A 2016-os Eb-harmadik, a későbbi győztes portugálok elleni 3–3-mal zárt mérkőzése óta nem kapott a magyar labdarúgó-válogatott élén dolgozó szövetségi kapitány annyi dicséretet és elismerést, mint Marco Rossi a görögök elleni 2–1-es győzelem után. Érdemes a mérkőzés után elgondolkodni azon, okkal-e.
A magyar labdarúgó-válogatott a szombati, tamperei vereség után kedd este Budapesten 2–1-re nyert a görög válogatott ellen a Nemzetek Ligájában. Némileg sarkítva a történteket: csak rossz előjelek után. A csapat 2018-as mérlege több mint gyenge volt. Tavasszal négy találkozón Georges Leekensszel a kispadon egy döntetlen mellett három vereség került a neve mellé. Utána következett a finnországi 0–1. A görögök ellen tétmérkőzésen 1987 óta nem sikerült nyerni, még a 2016-os Eb selejtezőin sem, amikor pedig előttük végeztünk a csoportban. Szeptember 11-én egyébként korábban még soha nem nyert mérkőzést a magyar válogatott, ráadásul a korábbi zárt kapus válogatottmérkőzések nem hoztak számunkra sikereket.
Érdemes még visszatérni egy gondolat erejéig a csapat mérlegéhez, igazolni azt a tételt, miért jutott messzire 2016-os önmagától a válogatott. A franciaországi Európa-bajnokság előtt a FIFA világranglistáján a tizennyolcadik helyen állt, a mostani ranglistán az ötvenegyedik. A jelentős visszaesés a 2016. őszi, az andorraiak elleni hazai győzelem után kezdődött. Azóta keddig tizenöt mérkőzést játszott a csapat, lesújtó, 3–1–11-es mérleggel. A három legyőzött a lett, a feröeri és a legjobbjai nélkül felálló Costa Rica-i nemzeti tizenegy volt, kikaptunk ellenben – mások mellett – az andorrai, a luxemburgi és a kazah válogatottól is.
Marco Rossi, aki a Bp. Honvéd és a dunaszerdahelyi DAC élén is nem várt, általa történelminek minősített sikert ért el, a szurkolók döntő többségének egyetértésével kapta meg a szövetségi kapitányi kinevezést júniusban. A finnek elleni mérkőzés előtt az utóbbi években példátlanul kevés idő, mindössze öt nap állt a rendelkezésére ahhoz, hogy „összerakja” a válogatottat. Bemutatkozó mérkőzésén, s különösen annak első húsz percében az a csapatrész „hagyta cserben”, amelynek megszervezését ő és minden más érintett kulcsfontosságúnak tartotta: a védelem. Noha a folytatásban akadtak lehetőségei csapatának az egyenlítésre, a játék képe alapján a finnek megérdemelt győzelmet arattak.
Rossi már Tamperében az első meccs előtt jelezte, hogy a görögök elleni találkozóra új emberek kerülnek a kezdőcsapatába. Végül három változtatás mellett döntött (kezdett Bese Barnabás, Nagy Ádám és Varga Roland is), érdekes, hogy a védőnégyesből éppen azt a játékost nem tartotta meg (Lovrencsics Gergő), aki Tamperében a legjobb teljesítményt nyújtotta. Aztán a második játékrészben, amikor Lovrencsics beállt, a jól játszó Bese lépett előre egy sorral, a kapitány ezzel még a franciaországi légióst is meglepte.
A magyar válogatott nem játszott látványosan, ellenben szerzett két látványos gólt (az elsőt Sallai Roland, a másodikat Kleinheisler László révén) a görögök ellen. Gulácsi Péter kiemelkedően védett. 2015 ősze, a feröeriek elleni 2–1 óta először nyert 1–1-es állás után, s több mint hat év után, a csehek elleni prágai 2–1 után nyert ismét úgy, hogy 1–0-s vezetése s az ellenfél egyenlítése után 2–1-re győzött. Ilyen tekintetben is rég látott erényeket csillogtatott. Szalai Ádám azt mondta a meccs után: „Nem lettünk most világverő csapat, de ez egy nagyon szép út kezdete.”
Reméljük, igaza lesz.
Történetük legsúlyosabb vereségét szenvedték el a horvátok
Minden kétséget kizáróan a Nemzetek Ligája szeptemberi mérkőzéseinek legnagyobb szenzációját a világbajnoki ezüstérmes horvát válogatott elchei veresége jelentette. Noha Dejan Lovren, Mario Mandzukic, Danijel Subasic és Ivan Strinic is hiányzott a vb-döntő szereplői közül, Sime Vrsaljko pedig megsérült az első negyedóra végén, mégis sokkoló horvát szempontból a végeredmény.
A csapat huszonnyolc éves modern kori történetének legsúlyosabb vereségét szenvedte el egy olyan mérkőzésen, amely a nemrég az előző idény legjobb futballistájának választott Luka Modric és az éppen a századik válogatott mérkőzését játszó Ivan Rakitic ünneplésével kezdődött.
A másik pólus a spanyol válogatott, amely idén már másodszor lőtt hat gólt egy hozzá hasonló képességű(nek vélt) válogatottnak. Márciusban az argentinok ellen még Julen Lopetegui, most pedig Luis Enrique ült a kispadon, s a köztes fél év alatt, az oroszországi világbajnokságon Fernando Hierro dirigálta a csapatot. A vb-kudarc ellenére is igaz, hogy a spanyol válogatott 90 vagy 120 perc alatt a 2016-os Európa-bajnokság vége óta nem szenvedett vereséget, immár 26 meccsen át őrzi a veretlenségét. Noha az új kapitánynál, Luis Enriquénél is maradtak veteránok (közülük Sergio Ramos a 158., Sergio Busquets a 109. válogatottmeccsét játszotta), de a 2008–2012-es aranygenerációhoz képest ez már egy új gárda.
A jelek szerint – a spanyolok négy nap alatt Londonban legyőzték a vb-negyedik angolokat, majd hazai pályán kiütötték a vb-döntős horvátokat – ez előtt is fényes jövő áll.
Nemzetek Ligája, keddi eredmények. A osztály, 2. csoport: Izland–Belgium 0–3. 4. csoport: Spanyolország–Horvátország 6–0. B osztály, 3. csoport: Bosznia-Hercegovina–Ausztria 1–0. C osztály, 2. csoport: Magyarország–Görögország 2–1, Finnország–Észtország 1–0. D osztály, 2. csoport: Moldova–Fehéroroszország 0–0, San Marino–Luxemburg 0–3.
