Nem jelent gondot az Ausztriában tapasztalható, a kánikulának tulajdonított halpusztulás, az onnan érkező folyók magyarországi szakaszán a lapunk által megkérdezett szakember szerint veszélyben lehetnek ugyanakkor a sekély, algás, vízinövényekkel sűrűn borított kisebb tavak.
A magas hőmérséklet és a vizek alacsony oxigéntartalma miatt több alsó-ausztriai tóban, illetve folyóban jelentős a halpusztulás – írta tegnapi számában a Die Presse. A Heute nevű helyi hírportál ugyanakkor egy méternél nagyobb döglött halak ezreiről számolt be. Az osztrák halászati szövetségek már kongatják a vészharangot és katasztrofális pusztulásról beszélnek, de az állami szervek nem látják ennyire drámaian a helyzetet.
Helmut Belanyecz, az Osztrák Halászati és Vízvédelmi Szövetség elnöke arról beszélt, hogy a közép-európai vizek legtöbbjénél még soha nem volt annyira rossz a helyzet, mint az idén. Nyugati szomszédunknál a folyók hőmérséklete jelenleg a trópusi vizekével vetekszik, a Duna Bécsnél 27,5 fokos, vagyis olyan meleg, mint az Amazonas. A halak az alacsony oxigéntartalom miatt egészen egyszerűen megfulladnak – mondta Belanyecz. Az osztrák szakemberek szerint a magas vízhőmérséklet mellett a folyók alacsony vízszintje is gondot okoz, ezért több helyen a fürdési tilalom bevezetését fontolgatják, hogy a strandolók ne zavarják fel a mederfenéken rejtőző állatokat.
A Duna és a többi folyó magyarországi szakaszán nem áll fenn halpusztulás veszélye – tudta meg lapunk Lévai Ferenctől, az Aranyponty Zrt. vezetőjétől. A szakember elmondta, hogy az ausztriai folyókon azok a halak – például a pisztrángok – hullottak el nagyobb számban, amelyek a hidegebb, oxigénben dúsabb vizekben élnek. Ezeknek az állatoknak a Duna említett, Bécsnél mért hőmérséklete már valóban magas. A pisztrángok, és a hasonló, kényesebb fajták ugyanakkor nem úsznak le a Duna magyarországi szakaszára, ezért itt a pusztulásuktól sem kell tartani. Ugyancsak nem fenyeget ilyen veszély a Balatonon és a Velencei-tónál sem, mert azok elég nagyok, és mélyek ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigént tartalmazhassanak.
A szakember szerint fennállhat ugyanakkor a halpusztulás veszélye a kisebb, algásodó vagy vízinövényekkel sűrűn benőtt tavakon. Ezeken a helyeken az oxigénszint csökkenése mellett az is gondot okozhat, hogy az algák fotoszintézise a növényekhez hasonlóan éjszakánként elvonja a vízből az éltető gázt. Amennyiben a kisebb tó a fenekéig átmelegszik, akkor ott lokálisan az iszapból szabadulnak fel mérgező vegyületek, amelyek megölik a fenéken élő halakat, például a pontyokat, harcsákat, illetve a ragadozó süllőket.
