Súlyos balesetet szenvedett legjobb alpesi síelőnk, Miklós Edit a vasárnapi világkupa ausztriai állomásán Altenmarkt-Zauchenseeben. A legoptimistább becslések szerint minimum fél év kihagyás vár Miklós Editre, így számára ez az idény befejeződött. Az Innsbruck melletti kórházban hívtuk fel.

– Hogy van?
– A körülményekhez képest megfelelően. Már az is nagy szó, hogy nincsenek fájdalmaim. Vasárnap éjjel, hétfő hajnalban ötórás operáción estem át, most pedig itt lábadozom.
– Mit mondanak az orvosok?
– Még nem tudtam beszélni azzal az orvossal, aki megműtött, de azt sajnos tudom, hogy mind a négy szalag elszakadt a térdemben. A két oldalsó és a két keresztszalag is. A meniscust pedig vissza kellett varrni. A bal térdemben is elszakadt a keresztszalag.
– Hogy emlékszik a bukására?
– A lábam valamiért szétcsúszott, és az emlékezetem szerint a levegőben bukfenceztem néhányat. Már amikor leérkeztem, tudtam, hogy nagyon súlyos sérülést szenvedtem. Az esés közben nem veszettem el az eszméletemet, végig magamnál voltam, csak amikor betettek a mentőhelikopterbe, akkor teletömtek nyugtatókkal, és azután néhány perc kiesett.
– Mit gondol, ön is hibázott valamiben, hogy ez történt?
– Szerintem nem hibáztam, de majd a stábbal kielemezzük a videofelvételeket. Egy nagyon meredek szakaszon, száz kilométeres sebességgel jöttem a lejtőn, amikor ez történt. Sajnos tudom, nem lehet ezen változtatni.
– A bukást követően a hóban ülve mi játszódott le a fejében?
– Elsősorban azt éreztem, hogy iszonyatos fájdalmaim vannak, de ugyanakkor bosszúságot is, mert lehet, hogy mégis elrontottam valamit. Azért le a kalappal a mentőcsapatok előtt, mert pillanatokon belül ott voltak és segítettek.
– Volt e már hasonlóan súlyos sérülése?
– Nem, szerencsére ilyen szakadásokkal és törésekkel járó sérülésem még nem volt. Nagyot buktam, de az orvosok azt mondták, hogy mások elájultak volna hasonló baleset következtében.
– A további pályafutására milyen hatással lehet ez a súlyos sérülés?
– Ezen még nem gondolkodtam, az első és legfontosabb, hogy újra egészséges legyek, ami a legoptimistább vélemények szerint is legalább fél évig elhúzódik. Az álmaimról és céljaimról nem mondtam le, így szeretnék majd visszatérni a pályára. Sajnos az idei világbajnokság elúszott, de a jövő évi pjongcsangi téli olimpián már újra versenyeznék, és szeretném megvalósítani, hogy olimpiai dobogón álljak.
– Meddig kell a kórházban maradnia?
– Itt a klinikán azt mondták, hogy két-három nap múlva két mankóval a hónom alatt kiengednek. A műtéti varratokat körülbelül tíz nap múlva veszik ki, de azt bármelyik kórházban megtehetik. Azt egyelőre még nem tudom, hogy hol gyógyulok és hol lesz a rehabilitáció, Budapesten, Csíkszeredában, csak azt tudom, hogy a síszövetség illetékeseivel hamarosan megbeszéljük, hol tudok a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban felépülni.



