Életének nyolcvannegyedik évében elhunyt Deim Pál Kossuth-díjas festőművész, grafikus, szobrász, a nemzet művésze – tudatta a család tegnap a távirati irodával. A neoavantgárd irányzat kiemelkedő alakja a Képzőművészeti Főiskolán 1958-tól sokszorosító grafikát tanult Papp Gyula és Ék Sándor tanítványaként, de később mesterének vallotta Vajda Lajost, Barcsay Jenőt és Gadányi Jenőt is.
Pályája során, 1963 és 1968 között részt vett a Zuglói Kör munkájában, tagja volt a Fiatal Művészek Stúdiójának, majd 1990-től a főiskola címzetes egyetemi tanára, a Szentendrei Artéria Alkotóközösség és 1991-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. A köztestület úgy tájékoztatott, hogy a néhai alkotót saját halottjának tekinti.
Deim Pál az ország összes rangos helyszínén kiállított, Szentendrétől a fővároson át Pécsig, Debrecenig, de külföldön is – New Yorktól Amszterdamon át Varsóig és Krakkóig. Köztéri alkotásai között van a győri Golgota című, 1956-os emlékmű. Jelenleg a szentendrei MűvészetMalomban – amelynek 1999-es létrejöttében nagy szerepe volt – láthatók művei A világ közepe című, nagyszabású kiállításon, kortársai és a nagy elődök alkotásai mellett. Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg A nagy művészet csendben növekszik – Válogatott művészeti írások című kötete.
Deim Pál néhány évvel ezelőtt azt mondta alkotómódszeréről: hagyni szokta, hogy az „ecset gondolkodjon”, így menet közben is változhatnak a formák. A képzőművészet helyzetéről azt vallotta: mára megszűntek a stílusirányzatok, óriási a felhozatal, így nehéz eligazodni. Szerinte szükség lenne a vizuális nevelés erősítésére is, és például a tévében több művészetet kellene megjeleníteni, hogy a lakosság tájékozódhasson. Wehner Tibor művészettörténész szerint a Deim-oeuvre meghatározó jelentőségű a 20. század második felének, és az új évezred első évtizedeinek magyar művészetében. A szakember hangsúlyozza: életműve összetett egység, felöleli a festészetet, a grafikát és a szobrászatot, a hagyományos műformáktól a rendhagyó, a tradicionális kategóriákba besorolhatatlan munkákig ível, sokoldalú anyaghasználat és technika jellemzi.
Művészete elismeréseként 1974-ben az országos kisplasztikai biennále első díját, 1978-ban a nemzetközi kisplasztikai kiállítás díját, 1985-ben Munkácsy-díjat, 1990-ben kiváló művész címet kapott. A Kossuth-díjat 1993-ban vehette át, 2001-ben Kölcsey Ferenc Millenniumi díjat, 2002-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének nagydíját, 2003-ban Prima díjat, 2007-ben a Magyar Festészet Napja Alapítvány életműdíját, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki.
