Szuperhold ragyogja be jó idő esetén ma este az égboltot, a téli időszámítás miatt az égi jelenség megtekintéséhez nem is kell sokáig fennmaradnunk.
A hétfő esti holdtölte lesz a huszonegyedik század eddigi legközelibb teliholdja, a következő ilyen jelenségre több mint tizennyolc évig, 2034 november 25-ig kell várnunk, ugyanakkor hatvannyolc esztendeje nem láthattunk hasonlót. A szuperholdnak is nevezett esemény alapja az, hogy égi kísérőnk ellipszispályán kering a Föld körül, átlagos távolsága háromszáznyolcvannégyezer kilométer, amikor azonban a bolygónkhoz közel van, ez a táv több mint a hetedével is kisebb lehet. A Föld–Hold-rendszert vizsgálva ez már olyan különbség, amely szabad szemmel is kiválóan érzékelhető. Közelpontja idején – és természetesen tiszta égbolt esetén – a szuperhold több mint tizedével nagyobbnak látszik az átlagos teliholdnál, fényessége pedig harmadával erősebb annál. A földközelpont és a telihold csak ritkán fordul elő egyszerre úgy, hogy a holdkeltekor egyidejűleg jelentkeznek. A szuperhold pedig épp azért kapta nevét, mert az említett hatások együtt felerősödnek, s így páratlan látványt szolgáltatnak. Az optikai hatás eltérő lehet attól függően, hogy hol szemléljük az égi jelenséget. A fényesség erősödéséhez előnyösebb, ha sötét, a településektől, azok fényszennyezésétől távolabb eső helyet választunk. Ha azonban a Hold látszólag megnövekedett korongját szeretnénk megcsodálni, akkor valamilyen tereptárgyhoz – például épülethez, hegyhez – kell viszonyítanunk, mert az emberi szem másképp nem észleli a különbséget. Ha jól helyezkedünk, egyszerre szemlélhetjük meg mindkét jelenséget, azonban csak addig, amíg a Hold feljebb nem kúszik az égen, mert akkor már nem látunk számottevő különbséget, a látvány szinte ugyanolyan lesz, mint bármelyik telihold esetén. A téli időszámítás miatt a hétfői szuperhold megtekintéséhez nem kell sokáig fennmaradnunk, mivel Magyarországon a Hold délután fél öt után négy perccel kél.
A Hold évente egy-két milliméterrel távolodik a Földtől, ami azt jelenti, hogy amíg manapság rácsodálkozunk a szuperhold látványára, addig az évmilliókkal ezelőtt megszokott volt. A dinoszauruszok idején égi kísérőnk még olyan közel volt bolygónkhoz, hogy az egyenlítő környékén egy-egy telihold csaknem az egész esti égboltot betakarta.
A Hold évente egy-két milliméterrel távolodik a Földtől, ami azt jelenti, hogy amíg manapság rácsodálkozunk a szuperhold látványára, addig az évmilliókkal ezelőtt megszokott volt. A dinoszauruszok idején égi kísérőnk még olyan közel volt bolygónkhoz, hogy az egyenlítő környékén egy-egy telihold csaknem az egész esti égboltot betakarta.
