Tisztelt Szerkesztőség! Szomorú dolgot tapasztaltam az államalapító ünnepén. Nem kellene hagyni...
Augusztus 20-án délelőtt kíváncsi voltam, hogy emlékeznek meg egyes médiumokban az ünnepről. Több értékes történelmi, egyháztörténeti, államjogi és művészeti beszélgetést hallottam. Leragadtam azonban a „legnépszerűbb rádión”, mert kezdetben ugyan csak legyintettem a nemzetközi sajtószemle túlbuzgó felelősénél, aki hallhatóan boldog, ha olyan cikkre bukkan a világsajtóban, amely Orbán Viktort szidja. Eleinte csak legyintettem, mert minden reggel ezt csinálja. A továbbiakban azonban csupa olyan beszélgetést folytatott az ügyeletes műsorvezető, amelynek résztvevői igazán kitettek magukért, ami a gyűlöletkeltést illeti - legyen az ideológiai, társadalmi, sőt művészeti téma, ráadásul lehetőleg mindegyik a mai korra aktualizálva.
A Szabadság téren például külön színpad létesült az új szobor elleni tiltakozók „jóvoltából”, ismert és ismeretlen, kormányellenes fellépők műsorára invitálták a hallgatókat az ünnep estéjére. Nehogy véletlenül a kormány szidalmazása nélkül érjen véget az ötszázadik nap, amióta ott tiltakoznak… Ennek a szerveződésnek a vezetője már nemcsak „kinyilatkoztatott”, hanem – természetesen a tolerancia jegyében – cinikusan hívta az embereket az éteren keresztül a buliba: „a körmenet helyett”. Annyira „elfogadják” a másként gondolkodókat és érzőket, hogy azok ünnepét és lelki élményeit simán szétzúzzák. Volt még kimondottan művészetinek álcázott – még akkor is, ha az értelmes viták és a másként vélekedők véleménye nagyon is fontos –, igen egyoldalú „vitafórum” a létesítendő múzeumi negyedről. Természetesen nem a szakmabeliek érveivel van baj (bár a másik fél nem hallgattatott meg), hanem a beszélgetés végkicsengésével: „az egész arról szól, hogy a Nemzeti Galériának ki kell költöznie a várból, mert a király oda készül”. Mennyit kellett az ügyeletes szerkesztői csapatnak dolgoznia, hogy sikerüljön elrontani az ünnepnap felét…
Még jó, hogy azért Sinkó Lászlóról is megemlékeztek (a vele készült utolsó interjúval). Az valóban nemcsak tartalmas és érdekes, de lényegre törő és elfogulatlan volt.
De hol volt ebben az egészben az államalapító? Hol voltak a magyar emberek, akiknek fontos ez az ünnep? És hol voltak azok az évezredes szokások, amelyeket egy nemzet megőrzött és máig is ápol?
Molnár Judit egyetemi docens
