Szabadságszobor burkában és minaret

Ha a tavalyi a „nulladik” év volt a fesztivál életében, akkor az első Art Capital egy manapság különös aktua­litással bíró téma művészi körüljárását vállalta a MűvészetMalomban. Az egykori malomépület zegzugos, sokszor még befejezetlen tereiben MIG 21 címmel nem a híres sugárhajtású vadászrepülőgép, hanem a Migratory Interdisciplinary Grid 21 kapott helyet, amely a vándorlás művészi megjelenítésére vállalkozik. A válogatás Nina Jeza és Peter Tomaž Dobrila kurátorok nevéhez fűződik, de mint kiderült, az anyaghoz van köze a mi DrMáriá­sunknak is. A finanszírozásban az EU Kreatív Európa programja is ott van, a tárlat fővédnöke pedig nem más, mint a szlovén köztársasági elnök, Borut Pahor. Nem véletlen hát, hogy az alkotók között meghatározó a délszláv jelenlét, jórészt a jugoszláv utódállamok művészei találkoznak itt. Akik ismerik egymás nyelvét, és bátran használják a modern képzőművészet kifejező eszközeit, üzenethordozóit. A válogatásban (szerencsére) erős a festészeti anyag – Marko Jakše Mérgező menyasszonya döbbenetes hatással lehet a szemlélőre – és itt vannak Žarko Bašeski egyedülálló kidolgozottságú szobrai is. Beválogatták a kiállított művek közé az orosz AES+F csoport két munkáját is. Az 1996 és 2003 között készített fotomontázsokból álló Új szabadság sorozatuk ma már a közeli jövőt sejtetheti a burkába öltöztetett Szabadságszoborral, a Szent Péter-templom előtti bazárral vagy a párizsi Notre-Dame tornyainak minaret-ként való befejezésével. Az orosz csapat hozta létre a 2015-ös Velencei Biennálén nagy sikert aratott Inverso Mundus című videoinstallációt, ahol valóban kifordul a világ, lehetetlen dolgok történnek meg.

A bomlasztó képzelet című, erősen destruktív világképet felvillantó, Robert Runták kortárs gyűjteményéből Jane Neal kurátor által válogatott tárlaton olyan jelentős alkotók munkáit láthatjuk, mint a Chapman fivérek, Daniel Richter, Jona­than Wateridge, Tilo Baumgärtel, Tim Eitel, Wilhelm Sasnal vagy Martin Eder. Ugyanakkor jelen vannak a régió meghatározó magyar és román művészei is, mint például Szűcs Attila, Bodoni Zsolt, Serban Savu vagy Veres Szabolcs. Robert Runták, a negyvenes éveit taposó csehországi üzletember, aki fiatal, illetve a középgenerációhoz tartozó képzőművészek munkáiból a kétezres évek közepétől jelentős, nemzetközi kitekintésű, ezerötszáz darabos kortárs gyűjteményt épített fel, kedvét leli a „poszthumán” témákban. Runták olyan „nagyágyúkat” kölcsönzött most, mint a fesztivál szórólapjain és ismertetőjén is szereplő Jonathan Wateridge, aki egy-egy filmjelenetből választ mindig ki egy kockát, s azt festi meg nagy méretben és pontossággal. „Bomlasztanak” a Chapman fivérek, akik egy talán 17. századi lovag portréját alakítják át, pontosabban torzítják el Egy napon többé nem szeretlek majd címmel, Martin Eder Teliholdja pedig kemény pontot tesz az egyik terem végére kedvese/felesége holdfényben fürdő hátsó felének aprólékosan kidolgozott ábrázolásával.

A kiállításokat, mint azt már tavaly megszokhattuk, mindennap előadások, vezetések, vetítések és koncertek kísérik.