnél kezdik, majd észak felé haladva, meg-megállva, a középkori városi életről hallhatnak az érdeklődők, a Szentháromság téren a Mátyás-templomról is sok szó esik, aztán a Táncsics utcai emlékeknél ér véget a vezetés.
Pap Ágnes a sajtótájékoztatón megemlítette, hogy sajnos nem sikerült megegyezni az állami tulajdonú várgondnoksággal, amely elzárkózott attól, hogy a séta részeként látogatható legyen a kezelésükben lévő nyugati romterület és benne a mikve, életveszélyre hivatkozva – mégis, a szervezet a napokban megnyitotta a pincerendszert, és saját hatáskörben, külön mutatja be.
