Az időszaki tárlatához kapcsolódva beszélgetéssorozatot indított Szabó Magda születésének századik évfordulója alkalmából az Országos Színháztörtneti Múzeum. A nyitányon színészek és rendezők meséltek az írónőről és a Régimódi történet színpadi változatairól.
Október végéig még látható, Szorítom élő neszeit a világnak címmel, az Országos Színháztörténeti Múzeum időszaki tárlata, amelyen Szabó Magda színházi tevékenységét dolgozták fel. A száz éve született író darabjait és regényadaptációit portrék, felvételek, színházi fotók, jelmezek és bábok idézik fel, valamint a kiállításhoz kapcsolódva most beszélgetéssorozatot is indított a múzeum.
Első alkalommal szerda délután a Régimódi történet két igen fontos adaptációja, az 1977-es Madách Színházban rendezett ősbemutató és az 1999-es Nemzeti Színházban tartott előadás volt a téma.Lengyel György, a hetvenes években készült változat rendezője arról mesélt, megdöbbent, amikor megkapták Szabó Magdától a regény drámai változatát. Ilyen kegyetlenül, önmagával is szembenézve alig valaki írta meg családja történetét – magyarázta a rendező. Elmesélte, nagyon izgalmas volt a próbafolyamat, mert az író végigkövette a darab alakulását, s családi fotókat is bevitt nekik, hogy segítse a karakterek megformálását.
A rendező szerint Szabó Magda színes és bonyolult személyiség volt, akit mindig rejtélyek lengtek körül, s nem engedte, hogy az emberek igazán megismerjék. Ugyanakkor igen erős volt a hite, s bár ez nem közismert, egy időben ő volt a tiszántúli református egyház főgondnoka, s ezzel óriási felelősséget és munkát vállalt magára.
Meczner János rendező, aki a Nemzeti Színházban állította színre a művet huszonkét évvel később, hasonló tapasztalatokról számolt be: a darab készültekor Szabó Magda őt is meghívta a lakásába, és részletesen elmesélte családtörténetét. Akkor azt is elárulta neki, hogy ugyanabban a házban két lakást is fenntart, az egyikben él, a másikban a vendégeket fogadja.
A bemutatón estélyibe öltözött nagyasszonyként jelent meg a színpadon, és rendkívül élvezte az ünneplést – idézte fel a rendező. Kiemelte, olyan női sorsokat mutatott be regényeiben, ami kevés írónak adott ihletet, s kíméletlenül, de szeretettel írt a családjáról.
Tordai Hajnal, az előadás jelmeztervezője arról beszélt, milyen nagy élmény volt Szabó Magdával együtt dolgozni. Amikor megmutattam neki a terveket, nem a rajzokat vagy a ruhákat ítélte meg, hanem az egyes karakterek lelkéről beszélt, s ez mély nyomot hagyott bennem – mesélte. Szavai szerint mély, elemző munkafolyamat volt ez az időszak, amelynek eredményeként olyan jelmezek születtek, amelyeknek különleges lelkiségük volt.
A beszélgetésen jelen volt az adaptáció két szereplője is: a Gacsáry Emmát és Jablonczay Lenkét megformáló Nagyváradi Erzsébet elmondta: ez olyan szerep, amely „pofon ütötte”. Hozzátette, a főpróbahéten Szabó Magda fel volt háborodva, hogy egy kezdő, huszonnyolc éves színésznő fogja eljátszani édesanyját, az előadás után azonban már elégedett volt, s neki adta Jablonczay Lenke csipkekendőjét ajándékba, amelyet azóta is féltve őriz. Úgy véli, Szabó Magda sikerének az a titka, hogy olyan női sorsokat rajzolt meg, amelyek valamelyikében mindenki megtalálhatja magát. A Rickl Máriát alakító Hámori Ildikó pedig azt mondta, neki Szabó Magdáról két szó jut eszébe: a nő és a szerelem. Az élet összes dolgához szerelemmel nyúlt hozzá, még a gyűlölethez is – vallotta a színművész.
Esterházy Péter-konferencia a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Kétnapos irodalomtudományi konferenciát tart a tavaly elhunyt Kossuth-díjas író, Esterházy Péter emlékére a Petőfi Irodalmi Múzeum. Az előadások az életmű belső tagolódását, magyar és nemzetközi kontextusát és irodalomtörténeti összefüggéseit vizsgálják, valamint olyan témákra is kitérnek, mint a történelmi múlt irodalmi feldolgozása. Prőhle Gergely, a múzeum főigazgatója a tegnapi megnyitón a távirati iroda tudósítása szerint hangsúlyozta: bár az életművet a német irodalmi életben is sokan magukénak érzik, a nyelvi kompetencia és az irodalmi beágyazottság okán az Esterházy-recepció egyértelmű letéteményese a magyar irodalomtudomány. A tanácskozást a múzeum és az ELTE Irodalom- és Kultúratudományi Intézete közösen szervezte, a neves szakemberek előadásainak szerkesztett változatát kötetben is megjelentetik.
A múzeum előterében ma még megtekinthető az Esterházy Péter fotóiból készült válogatás és a prózájának számítógépes elemzését vizualizáló installáció is.
