Javában zajlik a palmürai ókori romok felmérése, miután az Iszlám Államtól ismét visszavették a világörökségi helyszínt. Lapunknak Vágner Zsolt régész azt mondta, jelenleg az egyik legjelentősebb építmény, a lerombolt Bél-szentély maradványainak megerősítésén dolgoznak a szakemberek. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szeptemberben a szír régészeti hatóság képviselői előadást tartanak az eredményekről és a jövőbeni tervekről.
Miután a jelek szerint a végéhez közeledik az Iszlám Állam uralma, a tőle az idén tavasszal másodszor visszafoglalt szíriai műemlék együttes, Palmüra talán nem kerül újból a romokat pusztító dzsihadista szervezet kezére. Az elmúlt csaknem két évben több jelentős épületmaradványt is leromboltak harcosai a rommezőn – ahogy tették több kiemelkedő régészeti emlékkel Irakban is –, hatalmas nemzetközi felháborodást kiváltva. A helyreállítás azonban még kérdéses, hiszen Szíriában most is háború dúl a kormányerők és a felkelők (illetve a felek mögött a nagyhatalmak) között is. A két évvel ezelőtti első iszlamista pusztításnak áldozatául estek a főníciai istenségek, Bél, illetve Baál-Samin templomai, a diadalív és több toronysír is, köztük korai muszlim emlékhelyek is. A tavalyi romboláskor pedig az útkereszteződést jelző úgynevezett Tetrapülón (négy darab négyoszlopos építményből álló kapuzat) és a színház egy része rongálódott jelentősen.
Szakemberek szerint jók a kilátások a rekonstrukcióra, amennyiben békéssé válik a helyzet az országban. Lapunknak Vágner Zsolt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeti tanszékének oktatója azt mondta: a szíriai régészeti igazgatóság és külföldi intézmények szakemberei jelenleg is felméréseket végeznek a rommezőn. Szerinte a lerombolt sírtornyok rekonstrukciója nem lehetséges, de szerencsére több közülük épségben maradt. Mint hangsúlyozta, a legnagyobb kérdés a két templom helyreállíthatósága. A mostani vizsgálatok során a sérült kövek háromdimenziós felmérését és konzerválását végzik, emellett első körben a Bél-szentély fennmaradt szerkezeteinek és kapujának megerősítésén dolgoznak a szakemberek – tette hozzá. Azt is elemzik, hogy milyen technikával lehet majd a templomok sérült kövei közül a még használhatókat visszaépíteni, ám mindez sokéves, többlépcsős folyamat lesz, amely sok pénz igényel majd. Vágner Zsolt elmondta, hogy szeptember közepén a Pázmányon mesterkurzust és nyilvános előadást tart majd kollégáival ezekről a kérdésekről és az eddigi eredményekről a szíriai régészeti igazgatóság főigazgatója, Maamún Abdulkarim professzor.
A közelmúltban egy olasz szaktekintély, Paolo Matthiae úgy vélekedett, hogy a kőtömbökből az építmények többségét helyre lehet állítani, csaknem teljes egészében rekonstruálható a korábbi állapot. Korábban, 2016 tavaszán pedig – a rommező első visszafoglalása után – az egyik legrangosabb európai múzeum, a szentpétervári Ermitázs vezetője mondta azt, hogy készek segíteni, hiszen az intézmény jelentős palmürai anyaggal, feliratos táblákkal, domborművekkel rendelkezik. A The Art Newspaper akkori cikke szerint Mihail Pjotrovszkij kitért arra, hogy dokumentumok, fotók, metszetek gyűjtése indult a társintézményekkel – a világ több jelentős múzeumában találhatók Palmürával kapcsolatos anyagok, hiszen jól ismert, népszerű helyszínről van szó. Hermann Parzinger, a berlini nagy múzeumokat irányító Porosz Kulturális Javak Alapítványának vezetője is azt mondta tavaly, hogy az intézmények készek segíteni.
Egyébként az elmúlt két évben közölt fotók tanúsága szerint az említett fontos, ikonikus építmények anyaga javarészt ott maradt helyben, a műemlékes szakmában pedig bevett szokás a fellelt elemekből újraalkotni az ilyeneket. Tavaly Friederike Fless, a Német Régészeti Intézet elnöke úgy nyilatkozott, hogy például a diadalív viszonylag könnyen visszaépíthető. Ám közölte, hogy a harcokban szintén megsérült fellegvárat stabilizálni kellene, mert a falak súlyosan károsodtak.
Az utóbbi évek gyors technológiai fejlődése miatt rendelkezésre áll a 3D-nyomtatás is, amelyet a szakemberek sem zárnak ki. A palmürai diadalív főkapujának így készült másolatát több helyszínen is kiállították a közelmúltban, valamint a Tetrapülón egyik része is elkészült műanyagból és kőporból: elképesztő a hasonlóság és az aprólékos részletképzés, még a bonyolult, korinthoszi oszlopfők is hűek az eredetihez.
A kérdés az, hogy a szíriai hatóságok és a nemzetközi szervezetek – hiszen UNESCO-védettségű helyszínről van szó – milyen megállapodásra jutnak a rekonstrukcióról. Ismert elv a műemlékeseknél, hogy egy kiegészítést csak az eredeti részektől jól megkülönböztethető módon szabad elhelyezni. Palmürában is volt ilyen, egy oroszlánszobor elemei között világosabb, új kőelemek álltak a régi darabok között, amíg azokat is el nem pusztították. Ugyanakkor ezzel ellentétes elv is létezik, a teljes hasonlóságra törekedve. Ezen kívül egyes vélemények szerint a színház és a Tetrapülón egyértelműen rekonstruálható, mivel eleve helyreállított emlékek voltak. A két fő templomnál azonban nagyobb vita várható. A szakértők szerint egyébként a munkálatok megkezdésétől számított öt év alatt lehet elvégezni a rekonstrukciót.
Palmüra (a legnépszerűbb feltételezés szerint az eredeti, arámi nyelvű Tadmúr elnevezésének görög tükörfordítása, és pálmafát jelent) a korai ókortól ismert, sémi népek által lakott hely volt. Hol vazallusként, hol önálló városállamként létezett, itt uralkodott a híres Zenóbia királynő is, Kr. u. 268-tól. A római korban colonia státust kapott, több tízezer lakosa volt, a keleti-nyugati kereskedelem egyik legfontosabb csomópontjaként. Akkoriban még nem sivatagos, hanem sztyeppe jellegű volt a környezete, ciszternákat is találtak a környéken, ezért is volt jelentős város. A mai Szíria közepén, Damaszkusztól kétszáznegyven kilométerre északkeletre fekvő helyszínt „a sivatag mátkájaként” is emlegették. Európa a 18. század közepén fedezte fel újra, egy angol utazó metszetei nyomán. Híresek a sírdomborművei, amelyekről a népesség arcvonásai és ruházata is megismerhető, a kultúrája különlegessége teszi egyedivé a környéken.
