„Az ember elidegeníthetetlen joga ott élni, ahová születetett, abban a kultúrában, abban az országban, azon a településen, ami a saját otthona” – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök Budaörsön, a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján.
„Bűnt bűnnel jóvá tenni nem lehet, vélt bűnt bűnnel jóvá tenni még kevésbé, és vélt bűnt kollektív büntetéssel végképp nem” – mondta tegnap Orbán Viktor miniszterelnök Budaörsön. A Pest megyei városban kezdődött meg hetven éve a kollektív bűnösség alapján a magyarországi németek kitelepítése. A malenkij robotra hurcoltak és a kitelepített áldozatok előtt tisztelgő emléknapról még 2012-ben döntött az Országgyűlés, a méltányosság elve alapján. Ez ugyanis a legfontosabb tartóoszlopa a 2011-ben elfogadott, első, demokratikus polgári alkotmánynak, hangoztatta.
Kifejtette, a negyvenes évek Magyarország egybefüggő szenvedéstörténete volt, megszállások, elhurcoltatás, elüldöztetés, egymást követő vagonok, gyászvonatok jellemezték. Az ezeket kiváltó indítékok és a célok eltérők voltak, de a konklúzió az, hogy akár nyugatról, akár keletről szállták meg az országot, mérhetetlen szenvedést okoztak. „Arról tanúskodik a huszadik század története, hogy amikor Magyarország elveszítette függetlenségét, akkor kitaszította, kifosztotta, elüldözte és véglegesen kiszolgáltatott helyzetbe juttatta saját polgárait. Azokat az embereket, akiknek a védelmére és értékeik megőrzésére hivatott lett volna” – tette hozzá. Szerinte épp ezért a legkisebb esélyt sem lehet arra adni, hogy hasonló megtörténhessen. „Örök intés, hogy csak egy szuverén ország erős kormánya képes megvédeni különböző nemzetiségű polgárait, a külső erőktől és az őket kiszolgáló, belső csatlósoktól” – hangsúlyozta.
Emlékeztetett, hetven éve, február elejére kiürült Budaörs, majd a sváb települések százai. Ez valójában nem kitelepítés volt, a svábokat kifosztották, elűzték, deportálás történt. Európában nem szállt ezzel szembe senki, Európa akkor kétszer is kapitulált az őrült gondolatok, először a nemzetiszocializmus, majd a nemzetközi szocializmus előtt. E rendszerek közös nevezőjének nevezte, hogy a kollektív bűnösség alapján egész népeket tereltek marhavagonokba.
„A magyarországi németek szenvedéstörténete emlékeztessen bennünket arra, hogy az ember elidegeníthetetlen joga ott élni, ahová születetett, abban a kultúrában, abban az országban, azon a településen, ami a saját otthona” – mondta. Szerinte már nem az a kérdés, egymás ellen fordulnak-e az európai nemzetek, inkább az, lesz-e Európa. Hozzátette, adjon az Isten ahhoz kitartást és türelmet, hogy hazánk megvédje és megtartsa Európát, illetve adjon elég erőt, hogy a szülőföldön maradás jogát a kontinensen kívül is érvényesíteni lehessen. Kitért arra is, a kormány támogatja a németek identitásának megőrzését, a törvényhozásban németül fejtheti ki álláspontját a szószóló, az elmúlt négy évben a német iskolák száma ötszörösére nőtt.
Példamutató kisebbségpolitika
Angela Merkel német kancellár üdvözletét is tolmácsolta a budaörsi megemlékezésen Hartmut Koschyk, a német kormány kivándorlási kérdésekért és nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja. A múlttal szembenézés jó európai példájaként jellemezte az emléknapot, és köszönetet mondott a magyar kormánynak, a parlamentnek és a magyar embereknek ezért. Koschyk hangsúlyozta, a magyar-német kapcsolatok ma szorosak és barátiak, ennek különös jelentősége van a hazai németek számára is. Egyúttal dicsérte hazánk példamutató kisebbségi politikáját, és kiemelte, hogy az alaptörvény államalkotó tényezőkként tekint a nemzetiségekre. Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke aláhúzta, a kétszázezer kitelepített német között alig voltak olyanok, akik ne úgy érezték volna, hogy ez a föld a hazájuk, s nem értették, hogyan tehetett velük ilyet az az állam. Ezeket a fájdalmas történeteket nem szabad elfelejteni, de csak a múltra és a múltban elszenvedett sérelmekre nem lehet identitást alapozni. Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere felidézte, 1946–1947-ben Németország példát mutatott emberségből, együttérzésből, befogadásból, miképpen ma is. (MTI)
Bosszúból meghozott törvények
Balog Zoltán egy budaörsi konferencián szintén arról beszélt, bűnt újabb bűnnel nem lehet kioltani, különösen a feltételezett bűnt. Az emberi erőforrások minisztere az emléknap alkalmából rendezett találkozón a távirati iroda közlése szerint szólt arról is, hogy a második világháború után bosszúból hoztak olyan törvényeket, amelyek alapján aki német volt vagy ilyen nevet viselt, automatikusan háborús bűnös lehetett. Balog Zoltán kiemelte, közös veszteségnek kell tekintenünk mindenkit, aki faji, nemzetiségi vagy osztálygyűlöletnek esett áldozatul. Beszélt arról is, mind a mai napig eltérő emlékezéskultúrát ápol kontinensünk keleti és nyugati fele, mivel az utóbbiak térségünkre hagyják az 1945 után történtek feldolgozását, holott azzal nekik is lenne teendőjük. Megjegyezte, a huszadik század szenvedéstörténetére nemcsak emlékeznünk kell, fejet hajtva az áldozatok előtt, de azt is elemeznünk kell, hogy miért történtek meg ezek a tragédiák. A magyarországi múltfeltárás eredményeiről, illetve a migráció kapcsán Balog Zoltán – utalva a romákra – kijelentette: a jó kisebbségi politika azt is jelenti, hogy az emberek a hazájukban maradnak, mert ha nem is jó a helyzetük, de látnak esélyt a javulásra. (LMA)
