Ancsin János is részt vett a jégkorongszövetség ünnepségén. Az egykori újpesti kedvencnek az elmúlt kilenc évtized több mint felében szoros kapcsolata volt a sportággal.
– Az ön számára mikor is kezdődött a hokista lét?
– Nagyon régen, 1968 karácsonyán. Akkor kaptam a szüleimtől az első korcsolyát. Akkoriban futballoztam, s nem is ment rosszul, de Boróczy Gábor, a Dózsa legendás játékosa és edzője járta a jégpályákat és nézte, melyik gyerekből lehetne jó hokis. Átcsábított, lementem egy edzésre és ott ragadtam.
– Rengeteg legendás játékossal lehetett találkozni itt, a Papp László Sportarénában. Várta már az ünnepet?
– A magyar hoki olyan, mint egy nagy család. Szerencsére a család egyre bővül, de azért nagyon jó a nagy öregekkel összefutni és nosztalgiázni. Lehetetlen lenne felsorolni, kikkel süvegeltük meg egymást, de a 94 éves Pásztor Gyuri bácsitól Gogolák Lacin át Szeles Dezsőig tényleg óriási legendákkal találkoztam.
– A maiaknak már fogalmuk sincsen, milyen rendszeresen nyitott pályán edzeni és játszani.
– Egyfelől örülök annak, hogy ma már ilyen kényelmes körülmények vannak, de egybe sajnálom is az utódokat, mert kimaradnak abból a hangulatból, élményből, amelyet egy Fradi–Újpest rangadón 10-15 ezer szurkoló előtt megtapasztalhattunk. Meggyőződésem, hogy ha újra lenne a bajnokságban erős Fradi és Újpest, akkor a színvonal még tovább emelkedne.
– Tíz év múlva már százéves lesz a magyar hoki. Mit gondol, töretlen lehet a fejlődés?
– A válogatott teljesítménye klubszinten dől el. Szerintem az utánpótlás-neveléssel jó úton járunk. A mostani eredmények is tiszteletre méltóak, de, azt gondolom, négy-öt éven belül olyan válogatottunk lesz, amely stabil tagja lesz a legmagasabb osztálynak, nem átszállójegyet váltunk oda, hanem ott is ragadunk.
Hármas győzelem a gálaprogramban
A 2008-as szapporói világbajnokságon élvonalba jutott magyar jégkorong-válogatott 6–5-re legyőzte a finn öregfiúk csapatát az idén kilencvenesztendős hazai szövetség születésnapi ünnepségén szombaton. A Papp László Budapest Sportarénában rendezett mérkőzésen a főként 1995-ös világbajnokokból álló finn együttes volt Pat Cortina csapatának ellenfele. Korábban a felnőtt női válogatott a lengyelekkel mérkőzött meg, és fölényes, 8–1-es sikert aratott. Az egész napos ünnepség zárásaként a férfiválogatott szintén a lengyelekkel találkozott, az új szövetségi kapitány, Jarmo Tolvanen bemutatkozó mérkőzésén (a Fehérvár AV19 játékosai nélkül is) 5–1-re nyert.
