Az olvasás személyiségformáló hatású, emellett a mű gyakran az írója lelkiállapotának lenyomata, és maga az élet is színtiszta irodalom – hangzott el a New York Művészpáholy legutóbbi estjén, amelyen pszichiáterek is meséltek olvasmányélményeikről.
Az irodalom egyáltalán nem áll távol a meghívottaktól, ugyanis eddig kiadott könyveikben rengeteg idézet, gondolat jelenik meg Hermann Hessétől József Attilán át egészen Shakespeare-ig – ezzel a gondolatmenettel indította a New York Művészpáholy legutóbbi estjét Juhász Anna, a rendezvény háziasszonya. A legutóbbi esten, hétfőn Belső Nóra és Buda László pszichiáter, valamint Szűcs Gabi énekesnő beszélt az irodalmi élményeiről.
Valóban igaz az, hogy az irodalom életünk szerves része, és az élet minden területére kihat? Belső Nóra szerint az irodalom az emberi elme olyan képződménye, amely egyrészt ok, másrészt okozat, egy irodalmi mű az író lelkiállapotának lenyomata, korképének és akár kórképének is. „Szerencsés vagyok, mert olyan tanáraim voltak, akik az irodalmat megszerettették velem, és fenntartották a kíváncsiságomat, valamint megtanították értelmezni a műveket” – tette hozzá a szakember.
Buda László pedig arról beszélt, hogy az élet áldozatok sora, és mindez színtiszta irodalom, amely mindennap jelen van munkájában. „A történet ott zajlik körülöttünk, ez maga az irodalom. Az életünk regénye többnyire tragédia, ezt a műfajt pedig nehéz leváltani” – hangsúlyozta.
Mindannyian egyetértettek abban, hogy az olvasás hat a személyiségre: fiatalkorban inkább személyiségformáló és építő, míg időskorban a személyiséget lazító, lebontó – osztotta meg tapasztalatait Buda.
A zseni és az őrült kategóriája körülbelül kétszáz éve foglalkoztatja a kutatókat, gondolkodókat – gondoljunk csak Csáth Géza vagy Franz Kafka műveire –, s ők mindketten mentális problémákkal küzdöttek. Ennek kapcsán Belső Nóra egy érdekes brit tanulmányra hívta fel a figyelmet, amely a kreativitás és az elme összefüggéseit vizsgálta különböző művészeknél. Csaknem háromszáz híres férfi adataiból egyértelműen kimutatták, a kreativitás összefügg az átlagtól eltérő elmeműködéssel. Ennek aránya pedig az írók, költők körében volt a legmagasabb, negyvenkét és negyvenhat százalék.
Juhász Anna a boldogtalan nő témáját is felhozta: Flaubert Bovaryné és Tolsztoj Anna Karenina című műve valóságos történet alapján született. A Bovaryné érdekessége, hogy a mű alapötletét egy újságcikk szolgáltatta, és Flaubert-t a mű tartalmáért perbe fogták vallás- és erkölcsgyalázás vádjával. A főhősnő vergődik álmai és kisszerű élete, környezete között, s mindig valami regényes eseményre vár, hasonlóra az olvasmányemlékeihez. Romantikus fantáziáit pedig következesen meghiúsítja a valóság. Tolsztoj tizenegyszer dolgozta át az Anna Kareninát, amely a végén már alig hasonlított az eredeti elképzelésre. A boldogságra vágyó nő drámájában a kiutat, a feloldozást csak a halál jelentheti.
Mindkét mű a megkísértés, az elvágyódás motívumrendszeréhez kötődik, amely a mai életünkben ugyanúgy jelen van, mint a regény hősnőinek életében. Buda László szerint ma is gyakori a szeretni és szeretve lenni érzésének hiánya. Szűcs Gabi szintén arról beszélt, hogy nincs permanens boldogság, ehelyett csak pillanatokat kapunk. Az élet sűrű dráma és bonyodalom, nem a boldogságra van berendezve. Ha „az élet egy film” metaforára gondolunk, ki az, aki bemenne egy olyan mozifilmre, amelyről lehet tudni, hogy az elejétől a végéig a boldogságról szól? – tette fel a kérdést a pszichiáter. Egy ilyen film vagy könyv senkit nem érdekel, nem érint meg.
Szóba került Az őz című Szabó Magda-regény is: két barátnő furcsa viszonyáról szól, amelynek a központi eleme a bosszú és az összehasonlítás. Utóbbi is ősi toposz, nem csak irodalmi művek ihletője, hanem az élet része, s Belső Nóra szerint lányoknál gyakrabban előfordul, hogy már gyermekkorban az egyik féltékeny a másikra. Önpusztító, önsorsrontó mechanizmus indul be ilyenkor. Szűcs Gabi szerint manapság éljük meg a legtöbb összehasonlítással járó szenvedést, a közösségi média ugyanis táptalaja az irigységnek. Végül Karinthy Frigyes művei és a humor mint téma került szóba. A humor átsegít számos nehéz élethelyzeten, konfliktuson, és terápiás célú is lehet. Belső Nóra arra emlékezett vissza, hogy a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben a betegeket viccekkel tesztelték, gyógyították, a depressziós, mentális zavarokkal küzdő betegek ugyanis nagyon jól értették a humort.
Valóban igaz az, hogy az irodalom életünk szerves része, és az élet minden területére kihat? Belső Nóra szerint az irodalom az emberi elme olyan képződménye, amely egyrészt ok, másrészt okozat, egy irodalmi mű az író lelkiállapotának lenyomata, korképének és akár kórképének is. „Szerencsés vagyok, mert olyan tanáraim voltak, akik az irodalmat megszerettették velem, és fenntartották a kíváncsiságomat, valamint megtanították értelmezni a műveket” – tette hozzá a szakember.
Buda László pedig arról beszélt, hogy az élet áldozatok sora, és mindez színtiszta irodalom, amely mindennap jelen van munkájában. „A történet ott zajlik körülöttünk, ez maga az irodalom. Az életünk regénye többnyire tragédia, ezt a műfajt pedig nehéz leváltani” – hangsúlyozta.
Mindannyian egyetértettek abban, hogy az olvasás hat a személyiségre: fiatalkorban inkább személyiségformáló és építő, míg időskorban a személyiséget lazító, lebontó – osztotta meg tapasztalatait Buda.
A zseni és az őrült kategóriája körülbelül kétszáz éve foglalkoztatja a kutatókat, gondolkodókat – gondoljunk csak Csáth Géza vagy Franz Kafka műveire –, s ők mindketten mentális problémákkal küzdöttek. Ennek kapcsán Belső Nóra egy érdekes brit tanulmányra hívta fel a figyelmet, amely a kreativitás és az elme összefüggéseit vizsgálta különböző művészeknél. Csaknem háromszáz híres férfi adataiból egyértelműen kimutatták, a kreativitás összefügg az átlagtól eltérő elmeműködéssel. Ennek aránya pedig az írók, költők körében volt a legmagasabb, negyvenkét és negyvenhat százalék.
Juhász Anna a boldogtalan nő témáját is felhozta: Flaubert Bovaryné és Tolsztoj Anna Karenina című műve valóságos történet alapján született. A Bovaryné érdekessége, hogy a mű alapötletét egy újságcikk szolgáltatta, és Flaubert-t a mű tartalmáért perbe fogták vallás- és erkölcsgyalázás vádjával. A főhősnő vergődik álmai és kisszerű élete, környezete között, s mindig valami regényes eseményre vár, hasonlóra az olvasmányemlékeihez. Romantikus fantáziáit pedig következesen meghiúsítja a valóság. Tolsztoj tizenegyszer dolgozta át az Anna Kareninát, amely a végén már alig hasonlított az eredeti elképzelésre. A boldogságra vágyó nő drámájában a kiutat, a feloldozást csak a halál jelentheti.
Mindkét mű a megkísértés, az elvágyódás motívumrendszeréhez kötődik, amely a mai életünkben ugyanúgy jelen van, mint a regény hősnőinek életében. Buda László szerint ma is gyakori a szeretni és szeretve lenni érzésének hiánya. Szűcs Gabi szintén arról beszélt, hogy nincs permanens boldogság, ehelyett csak pillanatokat kapunk. Az élet sűrű dráma és bonyodalom, nem a boldogságra van berendezve. Ha „az élet egy film” metaforára gondolunk, ki az, aki bemenne egy olyan mozifilmre, amelyről lehet tudni, hogy az elejétől a végéig a boldogságról szól? – tette fel a kérdést a pszichiáter. Egy ilyen film vagy könyv senkit nem érdekel, nem érint meg.
Szóba került Az őz című Szabó Magda-regény is: két barátnő furcsa viszonyáról szól, amelynek a központi eleme a bosszú és az összehasonlítás. Utóbbi is ősi toposz, nem csak irodalmi művek ihletője, hanem az élet része, s Belső Nóra szerint lányoknál gyakrabban előfordul, hogy már gyermekkorban az egyik féltékeny a másikra. Önpusztító, önsorsrontó mechanizmus indul be ilyenkor. Szűcs Gabi szerint manapság éljük meg a legtöbb összehasonlítással járó szenvedést, a közösségi média ugyanis táptalaja az irigységnek. Végül Karinthy Frigyes művei és a humor mint téma került szóba. A humor átsegít számos nehéz élethelyzeten, konfliktuson, és terápiás célú is lehet. Belső Nóra arra emlékezett vissza, hogy a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben a betegeket viccekkel tesztelték, gyógyították, a depressziós, mentális zavarokkal küzdő betegek ugyanis nagyon jól értették a humort.
