Egy szuverén államra nem erőltethetjük rá az akaratunkat – mondta Eric Stewart. Az Amerikai-Magyar Üzleti Tanács elnöke beszélt nekünk a magyar gazdasági környezetről, az amerikai cégek magyarországi befektetési lehetőségeiről és a két kontinens közötti szabadkereskedelmi egyezményről.
Eric Stewart: A kiszámítható gazdasági környezet a legfontosabb (Fotó: Varga Imre)
– Mit gondol a magyar gazdasági környezetről, az amerikai beruházások szempontjából jónak vagy rossznak értékeli azt?
– Szerintem jó. Míg 1990-ben nem voltak itt amerikai cégek, ma már közel nyolcszáz vállalt fektet be Magyarországon. Fontosnak tartom, hogy lehetőséget teremtsen az ország a külföldi cégeknek a befektetésre.
– Önök a tengerentúlról mit látnak, mik az országunk előnyei?
– Először is nagyon jó az elhelyezkedése, Európa közepén. Nem nagy ország, tízmillió embert könnyű adminisztrálni, ez is előny. A munkaerőt kiemelném, nagyon lelkes, a magyar ember szeret keményen dolgozni. Nagyon jó az ország infrastruktúrája, kiválók a mezőgazdasági adottságai, továbbá hatalmas előny a Duna mint Európa egyik legnagyobb folyója.
– Hátrányait is látják?
– Igen, olyanokat, amelyeket a kormány is lát. Dolgoznak a minél átláthatóbb rendszer megteremtésén és a bürokráciacsökkentésen, de tisztában vannak azzal is, hogy a közép- és a felsőfokú oktatást is hatékonyabbá kell tenni a munkaerőpiacra való felkészítésben. A magyar innovatív, kreatív nép, fogékony a technikai újításokra, ráadásul, ahogy Magyarország növekedésnek indul és a termelés és a szolgáltatások egyre változatosabbak lesznek, megváltozik a gazdaság. Erre a változásra fogékonnyá kell nevelni a fiatal munkavállalókat. A kormány mindezzel tisztában van, de az eredmények elérése több időbe telik, mint a tervezés.
– Az ország 2010-ben szakított az ortodox közgazdasági modellel. Az unortodox intézkedések mint az extra adók vagy az alacsony kamatláb pozitív, vagy negatív hatással vannak a gazdasági környezetre?
– Attól függ, hogy melyik cégről és melyik iparágról beszélünk. Némelynek helyzete javult, némelyé nem. Az adó pedig mindig olyan, amit egy cég sosem szeretne. Ugyanakkor nem az adórendszer a legfontosabb tényező, hanem a kiszámítható gazdasági környezet.
– És Magyarországon megvan ez a stabilitás?
– Talán az adók terén nagyobb volt a változás mint kellett volna. A cégek üzenete az, hogy állapítsd meg az adót, és ne változtass rajta, mivel így nem lehet tervezni.
– Mit tehet ez ellen egy amerikai cég? Az elmúlt időszakban több nyugati kritika érte Magyarországot, politikai és gazdasági nyomás alá is helyezték a kormányt, hogy változtasson a politikáján. Megteheti ezt egy cég vagy bármely ország, legyen az akár a világ legerősebb állama?
– Nem hiszem, hogy bármely szuverén államra rá lehet erőltetni a saját akaratunkat. A magyar politikusoknak kell eldönteniük, mi a legjobb az országnak. Magyarország szuverén entitás, a kormány az emberek többségének támogatását élvezi, szóval, én nem pártolok semmilyen hasonló nyomásgyakorlást. Nyitott párbeszédet szeretnénk, nem akarunk nyomást gyakorolni, és az Egyesült Államok kormánya biztos nem is gyakorol.
– A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség, a TTIP tárgyalási fordulóin az amerikai fél gazdasági nyomás alá helyezte az Európai Uniót – ez világosan kiderült a Greenpeace által kiszivárogtatott iratokból. Akkor mégis megtehetik? Ráadásul az egész tárgyalási folyamat abszolút zárt, az ön által korábban említett átláthatóság teljesen hiányzik.
– Sajnos nem láttam a Greenpeace iratait, így azokat nem tudom kommentálni. Amit viszont biztosan mondhatok, hogy ezeknek a kormányközi tárgyalásoknak zártnak kell lenniük. Ha bejuthatnak cégek, szakszervezetek vagy egyéb, kívülálló politikusok, akkor sokkal bonyolultabb lesz a tárgyalási folyamat.
– Ez nem ellentmondás? Egy kormányközi tárgyalás miért lehet zárt, és egy kormánydöntésnek miért kell átláthatónak lennie?
– Nem a teljes döntésnek kell nyilvánosnak lennie, csak a végeredménynek. Vegyünk egy katonai közbeszerzést. Egy ilyen beszerzés céljai és maga az a döntés, hogy az állam fegyvereket vásárol, a hadsereg belső ügye. Itt nem kell átláthatóság. Ám amint megindul a jogi eljárás, annak már nyilvánosnak és átláthatónak kell lennie. Hogy egy hétköznapibb példával éljek: senkinek nem kell látnia, hogy hogyan készül a kolbász, de a kész kolbászt lássa mindenki. Ugyanez a helyzet a TTIP-vel. Egy ilyen fontos tárgyaláson senki sem akar olyan szervezeteket vagy politikusokat látni, akiknek nincs hozzá közük. Elég, ha a jegyzőkönyvek a tárgyalások után kerülnek nyilvánosságra.
– A Greenpeace dokumentumaiból az is kiderült, hogy amerikai fél nem akar engedni a saját álláspontjából.
– Nem hiszem, hogy ez megtörtént, ilyen tárgyalás nincs. Nyilván mindkét félnek megvannak a saját szabályai és szabványai, ezeket kell egymáshoz közelebb hozni. Szerintem amúgy sem állapodunk meg minden kérdésben, de a legtöbben igen.
– A tárgyalások kapcsán az amerikai fél mindig az egyezmény előnyeiről beszél. Mit gondol, mik lehetnek a TTIP hátrányai?
– Nézze, minden egyezménynek megvannak a győztesei és a vesztesei is. A lényeg, hogy összességében több győztesünk legyen, mint vesztesünk, illetve hogy olyan megállapodás legyen a kezünkben, amellyel az országaink jól járnak. Az Egyesült Államokkal kötött szabadkereskedelmi egyezmények mind hatottak a velünk szerződő államok gazdasági fejlődésére, és állásokat teremtettek. Ugyanez lenne a TTIP-vel is: biztos lesznek olyan iparágak, amelyek nem járnak jól. A kormányok dolga, hogy felkészítsék saját gazdaságaikat a változásokra.
– Az egyik legnagyobb félelem az egyezménnyel kapcsolatban, hogy a gazdag amerikai vállalatok elnyomják a piacon a kisebb és kevésbé tőkeerős európai cégeket, különösen a kis- és középvállalkozásokat. Ön szerint ez lehetséges?
– Tény, hogy több tőkeerős vállalatunk van. Ezeknek az európai piac nagyon fontos, egy amerikai cég nem maradhat életben úgy, hogy csak otthon üzletel. Ám az unió gazdasága erős és változatos, ezzel a gazdasági háttérrel gyakorlatilag nem tud olyan egyezményt létrehozni, amely csak az amerikai nagyvállalatoknak lenne jó. Ráadásul mi is azt szeretnénk, ha az amerikai kis- és középvállalkozások többet tudnának kereskedni Európával.
