Tiszteletet vár a világtól Recep Tayyip Erdogan török államfő, akinek a pártja megnyerte a vasárnapi előre hozott parlamenti választásokat. Az iszlamista-konzervatív AKP győzelmét eltérően értékeli a török de a nyugati sajtó is.
A török szavazók országuk egysége és területi épsége mellett tették le a voksot – mondta hétfőre virradóra Recep Tayyip Erdogan, akinek pártja a vasárnapi parlamenti választásokon megszerezte a szavazatok csaknem ötven százalékát. A török elnök egyúttal a választási eredmény tiszteletben tartását kérte a világtól.
A választási eredmények a jelenleg kisebbségben kormányzó iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) jelentős sikerét hozták, ezáltal a részben Erdogan által alapított pártnak az 550 fős törvényhozásban 320 képviselője lesz, és így egyedül alakíthat kormányt. Ezt az eredményt értékelte úgy az államfő, hogy a szavazók erőteljes bizonyítékát adták az ország egysége és a területi épsége melletti eltökéltségüknek.
A választási eredményekről adott tájékoztatás szerint a balközép ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) 24,5, a jobboldali Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) csaknem 12, a kurdbarát Népi Demokratikus Párt (HDP) pedig 10,4 százalékot kapott. A választási részvétel 87 százalékos volt.
Erdogan azt kérte, hogy a választási eredményt az egész világon ismerjék el, és tartsák tiszteletben. „Az egész világnak tiszteletet kell tanúsítania. Eddig nem tapasztaltam ilyen érettséget a világ részéről” – fogalmazott a török elnök, aki azután beszélt, hogy egy mecsetben imádkozott, valamint felkereste szülei sírját.
A török újságok eltérően értékelik az előre hozott parlamenti választások eredményét, amely szerint az iszlamista-konzervatív AKP megszerezte a szavazatok majd ötven százalékát. A Sabah című legjelentősebb kormánypárti napilap a szavazóurnák forradalmának nevezi, valamint a nemzet, a stabilitás és Törökország fantasztikus győzelmeként értékeli az AKP választási eredményét. Az újság szerint a polgárháborús fenyegetettség lekerült a napirendről, a következő korszakban a béke és a jólét uralkodik majd az országban. A Sabah arra emlékeztet, hogy az AKP 316 képviselőjével könnyen alakít kormányt, amely lépéseket fog tenni egy új alkotmány elfogadása, valamint az elnöki rendszer bevezetése felé. A Posta című független napilap viszont azzal számol, hogy a 316 képviselő nem elegendő az alkotmány megváltoztatásához és az elnöki rendszer bevezetéséhez. Arról is ír, hogy a veszteséget szenvedett pártok szavazatai mind az AKP-hoz kerültek.
A La Stampa című olasz napilap szerint Erdogannak, a Nyugat néha különcködő szövetségesének győzelme bizonyos folytonosságot és megbízhatóságot ígér, ez pedig „válságos időkben végre egy jó hír”.
A spanyol El Mundo szerint „NATO-tagként és az Iszlám Állam ellen harcoló nemzetközi koalíció szövetségeseként Törökországnak kulcsszerepe van az európai biztonság és a közel-keleti béke szempontjából”.
A napilap cikkírója ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a török elnök mostani „lovaggá ütése” fenyegetést jelent a török demokráciára az igazságszolgáltatás, az ellenzék, a szabad sajtó és a civil társadalom elleni egyre tekintélyelvűbb fellépés miatt. A mostani választási győzelem ronthatja Törökország kapcsolatait a Nyugattal, amely Ankarának azt veti a szemére, hogy az Iszlám Állam iraki és szíriai terjeszkedése elleni harcban nem mutat kellő eltökéltséget – hívta fel a figyelmet az El Mundo.
A szultán ára
Recep Tayyip Erdogan elnök eddig is elképesztő befolyással rendelkezett Törökországban, a vasárnapi parlamenti választások óta viszont reális közelségbe került a teljhatalom. Az Igazság és Fejlődés Pártja abszolút többséget szerzett, egyedül is kényelmesen kormányozhat, hajthatja végre az államfő „irádé-it”. A török kifejezés szultáni rendeletet jelent, s nem véletlenül halásztuk elő a történelemkönyvekből. Erdogan célja az elnöki kormányzás, s ehhez ugyan kétharmad kell a parlamentben, de némi
nyomásgyakorlással – a vasárnapi voksolás előtt a média területén már tapasztalhattuk, megy az ilyesmi, ha kell –, kellően mézes madzaggal elérhető.
Így vagy úgy, vitathatatlan, hogy Európának innentől nem kell török belpolitikai játszmákkal számolnia, Erdogannal kell alkudoznia, és kész. Elsősorban természetesen a migránsválságról van szó, az inváziót Ankara ha akarná, egy hét alatt megállíthatná. Lezárja a török–görög határt, és kész, a szíriai menekült vagy az országban reked, vagy hazamegy. Ennek azonban ára van, és ez az ár vasárnap óta lényegesen nagyobb, mint korábban – a változatosság kedvéért ezt is elaludták Brüsszel nagyszerűi. Alap, hogy az unió „demokratáinak” ezentúl le kell nyelniük a „szultán” összes belpolitikai szeszélyét. Eurószázmilliókkal kell támogatni a menekülttáborokat, milliárdokkal a török gazdaságot. Vízummentességet is kell adni a törököknek, és ha akarják, akkor bizony az uniós csatlakozás kritériumait is nagyvonalúan kell kezelni. Pillanatnyilag ez a szultán kegyének minimális ára.
(MTGY)
