Kisszámú, de annál lelkesebb közönség előtt lépett fel – immár harmadjára – Magyarországon, az A38 Hajón az Ewert and the Two Dragons.
Az észt indie-rock banda hazájában és Nyugat-Európában is rendkívüli népszerűségnek örvend, amit tízéves kőkemény munkával érdemelt ki. A kezdetben Radiohead- és The Police-számokat előadó, majd a saját dalait főként a Baltikumban játszó zenekar szekere 2011-ben lódult meg: ekkor jelent meg Good Man Down című lemezük, némileg folkosabb hangzással. Ezzel sikerült egy kicsit ráülniük a térségben magasra csapó folkhullámra, magyarázta a zenekar rövid interjúra elkapott névadó-vezető-billentyűs-énekese, Ewert Sundja a koncert előtt, az angol nyelv pedig nem jelentett problémát a nyelvtudás tekintetében élenjáró balti országban. Ezután indulhattak európai turnéra, s ekkor, 2012-ben jártak először Budapesten is, majd tavaly újra – mint Sundja elmondta, mindkét koncertjük felemelő élmény volt a számukra, és szeretik a kicsi, de hűséges magyar közönségüket is, ezért néhány új dalt is tesztelnek rajtunk az őszre tervezett, negyedik lemezükről.
A jól bevált kiváltságosságérzés persze működött, adni és kapni, ahogy Ewert mondta: a színpadon a tőlük megszokott, kedves, visszafogott közvetlenséggel konferált új dalokra együtt mozgott az alig százfős közönség. A leglelkesebbek persze az észtek voltak – a közönség jó harmada –, akiknek, mint páran közülük mondták, repülőjeggyel együtt is megérte egy, a zenekar korai szakaszát idéző, családias léptékű és hangulatú koncertre eljönniük, amilyenre otthon a banda népszerűsége miatt már nem nagyon lenne esélyük. Tegyük hozzá, az arénakoncertek felvételeit elnézve úgy tűnik, Ewert jellegzetes hangja és az álmodozós, kicsit szétesősnek tűnő, de valójában kemény munkával kimunkált és nagyon precízen összerakott zene nagyban is ugyanígy működik. A zenekar pedig pont úgy játszik, s olyan hangulatot teremt hatezer embernek a tallinni stadionban, mint nekünk, az A38 koncerttermét alig harmadáig megtöltő kis csoportnak.
A jól bevált kiváltságosságérzés persze működött, adni és kapni, ahogy Ewert mondta: a színpadon a tőlük megszokott, kedves, visszafogott közvetlenséggel konferált új dalokra együtt mozgott az alig százfős közönség. A leglelkesebbek persze az észtek voltak – a közönség jó harmada –, akiknek, mint páran közülük mondták, repülőjeggyel együtt is megérte egy, a zenekar korai szakaszát idéző, családias léptékű és hangulatú koncertre eljönniük, amilyenre otthon a banda népszerűsége miatt már nem nagyon lenne esélyük. Tegyük hozzá, az arénakoncertek felvételeit elnézve úgy tűnik, Ewert jellegzetes hangja és az álmodozós, kicsit szétesősnek tűnő, de valójában kemény munkával kimunkált és nagyon precízen összerakott zene nagyban is ugyanígy működik. A zenekar pedig pont úgy játszik, s olyan hangulatot teremt hatezer embernek a tallinni stadionban, mint nekünk, az A38 koncerttermét alig harmadáig megtöltő kis csoportnak.
